Elõszó

I. Az utolsó Yana-indián története

II. Hogyan készítette és használta Ishi az õ íját

III. Ishi vadászati módszerei

IV. Az íjászatról általában

V. Hogyan kell készíteni az íjat

VI. Hogyan kell készíteni a nyílvesszõket

VII. Az íjászfelszerelés

VIII. Hogyan lõjünk?

IX. A vadászat alapelvei

X. A mosómedve, a vadmacska, a róka és a farkas

XI. Szarvas vadászat

XII. Medve vadászat

XIII. Hegyi oroszlánok

XIV. Grizzly medve

XV. Alaszkai kalandok

Egy bíztató fejezet

Záró lövés

ifjúnak szívében.

Elõszó

Az íjászat az ember legõsibb sportja. A történelem tanúsága szerint

20.000 évvel ezelõtt élt primitív õseink már úgy háborúban, mint

fegyverül és az önfenntartás eszközéül. Évezredeken keresztül ez volt

az ember legfontosabb fegyvere mindaddig, míg alig néhány évszázaddal

ezelõtt, a tûzfegyverek feltalálása kezdte kiszorítani használatát.

A polgárháború után Amerikában újra foglalkozni kezdtek az íjászattal,

ami elsõsorban Maurice és Will Thompson írásainak és a floridai

Everglades-ban elért vadász sikereiknek volt az eredménye. Ez azonban

inkább a nyíllal való céllövészet volt. Mikor azután Saxton Pope és Art

Young vadászkalandjai napvilágot láttak Pope könyvében, egyre többen

fedezték fel, hogy az íj megfelelõ, humánus és sportszerû fegyver, úgy

apró, mint nagyvadra.

Dr. Saxton Pope könyve elsõ kiadásának köszönhetjük sokan, mi vele

sportemberek ezreinek adta meg ez a könyv a segítséget arra, hogy

vadászfegyverként vegyék kezükbe az íjat. A Pope és Young által adott

ösztönzõ erõ, és az a sportszeretet, gyorsaság, amivel az íjászat

Amerikában elterjedt, szükségessé tette a National Field Archery

Association /Mezei Íjászok Nemzeti Szövetsége/ megalakulását az íjászat

védelmére és humánussá tételére. Ha Pope és Young ma élnének, jogosan

lehetnének büszkék, hogy a sport, melyet õk indítottak el, ma már

állam felismerte és támogatja az íjászatot azzal is, hogy külön

körzeteket és vadászati idényeket, valamint kedvezõ vadászati

törvényeket létesít az íjászok számára. Az íjászatnak, mint vadászatnak

tehát nagy jövõje van.

A "Vadászat íjjal és nyíllal" eddigi kiadásai olyan régen elfogytak,

hogy a jelenlegi generáció legnagyobb részének nem volt alkalma, hogy

elolvassa. Tehát elismeréssel és lelkesedéssel üdvözöljük az új

Pope és Young vadászkalandjain, nemcsak elmélkedni fognak Ishi-nek, az

utolsó valóban primitív indiánnak az elmúlásán, de sokat fognak tanulni

az íjászat mûvészetérõl ennek a sportnak két legnagyobb mesterétõl.

Dr. Pope orvos volt és sebész, ami kitûnõ gyakorlat a nyílvesszõ halálos

erejének megítélésére. Az Õ kutatásai, és kísérletei, amiket az íjakkal

és nyílvesszõkkel végzett, voltak az alapjai sok olyan technikai

fejlõdésnek és javításnak, amelyek a modern íjakon és nyílvesszõkön

találhatók. Amit Õ írt az íjjal való vadászat módszereirõl, és az íj,

és a nyílvesszõ technikájáról, azok ma is annyira helytállóak és eleven

valóságok, mint könyve elsõ megjelenésekor voltak.

Minden íjásznak, és íjas vadásznak el kell olvasnia ezt a könyvet.

Biztos, hogy sokat fog tanulni és meríteni Pope és Young

tapasztalataiból. Ámbár kevesen leszünk, akik valaha is elérjük

eredményeiket, amiket az íjjal való vadászat terén õk elértek, de

õk honosítottak meg az íjászat terén. Reméljük, hogy ez a könyv nemcsak

segítség és ösztönzés lesz az ifjú nemzedék számára, hanem meg is fogja

hanem az emberi ügyesség és ész mérkõzésében, a vadászzsákmány ösztönös

óvatosságával, és olyan fegyvereket használva, amelyek a vadat nem

üldözötté, hanem egyenlõ féllé teszik.

1947. március 25.

A. J. Michelson elnök

National Field Archery

Association

I.

Az utolsó Yana-indián története.

Az íjászat dicsõsége és románca Angliában érte el tetõpontját, az

Amerika felfedezését megelõzõ idõkben. Ott az íj egyik legtökéletesebb

formáját használták, és nemegyszer nemzetek sorsát döntötte el. A

az új Világba vitorlázott, lassan kiszorította az íjat.

Tehát Amerika elsõ felfedezõi számára meglehetõs meglepetés volt, hogy

az indiánok olyan hatásosan használták az íjat és a nyilat. Tény, hogy

a kard és a ló, kombinálva a fehér ember fensõbbséges magatartásával

nyerte meg inkább a küzdelmet az õslakók felett, mint az akkori idõk

primitív muskétái. Az íj még halálhozóbb volt, mint a puska.

Az amerikai indiánok fokozatos kiirtásával, a civilizáció nyugatra

terjedésével és a tûzfegyverek javulásával ez a mérkõzés mind inkább

egyenlõtlenné vált, és az íj és a nyíl eltûnt az országból. Az utolsó

primitív indián íjászt Californiában találták meg 1911-ben. Mikor a

fehér pionírok Californiában /az állam északi részén/, a Lassen trail-on

leereszkedtek, egy indián törzzsel találkoztak, melyet Yana vagy Yahi

néven ismertek. Ezen a néven nevezték magukat. Szomszédaik Nozi, a

fehérek pedig Deercreek vagy Millcreek indiánoknak nevezték õket. A

terület többi törzsével ellentétben, a Yanák nem engedték át harc nélkül

vadászterületeiket a fehéreknek.

A Yanák harcosok és vadászok voltak. California indiánjai általában

sárgás bõrûek, kövérek és békés hajlamúak. A Yanák kisebbek,

áskáltak volna, lazacszigonnyal és íjjal szerezték élelmüket. Területük

a Mount Lassen-tól délre, és a Sacramentó folyótól keletre, mintegy

ötvenmérföldnyi volt.

és ennek eredménye volt, hogy a fehérek évente szerveztek expedíciókat a

Yana indiánok ellen, és ezek nagy számú indián lemészárlásával

végzõdtek.

A legutolsó nagy hadjárat 1872-ben volt, amikor a törzset éppen aratás

közben lepték meg. Ekkor a fehér fegyveresek olyan nagyszámú indiánt

öltek meg, hogy a terület elkárhozott volt a holtak tetemeitõl. Pontos

beszámolót ezekrõl a napokról Wattermann újságjából nyerhetünk.

/American Archeology and Ethnology, 13. kötet, 2. szám./

Az egyik utolsó rajtaütéskor egy kis csapat Yana asszony és gyermek bújt

el egy barlangban. Megtalálták, és hidegvérrel leöldösték õket. A

csapat egyik tagja lakonikusan mondta, hogy revolverével loccsantotta ki

agyvelejüket, mert a karabély túlságosan bemocskolta volna a barlangot.

Így történt, hogy 2-3000 Yana indiánból mintegy tucatnyi menekült meg a

kiirtástól. Ezek is fõleg öregek, asszonyok és gyerekek voltak. Ez a

maroknyi törzs a Deer Creek canyon áthatolhatatlan bozótjában és

bujkálva éltek miként a vadállatok, távoltartva magukat a fehérektõl,

mígnem teljesen elfeledkeztek létezésükrõl.

Majdnem legenda lett belõle, hogy valamikor vad indiánok éltek a Mount

valaki zavarja, hogy indiánok nyomait látták, vagy pedig, hogy

nyílhegyeket találtak birkáikban. A hírek nem bizonyultak hitelesnek,

mígnem 1908-ban egy villamos társaság felvételi vonalat akart fektetni a

Deer Creek canyonon keresztül, hogy majd egy völgyzáró gátat építsen

oda.

Egy este, amint a felvételezõk kis csapata egy fatörzsön állt, a mély és

gyors folyású patak szélén, hogy jó gázlót szemeljen ki, egy meztelen

hadonászott. A kis társaság egy pillanat alatt szétugrott és rekordidõ

alatt a patak túlsó oldalán volt. Mikor megállapították, hogy az indián

eltûnt, végre lélegzethez jutottak. Ez volt Ishinek, a Yanának az elsõ

megjelenése.

Másnap reggel felfedezõ expedíció indult el, hogy az elõzõ esti izgatott

jelentés valódiságát eldöntse. Az általános vélemény az volt, hogy a

terepfelvételezõk hallucináltak. A csapat egyik tagja fogadást

ajánlott, hogy nem fognak semmiféle indián nyomra bukkanni.

Amint a kutatók a lejtõhöz érkeztek, ahol az elõzõ napi jelenség eltûnt,

két nyílvesszõ repült el mögöttük. Azonnal a lejtõ felé rohantak, és

éppen jókor érkeztek, hogy meglássanak két indiánt eltûnni a bozótban.

vittek. Az öregasszony részben béna volt, és lábszárai fûzfakéreg

sínekbe voltak kötve, láthatóan azzal a szándékkal, hogy erõsítsék õket.

Az öreg squaw - ahogyan az indián asszonyokat hívják - ráncos volt, haja

a gyász jele képpen rövidre volt vágva, és egész testében reszketett a

félelemtõl. A fehérek közeledtek hozzá, nyájasan szólongatták

spanyolul, de úgy látszott egy szót sem tud ezen a nyelven. Csak a

jelentett. A kutatók megpróbálták rávenni, hogy hívja vissza társait,

de eredménytelenül.

A további nyomozás két kis vesszõkunyhót fedezett fel, amelyek a

babérfák között voltak elrejtve. Olyan nagyszerûen el voltak dugva,

hogy bárki elmehetett volna mellettük néhány yardnyira anélkül, hogy

felfedezte volna õket. Az egyik kunyhóban szárított lazacot és magvakat

tároltak, a másik lakásként szolgált. Volt benne egy kis tûzhely, hogy

õseredeti szerszámok, és egy prémruha. Ezeket az indiánok

megélhetéséhez oly fontos tárgyakat /a fehér emberre jellemzõ módon/

magukkal vitték.

Másnap a társaság újból ellátogatott a kunyhóba, abban a reményben, hogy

ott fogja találni a titokzatos indiánokat. Ezek azonban örökre

eltávoztak.

Többet nem látták és nem hallottak róluk egészen 1911-ig, mikor is

Oroville külsõ kerületében, mintegy harminckét mérföldnyire a Deer Creek

reggel egy corall sarkában, egy ugató kutya által sarokba szorítva

kiéhezett meztelen indiánt találtak. A váratlan látogató annyira

különös és a mészáros fia, aki megtalálta annyira felindult volt, hogy

hogy elfogják az indiánt.

A szegény indián a puskákat, pisztolyokat és kézbilincseket látva maga

elõtt, szinte beteg volt a félelemtõl. Bevitték a városi börtönbe és a

biztonság kedvéért, bezárták. Itt már csak a halált várta. Eddig abban

a tudatban élt, hogy fehér ember kezébe jutni egyenlõ a halállal. Egész

népét lemészárolták a fehérek, most sem történhet másképp. Így várt

rettegve és remegve. Kérdéseket tettek fel neki, de nem tudott

különbözõ törzsekbõl, azt gondolva, hogy minden "digger" egyforma. De

ezeknek a beszéde éppen olyan idegen volt neki, mintha kínaiul vagy

görögül szóltak volna hozzá.

Azt hitték róla, hogy bolond. A haja rövidre volt égetve, lábai sohasem

viseltek cipõt, nem evett, nem ivott és nem aludt. Valóban bolondnak

vagy abnormálisnak tûnt.

A vad indiánról szóló hírek bekerültek a városi lapokba, és T. P.

Wattermann professzort, a Kaliforniai Egyetem Embertani Fakultásáról oda

küldték, hogy vizsgálja meg az esetet. A professzor Oroville-be utazott

és a különös indiánhoz vezettette magát. Dr. Wattermann sok indián

nyelvjárást ismert, és egyiket a másik után próbálta ki a foglyon.

Wattermann kísérletet tett ezzel a kiveszett nyelvvel, és azt mondta:

"siwini", ami fenyõfát jelent, és ugyanakkor megtapogatta az ülõke

sarkát, amin ültek.

Az indián arcán csodálatosképpen valami homályos felismerés tükrözõdött.

Wattermann ismételgette a szót, és az indián mintegy varázsszóra

átváltozott. Halvány mosoly vonult keresztül arcán és Yana nyelven /"I

nu ma Yahi", "Indián vagy te?"/ megszólította Wattermannt. A professzor

biztosította róla, hogy õ az.

A megkönnyebbülés érzete lett úrrá a helyzeten. Wattermann felfedezte

Kalifornia egyik kihalt indián törzsét, Ishi pedig felfedezett egy jó

barátot.

Felöltöztették, megetették, õ pedig megtanulta, hogy a fehér ember jó is

vonakodni, Wattermann magával vitte San Franciscó-ba az Embertani

Múzeumba. Itt tanulmányozták és boldogan élt öt évig.

Megtudták tõle, hogy egész népe kihalt. Az öregasszony a Deer Creek-i

Mount Lassen-ra tett hosszú utazás alatt haltak meg, nem sokkal a

felfedezésük után. Ishi elégette tetemeiket és gyászolni kezdett. Az a

tény, hogy a fehérek elvitték élelemszerzõ eszközeiket és ruháikat,

kétségkívül szerepet játszott az öregek halálában.

Ishi éhezve és reménytelenül vándorolt a civilizációba. Atyja, aki

valamikor a Yanák törzsfõnöke volt és a Mount Lassen-tól délre elterülõ

vidékeken uralkodott, már rég itt hagyta õt és vele együtt az egész

népe. Rancherok és részvényesek garázdálkodtak a területen,

tönkretették a halászatot és elzavarták a vadakat. Vad gyümölcsfáikat,

amik a völgyben voltak, elvették tõlük és nem maradt meg nekik más, mint

a halott õsök rossz szellemei.

megtanítják a civilizáció rejtelmeire. Mikor azt kérdezték tõle, hogy

mi a neve, így felelt: "Nekem nincs nevem, mert nem volt nép, aki nevet

adjon nekem." Ez alatt azt értette, hogy nem lehetett a szokásos törzsi

élt, "Ishi"-nek hívta õt, ami annyit jelent, hogy "erõs és egyenes".

Megtanult tüzet gyújtani fapálcákkal, tudta azt a régen feledésbe ment

mesterséget, hogy hogyan kell kovából és obszidiánból nyílhegyeket

pattogtatni. Halász és vadász volt, semmit sem tudott a modern életrõl.

Nem volt szava sem a vasra, sem a ruhára, sem az útra vagy a lóra.

Olyan primitív volt, mint a Kolumbusz elõtti õslakók. Valójában egy

történelem lapjait sok évszázaddal forgatta vissza, így azután a tudósok

tanulmányozták õt, õ meg a tudósokat.

Saját történetérõl keveset tudtak meg tõle, és még kevesebbet családja

magáról. A halottakról beszélve szerencsétlenséget idéz elõ. Ha

kimondja atyja nevét, akkor egyúttal idézi is õt a szellemek

birodalmából. Ezért ezt csak akkor teszi egy indián, ha valami fontos

oka van rá. Tudta azonban törzsének teljes történetét és pusztulását.

Látszólag negyven éves volt, de mégis közelebb volt a hatvanhoz.

Egyszerû életmódja következtében kitûnõ fizikuma volt, szellemileg is

friss és erõs testû.

Körülbelül 5 láb és 8 hüvelyk /172,72 cm/ magas volt, arányos, szép keze

és hibátlan lába volt. Arcvonásai nem voltak annyira sas szerûek, mint

a síksági indiánoké, de mégis eléggé markánsak voltak. Magas

arccsontjai, intelligens, nagy szemei, egyenes fekete haja és pompás

Mint kézmûves rendkívül ügyes és találékony volt. Primitív eszközökhöz

volt szokva, de gyorsan és ügyesen megtanulta, hogyan kell bánni a

késsel, fûrésszel, reszelõvel, fejszével, kalapáccsal, meg a többi

modern eszközzel.

Ámbár sok találmányunkat megcsodálta, és megbecsülte a gyufát, mégis

büszke volt arra a tudományára, hogy egy vadgesztenyefa /Buckeye-fa/

vesszõcskéivel tüzet tudott éleszteni. Ezt alig két perc alatt sikerült

megtennie, úgy hogy egyiket a másikon pörgette.

a múzeum mellett volt, ahol Ishit a modern iparra és a pénz értékére

tanították. Teljesen boldogan élt ott és kedvence volt mindenkinek.

immunitást tanúsított a betegségekkel szemben. Az összes járványos

fertõzõ betegséget, amellyel érintkezésbe került megkapta. Nagyon

higiénikusan élt, kitûnõ élelmezése volt, a szabadban aludt, mégis

gyakran volt beteg. Így kerültem vele kapcsolatba, mint kórházi orvosa,

és hamarosan megtanultam csodálni természetének kiváló tulajdonságai

miatt. Ámbár nagyon zárkózott volt, mégis barátságos, nemes, tiszta és

megbízható. Sõt, továbbmenve, fensõbbséges életfilozófiával és magas

erkölcsi színvonallal rendelkezett.

Fokozatosan megtanultam beszédjét és órákat töltöttem társaságában.

Elmondta nekünk törzsének folklórját. Több mint negyven mítoszt és

állatmesét õriztünk meg tõle, vagy vettünk lemezre. Ezek éppen olyan

érdekesek, mint Rémus bácsi állattörténetei. A vadmacska menekülése, a

puma, a grizzly, a kékmátyás, a gyík és a coyote történetei éppúgy tele

vannak izgalommal és komédiával, mint bármely más mese.

Mindennek, ami kint a szabadban van tudta a történetét és a használatát.

készítésére, hogyan kell lõni velük, és hogyan kell indián módra

vadászni. Csodálatos társ volt az erdõben, sok napot és éjjelt

töltöttünk együtt.

Miután három évet velünk töltött, visszavittük saját hazájába, de nem

akart ott maradni. Már megszerette a fehér ember életmódját, saját

országa pedig tele volt az elhunytak szellemével.

Mutatott nekünk rég elfelejtett táborhelyeket, ahol régi fõnökök

építették falujukat. Mutatott szarvasnyalatókat, ahol természetes só

volt, leshelyeket és ösvényeket, amiket az õ népe használt valamikor.

Egy nap, amikor egy nagy szikla tövénél mentünk el, kapart egy keveset

nagy lábujjával és egy medvemancs csontjait kaparta elõ. Évekkel

"Jo-mo-lo-ku" tábor. Az õ saját táborukat "Wowomopono Tetna", vagyis

"Medve-dagonya" néven nevezték.

Úsztunk a folyóban együtt, vadásztunk szarvasra és apróvadra,

éjszakánként együtt ültünk a csillagok alatt a tábortûznél, ahol

egyszerû módon beszélgettünk régi hõsökrõl, a felettünk lévõ világról,

és az õ elméleteirõl, amik a túlvilágra vonatkoztak, ahol a szökkenõ

szarvas és a hatalmas medve a vadász erõs íjával és gyors vesszõivel

találkozik.

a törzsbelijét. "Ku-wi"-nak, azaz "Orvosságos ember"-nek hívott engem,

valószínûleg azért, mert ügyesség tekintetében hozzá képest nem sokat

tudtam, de mert mesterségem mégis a gyógyítás volt.

Ám dacára annak, hogy boldog volt és körülvettük a leghaladottabb anyagi

kultúrával, megbetegedett és hamarosan meg is halt. Sem öröklött, sem

szerzett immunitása nem volt a tuberkulózis ellen, megkapta és szemünk

láttára sorvadt el. Mivel nem volt természetes ellenállása, nem vette

hasznát semmiféle kezelésnek, amely egy kaukázusi emberben megállítja a

bajt. Minden lehetségest megtettünk érte, és ápoltuk a fájdalmas és

keserû vég beálltáig.

Mikor betegségét felfedeztük, tervet készítettünk, hogy visszavisszük a

hegyei közé, és ott gyógykezeljük. Reméltük, hogy természetes

környezetébe visszakerülve meg fog gyógyulni, de betegsége kezdetétõl

olyan gyorsan gyengült, hogy nem lett volna elég ereje az utazásra.

Láztól elgyötörten és arra képtelenül, hogy tápláló ételeket egyen, úgy

látszik az elejétõl fogva halálra volt ítélve. Hónapokig tartó betegség

után hirtelen egy borzalmas tüdõvérzést kapott. Vele voltam és

irányítottam a gyógykezelését. Gyengéden simogattam a kezét, mintegy

apró jeleként a baráti együttérzésnek. Nem vett tudomást semmiféle

szimpátia megnyilvánulásáról. Félelem nélküli, sztoikus volt, és

az Árnyak Országába. Oldala mellé tettük tûzgyújtó pálcáit, tíz darab

dentaliát /indián pénzt/ egy kis zacskó makk lisztet, egy darab

szárított szarvashúst, egy kevés dohányt, azután az íját és a

nyílvesszõit.

Ezeket vele együtt égettük el. Hamvait egy agyagkorsóba helyeztük,

melyre ez a felirat került: "Ishi az utolsó Yana indián, 1916." És így

elment Amerika utolsó vad indiánja és vele lezárult a neolit /újkõkor/

korszak. Ishi lezárta a történelem egy fejezetét. Úgy nézett ránk,

mint a szofisztikával megzavart gyerekekre, akik ügyesek, de nem okosak.

Mi sok dolgot tudunk, amibõl sok a hamis. Ishi ismerte a természetet,

amely mindig igaz. Jellemének olyan tulajdonságai voltak, amik örökre

elvesztek. Lényegében volt nyájas, volt bátorsága és önfegyelme, és

ámbár mindenét elvették, nem volt keserûség a szívében. Lelke egy

gyermeké volt, értelme egy filozófusé.

Nem tudta azt mondani: "Isten veled." Az õ nyelvén így búcsúzott: "Te

maradj, én megyek."

nekünk az íjat.

II.

Hogyan készítette és használta Ishi az íját.

Ámbár nagyon sokat írtak mind a történelemkönyvekben, mind a különféle

regényekben az észak-amerikai indiánok íjászatáról, bármilyen furcsán

hangzik is, nagyon kevés tudósítás és leírás maradt fenn

fegyverkészítési módszereikrõl, és még kevesebb lövészetükrõl.

Ritka nagy szerencsém volt, hogy együtt élhettem egy romlatlan õslakóval

íjakat és nyílvesszõket.

Ishi tudása messze felülmúlta Amerika legtöbb indiánjáét, az õ íjai és

nyílvesszõi a múzeumokban látható indián íjak és nyilak ezreivel szemben

a leggondosabban és a legszebben készítettek és a legjobbak.

munkáját, de még az Etnográfiai Jelentésekben /American Archeology and

Ethnology, Vol. 13.No. 3. Yaki Archery./ meg is jelent.

Munkája röviden a következõ volt: Az íjat Ishi "mannee" néven nevezte.

hátul inakkal erõsítve. Hossza 42 hüvelyk /106,68 cm/ volt, az õ

mértékegységével annyi mint a vízszintesen kinyújtott kéztõl az

2 hüvelyk /5,08/ és 1/2 hüvelyk /1,27 cm/ vastag. Ennek a résznek a

keresztmetszete ellipszis alakú volt. Az íj közepén a markolat 1,1/4

hüvelyk /3,16 cm/ széles volt és 3 hüvelyk /1,87 cm/ vastag

a húrtartóknál 1/2 hüvelyk /1,27 cm/ vastag volt. A húrtartóknak

szegletes válluk volt és egy hüvelyk hosszú és fél hüvelyk vastag

hegyben végzõdtek.

Az íjhoz szükséges faanyaghoz úgy jutott, hogy valamelyik fán kikeresett

rétegeit, mint a gesztjét, a fa holt belsõ részét felhasználta. Az

ágnak homokkõvel való dörzsölés és simítás által adta meg az alakját és

végleges formáját. A két kar hajlított végének formáját felhevített

kõre való rányomással adta meg. Szorosan hozzákötötte egy másik

megfelelõen hajlított fához, hogy formáját el ne veszítse, azután sötét,

száraz helyre tette száradni. Itt volt hónapokig, vagy ha nem volt rá

szükség, évekig, hogy megérjen.

Enyvet fõzött lazacbõr forralásával, és ezt az enyvet az íj feldurvított

hátlapjára kente. Mikor megszáradt, a szarvas lábinaiból nyert hosszú

csíkokat fektetett rá. Az inakat rágással felpuhította, tapadóssá

tette, és vékony szálakra bontotta. Gondosan egymásra illesztette a sok

vékony szálat, az íj egész hátát vastagon beborította, úgy, hogy az a

húrtartóknál teljesen körülvette a fát és egyszer körültekerte az íjat.

A szárítás alatt az inakat szorosan az íjhoz kötötte hosszú, vékony

fûzfahéj szíjakkal. Néhány nap múlva levette a kötést, az inak kiálló

részeit elsimította, újra beenyvezte az egészet, és az egész íjat simára

dörzsölte homokkõvel. Ezután a markolati részt 4 hüvelyk /10,16 cm/

civilizációt megismerte, az íjnak nedvesség ellen egyedüli védelme egy,

a puma lehúzott farkbõrébõl készült íjtok volt. Közöttünk élve sellakot

használt a fa és az enyvezett réteg bekenésére. A többi primitív nép

gyakran szarvasfaggyút vagy medvehájat használ erre a célra.

Az íj húrját a szarvas csánkjának finomabb inaiból készítette. Ezeket

addig rágta, míg meglágyultak, azután pedig zsinórrá csavarta õket

össze. Az egyik végén állandó hurok, a másik végén szarvasbõr toldás

volt. Míg az ideg nedves volt két ág közé kötötte és nyállal simára

dörzsölte. Átmérõje 1/8 hüvelyk /3,2 mm/ volt, hosszúsága kb. 48

hüvelyk /121,92 cm/. Mikor a húr megszáradt, a hurkot ráakasztotta az

végét rátekerte az alsó húrtartóra. A szarvasbõr szíj, ami a húr végén

volt, megkönnyítette ezt a munkát azáltal, hogy néhány félhurkot adva az

íjhúr fölé azt rögzítette. Mikor az íj így fel volt ajzva, a húr kb. 5

hüvelykre/12,7 cm/ volt az íj hasától. Mikor az íj nem volt

használtban, a felsõ hurkot teljesen leeresztette a húrtartóból. A

leeséstõl egy másik kis hurok óvta, ami szintén szarvasbõrbõl volt. Ha

a hegye nélkül számított 26 hüvelykes /66,04 cm/ nyílvesszõt teljes

hosszára kihúzta, akkor az íj tökéletes ívben hajlott meg, amel y a kéz

részénél, a markolatnál egy kissé lapos volt. Húzása kb. 45 font

/20,36 kg/ volt és a vesszõt mintegy 200 yardnyira /182 m/ lõtte el. Ez

korántsem a legerõsebb indián íj. Ishi készített erõsebbeket is, ha

kedve tartotta, de ez látszott ideális súlynak a vadászatra és ez, az õ

kezében meg is felelt.

Az angol íjakhoz viszonyítva ez az íj túl rövid volt, de bozótban való

íjászatra és guggoló, térdelõ helyzetbõl leadott lövésekre jobban

megfelelt, mint a hosszú íjak.

Ishi szerint, ha egy íjat felajzva vagy pedig felállítva tesznek le,

akkor az megizzad és elfárad. Ha nem használjuk, le kell fektetni, nem

szabad átlépni rajta, gyerek ne játsszon vele és asszonyféle nem

érintheti. Ez szerencsétlenséget hoz, és az íj el is törhet lövés

közben. Ha mégis ilyesmi történne vele, akkor homokkal és vízzel

tisztítható le. Az õ megítélése szerint egy jó íjnak zenei hangokat

kell adnia, ha a húrt nyílvesszõvel ütögetjük. Ez volt az elsõ hárfa,

és a zongora õse.

A Yana indián kellemes zenét tud produkálni, ha az íj egyik végét

ütögeti. Úgy hangzik, mint az aeol hárfa. Ezt a zenét Ishi egy

énekkel kísérte, amely egy rettentõ erejû harcosról szólt, aki elõször

tûzbe tette az íjat, azután az óceánba, azután pedig fellõtt vele a

ajtaján és eloltotta a világosságot. Sötétség borult a földre és az

emberek dideregtek a hidegben. Hogy védjék magukat a hideg ellen,

tollakat növesztettek és így születtek testvéreink a madarak. Ishi a

nyílvesszõt sawa néven nevezte. A nyílvesszõk elkészítésénél az elsõ

teendõ a fa elkészítése. Ishi többfajta fát használt, de a legjobban a

boszorkány mogyorót /Hanamelis Virginiana/ szerette. A növény

ellen. Ennek a cserjének egyenes, hosszú ágait 32 hüvelyk/81,28 cm/

hosszúra vágta. Tövüknél 3/8 hüvelyk /0,95 cm/ vastagok voltak

lehéjazva. Összekötötte õket és árnyékos helyre tette száradni. Egy

a nyalábot, kiválogatta a legjobbakat és kiegyengette õket. Ezt egy

kis halom parázs felett végezte, hol a nagylábujja, hol a hüvelykujja

segítségével. Tengelyüket szemmértékkel megállapította és eszerint

egyszerre szükség szerint. Mértékül ujjait használta. Mikor a vesszõk

már egyenesek voltak, két homorúan kiképzett homokkõ közé tette õket és

fel-le húzogatta, vagy pedig a köveket a kezében tartva a combján

forgatta. Ezáltal a vesszõket levékonyította 5/16 hüvelyknyire /0,79

cm/ és lesimította. Ezután mintegy 26 hüvelykre /66,04 cm/ levágta

õket. Most a vesszõ vastagabb végét szarvasbõr szíjjal körülkötözte és

Ezt úgy végezte, hogy egy hosszú, hegyes combcsontot a földön két

nagylábujja közé szorított, hegyével ráállította a vesszõt és ide-oda

forgatta a tenyere között. A szarvasbõr kötés védte a vesszõt a

A vesszõ elõtét részét nehezebb fából, rendszerint hegyi mahagóniból

készítette. Ugyanolyan vastag volt, mint a vesszõ, a hegye felé egy

keveset vékonyodott és 6 hüvelyk /15,24 cm/ hosszú volt. A vastagabbik

végébõl egy gondosan formált tüskét csinált, amelyet az elõbbi lyukba

illesztett bele. Az összeragasztáshoz enyvet vagy gyantát használt és

az érintkezõ részt enyvbe mártott ínnal körülcsavarta.

A nyílvesszõ hosszát Ishi úgy állapította meg, hogy egyik végét a

mellcsontjára tette, a másik végét pedig oldalt kinyújtott bal

kézfejéhez igazította. Ahol ez érte a mutatóujjának hegyét, ott vágta

el. Ez kb. 32 hüvelyk /81,28 cm/volt. Ezután elkészítette a rovátkát

a vesszõ végén, az íjhúr részére. Ezt elõször egy darab obszidiánnal

1/8 hüvelyk mély volt. A vesszõ másik részét szintén bereszelte, hogy

ez a nyílhegyet befogadhassa. Ezt a rovátkát úgy készítette, hogy ha a

így, hogy a nyílvesszõ könnyebben behatolhasson a bordák közé. Úgy

látszik, nem ismerte föl, hogy a vesszõ rotációs mozgást végez a

levegõben.

Mikor idáig jutott, befestette a vesszõket. Az õsi indián színeket így

állította elõ: vörös cinóber, fekete pigment a pisztráng szemeibõl, egy

zöld növényi festék vad hagymákból, és egy kék, amirõl azt mondta, hogy

egy növény gyökereibõl van. A festést olyan ecsettel végezte, amelynek

jelei zöld és fekete körök voltak, amelyeket egy hüvelyknyire a vesszõ

hátsó végétõl kezdõdõen váltakozva festett, egy hüvelyknyi szélességben,

vagy pedig kerek pontokat és kígyózó vonalakat festett hasonló

sellakkal hígítva, mert ezek gyorsan száradnak. A festett részt, ami a

tollak befogadására szolgál, ágyazatnak hívják. A színes festék nem

csak arra szolgál, hogy a vesszõt könnyebben lehessen megtalálni, hanem

a tulajdonos igazolására is. Ishi ezt a részt vékony enyvvel kente be.

Mikor a vesszõk idáig elkészültek, hozzá fogott a feltollazásukhoz. A

tollat "pu-nee"-nak hívta. A feltollazáshoz sas, sólyom, ölyv vagy

flichner /a Cloaptes fajokhoz tartozó fakopáncs, széles szárny és

vonalkázott farktollakkal/ tollakat használt. Bagolytollakat az

indiánok nem használtak, mert az szerencsétlenséget hoz. Szárnytollakat

használt, de ha ezekbõl nem állt elég a rendelkezésére, akkor a

farktollakat sem vetette meg. Köztünk élvén pulykatollakat használt. A

tollat két tenyere közé szorítva a toll zászlóját hegyénél kétfelé

választotta és széjjelhúzta õket úgy, hogy a toll csévéje pontosan

kétfelé repedt. Ezután szélesebbik felét lábának nagyujjával erõsen egy

fogta meg. Egy darab obszidiánnal vagy késõbb késsel a toll belét

elkaparta, mindaddig, míg a cséve vékonnyá és lapossá nem vált. Mikor

hogy mindegyik csoportban azonos oldalról való tollak legyenek. Z

sineggel összekötötte õket, és egy veder vízbe tette. Mikor

átnedvesedtek és megpuhultak, készen voltak a további munkára. Egy

darab 8-10 hüvelyk /20-25 cm/ hosszú int megrágott, felvett egy csomó

tollat, kiszöktette és letörölte róluk a vizet, kivett egyet és miután

megnézte, hogy elég erõs-e, kéthüvelyknyit a hegyébõl visszahajtott a

csévére, a többit pedig hátrafelé hajlította. Ezáltal szabad helyet

csinált a kötözés számára. Ezt tette a másik két tollal is.

Elõvett egy vesszõt, bal hóna alá szorította úgy, hogy a töve a bal

kezében volt. Most lassan forgatni kezdte a vesszõt és az int, egyik

végét maga alá dugva, ráerõsítette. Az ín végét fogával tartotta

az ín végét átvette a jobb mutató és hüvelyk ujja közé.

Egyenként pontosan elhelyezte a tollakat. Az utolsó kéthüvelyknyi

csévét és a rajta lévõ nedves szárnyat együtt kötötte le. Az elsõ

rovátka alapjára, a másik kettõt ettõl egyenlõ távolságra osztotta el.

Körülbelül egy hüvelyknyit a tollakból, és a vesszõbõl betekert ínnal,

Mikor ezeket a végeket rendbe hozta, félretette a vesszõket száradni.

Mikor 5-10 vesszõ ennyire elkészült és a kötözés megszáradt, és jól

tartott, ismét bal hóna alá vette a vesszõt, és jobb kezével egyenesre

és szorosra húzta a tollakat. Bal kezének ujjaival feszesen tartva

õket, a vesszõn megjelölte, hogy hol menjen az ín, és levágta a

szárnyakat a csévérõl. Most ezen a ponton egy új, nedves ínszállal

kezdett tekerni. Néhány fordulat után újból szorosra húzta a tollakat,

hozzákötötte a vesszõhöz és az ínt hüvelykujja körmével, elsimít otta.

A fa és a cséve közötti helyet néha elõbb enyvvel kente be, hogy a toll

jobban a vesszõhöz tapadjon, de ez nem volt általános szokása.

Mikor a kötés megszáradt és szilárdan tartott, Ishi könnyedén a

tenyerébe vert a vesszõvel úgy, hogy a tollak felmeredezzenek.

A tollazást rendszerint 4 hüvelyk /10,16 cm/ hosszúra készítette, de

tollak megszáradtak, egy sima fára fektette és egy egyenes bot mellett

éles obszidiánnal egyenesre vágta õket. Köztünk élve ezt a mûveletet

ollóval végezte. A tollakat egy vágással vágta le úgy, hogy magasságuk

elõl 1/4 hüvelyk /0,62 cm/ lett. Vesszõin a rovátka elõtt meghagyta a

toll természetes ferde irányú hajlását. Mivel a hátsó kb. egy

hüvelyknyire kezdõdött a vesszõ végétõl, a tollak vége hátrafelé túl ért

a rovátkán. Ez nagyon jól mutatott és azt a benyomást keltette, hogy a

Ishi nyílvesszõire kétféle hegyet készített. Az egyik fajta egyszerû

tompa hegy volt, ínnal körültekerve. Ezt apróvadra, valamint

gyakorlásra használta. A másik vadászhegy volt és obszidiánból vagy

bennszülöttei az obszidiánt használták pénznek. Néhány vidéken nagy

mennyiségben található ez a vulkanikus kõzet. Az indiánok darabokat

törtek le belõle és elcserélték szárított halért, húsért és

fegyverekért. Bár mindenki tudott több vagy kevesebb ügyességgel

nyílhegyeket és késeket készíteni, a jobb íjakat, nyílvesszõket és

hegyeket az idõsebb, tapasztaltabb specialisták állították elõ.

Ishi az említett specialisták közül többször mesélt egy öreg indiánról,

akinek Chuno-wa volt a neve és egy nagy szikla tövében élt hóbortos

feleségével. Volt egy fejszéje. Híres volt a fejszéjérõl és arról,

hogy kitûnõ íjakat tudott készíteni. Valahányszor Ishi az íj egy hõsére

Chuno-wa-yahi mit tudott volna csinálni".

Aki nyílhegyeket akar csinálni, az kenje be az arcát sárral és üljön a

forró napra egy nyugodt helyen, ahol senki sem zavarja. A sár jól véd a

pattogó obszidián szilánkok ellen, de lehet egy rituális

szerencse-segítség is. Ha véletlenül egy szilánk Ishi szemébe repült,

akkor úgy segített magán, hogy az alsó szemhéját jó mélyen lehúzta egyik

ujjával, másik kezével pedig erõteljesen ütögette a feje tetejét.

Hajlamos vagyok arra, hogy a szilánk eltávolítását inkább a

könnyezésnek, mint az ütögetés mechanikus eredményének tulajdonítsam. A

nyílhegy készítését azzal kezdte, hogy az egyik obszidián darabot a

másikhoz vágta, mire azok több kisebb darabra törtek. Nyílhegyeknek kb.

3 hüvelyk /7,62 cm/ hosszú. 2 hüvelyk /5,08 cm/ széles és fél hüvelyk

/1,27 cm/ vastag darabokat válogatott. "Haha"-nak nevezte õket.

Tenyerébe egy vastag szarvasbõr darabot tett, arra fektette a lapos

obszidián darabot, és jól megfogta. Jobb kezébe egy rövid botot fogott,

az agancs darabot, míg a bot vízszintesen feküdt alsókarjára támasztva.

Az agancs hegyét erõsen az obszidián széléhez nyomta. Anélkül, hogy

ráütött volna, az obszidiánból egy kis üvegpehely repült le, mindössze

helyein megismételte. Elõször az egyik oldalát pattintgatta

szabályosra, majd a másikat, úgy hogy az hamarosan szimmetrikus formát

kapott. Fél óra alatt elkészítette a legkecsesebb, és az elképzelhetõ

legarányosabb nyílhegyeket. A kis rovátkákat, amelyek a rákötözésnél az

inak részére szolgáltak, hogy a szakáll alatt a vesszõre köthetõk

legyenek, kisebb csonttal dolgozta ki, mialatt a nyílhegyeket

hüvelykujja párnáján tartotta.

A kovát, lapos üveget, régi palack üveget, ónixot könnyen tudta

megmunkálni. Nagyon szép nyílhegyeket készített kék üvegekbõl és öreg

sörös palackokból. Ezek 2 hüvelyk /5,08 cm/ hosszúak, 7/8 hüvelyk /2,21

cm/ szélesek és 1/8 hüvelyk vastagok voltak. Természetesen egy ilyen

hegy könnyen törött, ha az íjász célt tévesztett. Ez volt az oka, hogy

Ishi minden lövésének a legapróbb mozzanatát is a lehetõ

legkörültekintõbben hajtotta végre. Mikor az elkészített hegyek rendben

és inakkal körülkötözte a végét. A szakállbevágásoknál még külön

átlósan is átkötötte a hegyeket.

Az ilyen hegy jobban vágja az állat bõrét és húsát, mint a fémbõl

készült. Természetesen az utóbbi tartósabb. Miután a civilizációba

került, Ishi is többre becsülte a vas vagy acél hegyeket, a szokásos

formában, vagy pedig rövid fogakkal ellátva, hogy a vesszõre erõsíthetõk

legyenek.

Ishi mindig 5 vagy 10 vesszõt vitt magával egy vidrabõr tegezben, ami

szarvasbõr szíjon lógott a bal vállán.

úgy, hogy az íj hasa feléje nézett és alsó vége a jobb combján feküdt.

Felsõ végét a bal kezébe fogta úgy, hogy a húr akasztója mutató és

hüvelykujja közé került. Jobb kezével az íjat a markolatnál megfogva

lefelé nyomta, míg baljával a felsõ végét felfelé húzta, és a hurkot

feltette a húrtartóra.

Íjával a következõ képpen lõtt: az íjat átlósan a teste elé fogta úgy,

könnyedén úgy. hogy az a hüvelykujj bevágásában nyugodott és az összes

ujjak átfogták a fogantyút. A vesszõt az íj jobb oldalán ráfektette az

íjra, így az a kinyújtott bal kéz ujjai között feküdt. Könnyedén úgy

pontosan a helyére igazította, azután jobb hüvelykujját a húr elé tette

és begörbítette, mutatóujját a nyílvesszõ jobb oldalához támasztotta,

középsõujját pedig a hüvelykujj körméhez hajlította, mintegy támaszul,

Ezt a megfeszítési módot mongol stílusnak hívják. Nagyon kevés nép

használta ezt a kihúzási módot, és úgy találom, hogy az észak-amerikai

indiánok közül egyedül a Yanák lõttek így /lásd: Moreson:Arrow Relase/.

kezét maga felé húzta. Az íjat tartó karja elõtte volt, míg a jobb keze

a mellcsontig húzott. Mindkét nyitott szemével végignézett a

nyílvesszõn, és a távolságnak megfelelõen megbecsülte az emelkedés

szögét. Határozottan engedte el a húrt, anélkül, hogy testhelyzetén

változtatott volna, addig míg a nyílvesszõ célhoz nem ért. Szívesebben

lõtt térdelve és guggolva, mert így jobban meg lehetett szerezni a

vadat.

arra, hogy ennél messzebb is lehetne lõni, de olyan ügyesen tudta

becserkészni a vadat, hogy ilyen közel tudott hozzá kerülni.

Mielõtt hozzánk került, lõgyakorlatait tölgymakkra, gyepcsomókra, /amik

karikákra tartotta. Ha hibázott, éppúgy mint a többi íjász, mindig

tudott mondani valami kifogást. Vagy a szél volt nagy, vagy a vesszõnek

volt hibája, vagy az íj veszített erejébõl, vagy mint legutolsó mentség:

coyote doktor megbabonázta. Ez ugyan az, mint amikor mi azt mondjuk,

hogy "pechünk van". Közöttünk õ is szabályos szalma céltáblára lõtt és

õ az egyetlen indián, akinek lõ eredményeirõl jelentések készültek.

Nekünk olyanról van adatunk, aki gyermekkora óta íjászott, vadászatból

élt és ezért fontos volt, hogy olyan íjász legyen, - ha nem jobb - mint

az átlag.

Elõször indián módra tanított meg bennünket lõni, de késõbb amint

megtanultuk a régi angol módszert, rájöttünk, hogy az jobb. Három

hónapi gyakorlat után Dr. J. Cooke és én, épp oly jól lõttünk mint Ishi,

de vadászaton természetesen sokkal jobb volt nálunk.

Ishi nem sokra becsülte a mi hosszú angol íjainkat. Azt mondta, hogy

vörösre és zöldre kell befesteni. Mikor jobban kezdtünk lõni nála, az

összes vesszõt hazavitte, lekaparta róluk a festéket és sárga és kék

karikákat festett rájuk.Valószínüleg azért, hogy megfordítsa a

szerencséjét. Bizonyos körülmények között megnyilvánult felsõbbségünk

dacára sem próbálta meg, hogy a stílusán változtasson, mi pedig semmi

estre sem kívántuk meg, hogy megtegye.

Kis célokat, mint például a fürjeket /az észak-amerikai quail körülbelül

fogoly nagyságú/ az indián 20 yardról szabályosan eltalált. Láttam

amint földimókusokat lõtt 40 yardról és mégis, ugyanarról a távolságról

elhibázta a négy lábnyi /121,92 cm/ céltáblát. Ezt õ úgy magyarázta,

hogy a tábla túl nagy, és a színes körök elterelik a figyelmét. Igaza

volt.

Az íjász versenyeken szabályos rendszer van. Amerikában az úgynevezett

Amerikan Round-ot /Amerikai kör/ használják, amely szerint 30-30

nyílvesszõt kell kilõni hatvan, ötven és negyven yard távolságról. A

nagyobb, mint 9 hüvelyk átmérõjû /23,36 cm/. Ezt négy kör veszi körül,

amelyek fele ilyen vastagok /12,48 cm/. A körök színei középtõl kifelé:

arany /sárga/, vörös, kék, fekete és fehér. Legszélén egy hüvelyk

széles zöld gyûrû veszi körül, a "petticoat" /alsószoknya/. A körök

értékelése középtõl számítva: 9,7,5,3,1. A céltáblát szalmából

készítik, gyékény fonással, és négy láb átmérõjû ponyvával van bevarrva.

A találatokat /hits/ és a pontokat /score/ számítva lássuk Arthour

Youngnak - aki igen jó íjász - legjobb pontjait:

1917. március 25.

60 yard 30 találat 190 pont 11 golds /arany/

50 yard 30 találat 198 pont 9 golds

40 yard 30 találat 238 pont 17gold

összesen: 90 találat 626 pont 37 golds

Ez egyike az amerikai íjászok legjobb eredményeinek.

Ishi legjobb eredményei:

1914. október 23.

60 yard 10 találat 32 pont

50 yard 20 találat 92 pont 2 golds

40 yard 19 találat 99 pont 2 golds

összesen: 49 találat 223 pont 4 golds

Ehhez legközelebb álló eredménye:

60 yard 13 találat 51 pont

50 yard 17 találat 59 pont

40 yard 22 találat 95 pont

összesen: 52 találat 205 pont

Saját legjobb eredményem:

1917. május 22.

60 yard 29 találat 157 pont

50 yard 29 találat 185 pont

40 yard 30 találat 196 pont

összesen: 88 találat 538 pont

Az ötszázon felüli eredményeket jónak mondják.

Ezekbõl az eredményekbõl láthatjuk, hogy az indián nem jó céllövõ, ha

táblára kell lõni, de kint a terepen, a vad megszerzésében jóval

felülmúlja a fehér embert.

III.

Ishi vadászati módszerei

Ishivel vadászni számomra nagyon nagy élvezet volt. Íjjal a kezében

szinte olyan könnyûvé vált, mint a levegõ és olyan zajtalanná, mint a

hulló hópehely. Kezdettõl fogva kisebb kirándulásokat tettünk, ahol

mûvészetében, és én követtem õt a vad megszerzésének számomra teljesen

új útjain. Nyulakat, fürjeket és mókusokat lõttünk íjjal. Az õ

módszere ezeknél az apróbb vadaknál nem volt annyira határozott, mint a

nagyobb vadaknál, azok megközelítésénél és becserkészésénél. Kezdettõl

fogva csodáltam halk járását, lassú mozdulatait és a terep nyújtotta

fedezékek ösztönös kihasználását. Ezek a kis állatok inkább a zajtól és

tulajdonsága volt fáradhatatlan türelme. Ha tudta, hogy a bozótban nyúl

ül, az idõ nem számított nála, egyszerûen ott maradt, míg a vadat el nem

kapta. Ha kellett egy óra hosszat lesett a mókus odújánál, de el is

kapta a mókust.

Nagy hasznát vette vadhívási tudományának. Mindnyájan ismerünk kacsa és

pulyka hívókat, de amikor azt mondta, hogy oda tudja csalni a nyulat, a

mókust, a vadmacskát, a coyotot és a medvét, akkor azt hittem, hogy

túloz. Amikor kint jártunk, egy helyen megállt és így szólt: "Ineja

teway-bjum-metehi bi wi" "Ez jó nyulas hely". Egy alkalmas bokor mögött

leguggolt, jobb keze ujjait ajkára tette és mintha csókolna. Fájdalmas

nyúlsírást hallatott, mint mikor valami megfogja a nyulat és az halálos

egy-két néha három nyúl is elõjött. Néha 100 yardnyiról vagy még

messzebbrõl jöttek. Elõre bukdácsoltak, megálltak, hallgatóztak, újra

baktattak valamennyit, és megint hallgatóztak. Végül is 10-15 yardnyira

közeledtek, míg Ishi makogott. Azután lõtt.

Hogy kipróbáljam képességét, egy délután, mikor szarvasra cserkeltünk,

tizenkét különbözõ helyrõl kérésemre bemutatta vadhívó tudományát. A

tizenkét helybõl öt helyen nyúl, egy helyen pedig vadmacska jött elõ. A

vadmacska a közeli erdõbõl jött ki, óvatosan mind közelebb és közelebb,

míg végül egy napfényes nyílt helyen, nem messze tõlünk /kb.

ötvenyardnyira/ leült egy fatörzsre. Ezalatt három nyílvesszõt lõttem

ki rá, egymás után, míg végül a harmadik a fülei között csapódott be.

Mivel ez a hívás a kétségbeesés jajkiáltását utánozta, nyulak és mókusok

sietnek a színhelyre azzal a gondolattal, hogy bajba jutott fiatal

társaikon segítsenek. Körös-körül futnak, a hátsó lábaikkal

dobbantanak, a harag minden jelét kimutatják, azzal a szándékkal, hogy

magukra vonják a ragadozó figyelmét, és azt másfelé elcsalják.

A vadmacska, coyote és a medve már nem ilyen szándékkal jönnek, õk a

zsákmányra gondolnak, és a lakomához akarnak csatlakozni.

Magam is megtanultam ezt a hívást, igaz ugyan, hogy nem olyan

kifogástalanul, mint Ishi, de elég jól ahhoz, hogy a mókusokat lecsaljam

a legmagasabb fenyõk tetejérõl, hogy a rókát és a hiúzt magamhoz hívjam,

és hogy nyúlhoz juthassak.

Ishi nem csak hívni tudta az állatokat, de nyelvüket is megértette.

Gyakran megtörtént, hogy együtt vadászva egyszerre csak megállt és azt

mondta: "A mókus egy rókát szid". Eleinte nem hittem neki, de azt

mondta, hogy várjak és figyeljek. Egy fa, bokor vagy esetleg egy szikla

mögé bújva vártunk, és néhány perc múlva valóban láttuk is a rókát amint

keresztül ment az erdõn.

Úgy látszik, a mókusok másképpen pörölnek egy héjával, egy vadmacskával

és egy emberrel, és így Ishi anélkül, hogy látta volna, csupán hallásból

meg tudta mondani, hogy mi az, ami az õ kis testvérét nyugtalanítja.

Ilyenkor rendszerint megálltunk és pihentünk, mert Ishi így szólt "Egy

kék mátyás azt híreszteli széltében-hosszában: Itt jön egy ember!"

Semmi értelme nem lett volna tovább mennünk. Az állatok mind tudták

már, hogy ott vagyunk. Csak egy fehér vadász folytatná ilyen

körülmények között a cserkészést. Ishi megérezte a szarvas, a puma és a

róka szagát és gyakran így fedezte fel õket. Annyira tudta utánozni a

fürj hangját, hogy sokszor fél tucat mondatot mondott nekik. Tudta az

õrségen lévõ kakas hangját, tudta a figyelmeztetõ kiáltást, a tyúk

"fussatok fedezékbe" jelét, amivel riasztja családját, a "lelapulni"

kottyantást és a "minden rendben van" csipogást. A szarvasborjat egy

összehajtott falevéllel hívta, amit az ajkai közé fogott és erõteljesen

szopott. Ez a szarvasborjú bégetésének hangját adja. Rá tudta szedni

úgy is a szarvast, hogy egy kitömött baknak a fejét /kisebb amerikai

szarvasok hímje "buck", csak a jávoré és a vapitié "bull"/ felvette,

mint egy sapkát és a bokrok között fel-le bukdácsolva annyir a

felcsigázta a kíváncsiságukat, hogy nyíllövésnyire a közelébe jöttek.

Ha szarvasra vadászott, "csendesen vadászott", de még ennél is több volt

az, ami az õ mûködését jellemezte. Mindenek elõtt tanulmányozta a

vidéket: hegyeit, hegygerinceit, völgyeit, canyon-jait, bokros részeit

és szélerdeit. Gondosan figyelte a szél irányát, a nap helyzetét

napkeltekor és napnyugtakor is. Megjegyezte a vizes gödröket,

vadcsapdákat, dagonyákat, legelõket, a hold állapotát, hogy vannak-e

sónyaló helyek és egyéb fontos dolgokat. Ha lehetett, megállapította az

öreg bakok nappali nyugvó helyeit, amit minden gondos vadász megtett.

területen ragadozó, ami a szarvasra veszélyes lehet.

Mikor ezekkel a feladatokkal végzett, megtette az elõkészületeket a

vadászatra. A vadászat elõtti napon nem evett halat és nem dohányzott,

mert ezeket a szagokat a vad nagyon messzirõl megérzi. Korán kelt,

megfürdött a patakban, a Yerba Buena jellegzetes illatú leveleivel

bedörzsölte magát, kimosta a száját, vizet ivott, de nem evett.

Ágyékkendõbe öltözött, de inget nem vett magára, sem mokaszint. Így

indult el íjjal a kezében és tegezzel az oldalán. Azt mondta, hogy a

ruházattal túl nagy zajt csap a bozótban. Ebben igaza is volt, mert az

ember sokkal óvatosabb, ha saját érzékeny bõre figyelmezteti, hogy

elakadt egy tüskés ágban.

állandóan csak a vadra figyelt. Egész magatartása azt mutatta, hogy

állandóan és mindenhol vadat sejt. Mindenfélét látott, ami úgy nézett

ki mintha szarvas lenne. Azt mondta, hogy aki tíz szarvast lát ott,

súlyos vétség volt a beszéd. Figyelmeztetõ jele lágy és mély füttyentés

vagy pisszenés volt. Amikor ment, minden lépését a legnagyobb

körültekintéssel tette meg. Az õ lépteinél óvatosabbat és gondosabbat

soha nem láttam. Az óvatosság szinte benne élt mozgásában. Minden

lépést kétszer megnézett. Mikor emelkedõre vagy dombtetõre ért,

lebukott vagy kúszott, esetleg csak a szemét emelte fel a tetõ fölé,

megállt és alaposan szemügyre vett minden színfoltot, nem lát-e valami

mozgást, ha csak egy gallyacskáét is. Mindig széllel szemben vadászott,

kivéve, amikor utazó menetet hajtott végre, vagy pedig mikor szándékosan

fel akarta verni a vadat.

Napkeltekor és napnyugtakor igyekezett mindig a nap és a vad közé

kerülni. Úgy lebegett a fák közt, mint az árnyék, mindamellett

várakozóan és minden pillanatban tettre készen.

Vannak indiánok, akik magas fûcsomókat tesznek a fejükre és így nyílt

terepen is 10-15 yardnyira oda tudnak kúszni a szarvashoz, ott hirtelen

feltérdelnek és lõnek. Ezt Ishi sohasem tette. Mikor megtudta, hogy

visszavonult oda, ahol a vadnak el kellett mennie mellette, vagy

kedvezõbb irányból közelítette meg. Kutyát sohasem használt. Ha többen

vadásztak együtt, Ishi szeretett lesbe állni a vad váltóján, valami

fedezék mögött és hagyta, hogy a többiek és a szarvas elkerüljék

egymást. Az õ hazájában láttunk sziklahalmokat, amelyeknek a teteje

mohával és zuzmóval volt borítva, jól kitaposott vadváltóktól alig 18-20

yardnyira. Sok éven keresztül használták ezeket a lõállásokat az

indiánok a tábor hússzükségletének biztosítására.

Ugyanezen szükségtõl hajtva tudott az indián feküdni és várni lesben a

források mellett és a sózóknál ameddig csak kellett, de hiábavalóan soha

nem ölte meg a vadat.

Ámbár Ishi sokszor kivitt engem szarvas vadászatra és jó néhány lövést

tettünk szarvasra, bátorító tapasztalatoknál többet nem szereztem, vagy

a távolság, vagy a talaj lejtése miatt, vagy azért mert fák voltak az

útban, mindig elhibáztam. Ishi mindenesetre hátráltatva volt egy kezdõ

jelenléte miatt és indokolatlanul siettette a fehér ember folytonosan

rövidre szabott ideje is. Korai halála nem engedte meg, hogy sikerünk

legyen és elsõ szarvasomat akkor lõttem, amikor õ már a boldog

vadászmezõkön járt, de eredményeimet az õ tanításának köszönhettem.

Ishi gyerekkora óta sok szarvast lõtt az nem vitás. Hogy kipróbáljam,

vajon nyílvesszõvel keresztül tudja-e lõni a szarvast, többször lövettem

vele olyan szarvasra, amit a mi konyhai vadászunk lõtt. 40 yardról egy

gerincét találta és össze is törte. Mindkét seb halálos volt.

Törzsének az volt a szokása, hogy délig vadásztak, mikorra el is

ejtettek néhány szarvast. A nõk hamarosan ott teremtek, feldarabolták a

A többi húst bevitték a táborba és ott különféle módon konzerválták.

Az elejtett vad megnyúzásához obszidián kést használt, amit a kezében

tartott bõrdarabbal markolt meg. Úgy találtam, hogy ez jobban vág mint

egy átlagos minõségû vadászkés. Amikor üregi nyulat nyúzott, kis lyukat

szúrt a bõrébe a hasán és ezen át felfújta a nyuszit, hogy úgy nézett

ki, mint egy futball labda, a lábait kivéve.

Az állatok farkának lenyúzásához egy hasított botot használt és olyan

ügyesen fejtette le, hogy öröm volt nézni milyen ügyesen el lehet

végezni ezt a nehéz feladatot ha valaki érti a módját.

A bõröket a legtöbb vadászembernél szokásos módon készítette ki:

tisztára nyúzta és agyvelõ emulzióval cserzette ki.

fekete medvétõl. Az elõbbit "tet-na"-nak, az utóbbit "bo-he"-nek hívta.

"Elõbbinek hosszú körmei vannak, de nem tud fára mászni és nem fél

Mikor fekete medvét fedeztek fel, egy tucat vagy még több indián

körülvette, tüzet gyújtottak és nyitott szájába lõtt nyilakkal megölték.

Ha támadott, egy égõ husángot kaptak fel a tûzrõl és szemközt vágták

vele, míg a többiek oldalról agyon nyilazták. Fiatal korában Ishi

egymaga ejtett el egy szép fahéj színû példányt. Álmában lepte meg egy

sziklán és miután a közelébe kúszott, nagyot fütyült. A medve

felébredt, a hátsó lábaira állt és Ishi keresztül lõtte a mellkasát. A

medve nagy ordítással leesett a szikláról, Ishi utána ugrott és egy

rövidnyelû obszidián hegyû lándzsával szíven szúrta. Ennek a medvének a

bõre most a Kaliforniai Néprajzi Múzeumban van, mint Ishi bátorságának

bizonyítéka. Ha lett volna népe aki elnevezte volna, b izonyos, hogy a

Sárga Medve névvel tisztelték volna meg.

Bár sok madarat lõtt, sohasem láttam hogy repülõ madarat lõtt volna,

kivéve a sasokat és a sólymokat. Ezeknél elõre besározta a vesszõket,

Sokszor láttam ezeket a madarakat lebukni a feléjük repülõ vesszõ elõl.

A sötét vesszõk majdnem láthatatlanok. Tollait egészen rövidre kell

vágni, hogy gyorsak és zajtalanok legyenek. Az íjhúr hangja lövéskor

egy éles pendülés és egy tompább roppanás. Hogy ezt a kis neszt

eltüntesse, az indián menyétprémbe szokta bekötni az íj végeit. Ez

megszüntette a húr vibrációját. A gyenge roppanásnak a hangját , amit a

nyílvesszõnek az íjon való végighaladása idéz elõ, meg lehet szüntetni,

Ishi sohasem használt karvédõt, kesztyût vagy ujjvédõt. Mikor a veszõt

elengedte, az íjhúr a másik oldalra került, mivel az íj megfordult a

kezében. Egyedül csak hüvelykujjával húzta az íjhúrt és ez az ujja úgy

meg volt keményedve, hogy nem volt szüksége külön védelemre.

Egy kis zacskóban állandóan hordott magánál nyílhegyeket és ínszálakat,

hogy azonnal ki tudja javítani a vesszõket ha valami baj volt velük.

Amint az íja használaton kívül volt, azonnal leeresztette és kezével

gyengéden kiegyengette. Hideg idõben mielõtt felajzotta tûz fölött

kissé megmelegítette. Annyira féltette, hogy a legkisebb nedvesség

esetén már nem használta, hacsak nem volt múlhatatlanul szükséges. Ha

az íjhúr nedvesség vagy meleg hatására kinyúlt, /amire az ínrostból

készült íjhúrok hajlamosak/ mielõtt feltette, egyik végét megsodorta.

Lövés elõtt minden nyílvesszõjét gondosan átvizsgálta, kezével vagy

fogaival megegyengette, tollait rendbe hozta és megnézte a hegyét.

Lankadatlan figyelmet szentelt minden apró részletnek. Minden lövés

fontos volt számára. Tegezében lévõ vesszõin kívül néhányat jobb karja

alatt használatra készen tartott az oldalához szorítva, mikor íját

megfeszítette.

lövéshez magához tartozott, nagyon pontos és precíz volt. Csín és

gondosság a felszerelése körül, könnyedség és forma a lövésben

jellemezték. Szerette az íját, nem úgy mint egyéb holmijait. Állandó

társa volt életében és magával vitte hosszú utolsó útjára is.

IV.

Az íjászatról általában

Ishivel kapcsolatos tapasztalataink felébresztették bennünk az íjászat

szeretetét, ami ott lappang minden angolszász szívében. Mert különös,

de úgy volt, hogy akik a mi vidékünkön az íjászatnak ehhez a

Nevük elárulja õket. Sokan jöttek érdeklõdõk és a kíváncsiak lõttek is

néhányat, de ezek voltak azok, akik állandóan megmaradtak.

Az indián módon való íjászás után az íjászat történetének

tanulmányozásába fogtam és úgy találtam, hogy ennek az angolok voltak a

legnagyobb mesterei. Náluk érte el az íjászat a csúcspontját, utánuk

már hanyatlani kezdett dicsõsége.

Az íjászat legkorábbi jegyeit azonban a nyílhegyekben találjuk,

ötvenezer évvel ezelõtt. Hogy az embernek ez elõtt a korszak elõtt is

volt anyagi kultúrája, az nem lehet vitás és az sem, hogy egészen

egyszerû íjaknak és nyilaknak kellett megelõzni ezt a periódust.

Bizonyos korszakokban minden faj és nép használta az íjat. Még az

ausztráliai õslakó is, akirõl a legalacsonyabb szellemi képességet

tételezik fel, megértette az íjászat alapelveit és egészen kis íjat és

mérgezett nyílvesszõket használt, hogy vadat lõjön. Joseph Jessop San

alig valamivel hosszabb/ íjakat. A nyílvesszõket, mint ennek a

bámulatos gyûjteménynek a tulajdonosa mondta, a hajukban hordták a

bennszülöttek.

Akit az íj archeológiája érdekel, olvassa el a Badminton Library by

Longmans íjászatról szóló kötetét.

Több nép volt kiváló íjász, így a japánok, törökök, a szittyák és az

angolok. Mások viszont vérmérsékletüknél fogva nem használták az íjat.

A latinok, a peruiak és az írek sohasem voltak íjászok. A régi Angliába

a normannok vitték be a híres hosszú íjat, amit viszont a Rajna

hosszában letelepedett norsemenek-tõl örököltek. Ott nõttek a legjobb

tiszafák azokban a régi letûnt idõkben, és vitán felül áll, hogy az

ottani íjászat kifejlõdésére ez volt a legdöntõbb befolyással.

gyenge íjakat használtak, mint minden más primitív nép. A legyõzött

szászok minden fegyvertõl eltiltva, mint például a vadkan lándzsa, a

kard, a fejsze és a tõr, az íjhoz nyúltak, mert ezt maguk is meg tudták

csinálni. Lemásolták a normannoknál látott hosszú íjat.

Ámbár az elsõ vadvédelmi rezervátumokat Hódító Vilmos létesítette

Angliában, azért megengedte a szászoknak, hogy madarakra és kis

állatokra vadásszanak földjein, és tompa nyilakkal amiknek ólom hegyük

volt, célba lõjenek. Innen van, hogy az angol céllövõ vesszõt pile-nak

hívják, mert a régi tompa nyílvégnek pilum volt a neve. Ha éles

nyílhegyet találtak náluk, alkalmasat arra, hogy a király szarvasait

megölje, nyomban felakasztották. Az ilyen vadorzó elleni bizonyíték a

régi legenda szerint így szólt:

A kutya húz, állása éles, Görnyedt a hátad, a kezed véres!

Vagyis vadászkutyával, hátán az elejtett vaddal, vagy pedig véres kézzel

találva, ami a nemrég kizsigerelt szarvasra utalt, a szászt nemigen

érhette szerencse, mert felakasztották saját nyílhúrjára, a legközelebbi

fára. Ilyen körülmények között a szenvedélyes vadászok szegénylegény

napokban született a legendás hõs: Robin Hood. Melyik fiú nem izgult a

róla és társairól szóló legendákon. Minden fiú csakúgy mint minden

nemzet keresztül megy egy barbár korszakon, és életének ebben a

szakaszában állandóan hallja az íj hívó szavát. Magam is lövöldöztem

indián fiúkkal együtt íjakkal Texas és Arizona katonai állomásain.

Megjátszottuk Robin Hoodot, magunk készítettünk íjász felszerelést amit

állandóan magunknál hordoztunk. Kis nyulakra és madarakra vadásztunk

velük és a szokásos vadembereknek képzeltük magunkat.

De amikor a régi íjászatról szóló legendákat halljuk, a régi dicsõségrõl

szóló beszámolók olyan mérhetetlenné válnak, hogy úgy kell õket

fogadnunk mint a sokszor elmondott meséket: ahányszor elmondják, mindig

öleket yardokban és minden mesemondó tett valamit az elõzõhöz a saját

elképzelése szerint. Azt mondják, Robin ellõtt egy mérföldnyire is, íja

olyan erõs és hosszú volt, hogy senki sem bírta megfeszíteni. A

valóságban egy hatalmas hõs volt, mégis a balladák mint egy "könnyû

legényrõl" emlékeznek meg, sõt még egy "zsák csont"-nak is említik.

Ifjú korában a királyi szarvasokat 300 yardról lõtte, ami valóban pompás

lövés.

Az íjászat ezen virágkorából mindössze csak két íj maradt fenn. Ezek

befejezetlen darabok, melyeket az 1545-ben elsüllyedt "Mary Rose"

hajóban találtak. A hajót 1841-ben emelték ki a tengerbõl és akkor

találták meg a két félig kész íjat, amelyek jelenleg a Towerben vannak

elhelyezve, Londonban. Ezek 6 láb 4,3/4 hüvelyk /194,91 cm/ hosszúak,

markolatuknál 1,1/2 hüvelyk /3,81 cm/ vastagok, karjaik átlagos

vastagsága 1,1/4 hüvelyk /3,16 cm/. Ezek a méretek Badminton

beszámolójából valók. Természetesen sohasem próbálták ki az erejüket,

kb. 100 fontosra becsülték õket.

Elhatároztam, hogy elkészítem ezeknek az íjaknak a rekonstrukcióját.

Kiválasztottam egy nagyon finom erezetû tiszafa törzset és a közölt

méretek szerint pontos másolatot készítettem.

Ha ezt az íjat a standard nyílvesszõ hosszára, vagyis 28 hüvelyknyire

vesszõt 225 yardra /205,73 m/ lõtt el. 36 hüvelyknyire /91,40 cm/

megfeszítve ereje 76 font volt és az elõbbi nyílvesszõt 256 yardra

/234,08 m/ vitte el. Ebbõl láthatjuk, hogy bár úgy tûnik, mintha ezek a

régi íjak túlságosan erõsek volnának egy modern íjász számára, mégis

igen jól tudunk felettük uralkodni és éppen nem lõnek egy mérföldnyire.

A legnagyobb távolságra egy Ingo Simon nevû modern íjász lõtt el egy

török típusú íjjal 1913-ban Franciaországban. A lemért távolság 459

yard és 8 hüvelyk /419,7 m/ volt. Ez nagyon közel áll ennek a típusú

íjnak a csúcsteljesítményéhez, és túlhaladja a tiszafából készített

hosszú íjak csúcsteljesítményét. Ezzel szemben a hosszú íjakkal

Mivel az íjászat gyors letûnõben van és ezzel együtt a tanulmányozni

való anyag is hamarosan el fog tûnni, nagy számú íjnak állapítottam meg

a lövõ képességét. Erre acélra a kaliforniai egyetem antropológiai

tárgyú gyûjteménye. A különbözõ múzeumokban az íjak ezrei álltak

rendelkezésemre és ezek közül a legjobb állapotban lévõ és legerõsebb

példányokat válogattam ki.

Ennek a kísérletnek teljes jelentése az egyetem közleményeiben

megtalálható /A Study of Bows and Arrows. University of California

Publications Vol. 13. No. 9. pp. 329-414/. Itt csak annyit közlök,

amennyi okvetlenül szükséges a felkutatott dolgokról.

Az íjak mûködését és lövõ képességét egy Ishi által készített könnyû

nyílvesszõvel próbáltuk ki, standardizáltuk. A vesszõ hossza 30 hüvelyk

/76,2 cm/ volt súlya 310 grain /20,088gram/ és nagyon alacsonyra vágott

20%-al messzebb repült mint a legjobb angol nyílvesszõk.

Nehogy egyéni hibám csúszhasson be, Mr. Comptonnal, aki igen erõs ember

és harminc éve íjász végeztettem a lövéseket. Magam is ki tudtam húzni

valamennyi íjat és ellenõriztem a lövéseket.

hadászati szempontból. Egy íj súlyának azt az erõt vesszük, ami teljes

megfeszítéséhez szükséges. Ezt fontokban, vagy kilogrammokban mérjük.

Az alábbi egy részletes lista a lemért és kipróbált íjakról. Mindegyik

az eredeti és fellelhetõ példányok közül kiválasztott legerõsebb íj

volt. Mindegyikkel legalább hatszor lõttünk, és itt a legtávolabbi

lövés van közölve. Minden lövést 45 fok emelkedéssel adtuk le, a lehetõ

öregek is voltak. Két darab el is tört a kísérletek alatt.

Indián íjak:

Íjak Súly Lõtávolság .

Alaszkai 80 font 36,2 kg 180 yard 164,6 m

Apache 28 " 12,6 " 120 " 109,7 "

Blackfoot 45 " 20,3 " 145 " 132,6 "

Cheyenne 65 " 29,0 " 156 " 142,6 "

Cree 38 " 17,0 " 150 " 137,2 "

Eszkimó 80 " 36,0 " 200 " 182,9 "

Hupa 40 " 18,0 " 148 " 135,3 "

Luisano 48 " 21,6 " 125 " 114,3 "

Navajo 45 " 20,3 " 150 " 137,0 "

Mohave 40 " 18,0 " 110 " 100,6 "

Csage 40 " 18,0 " 92 " 84,0 "

Sioux 45 " 20,3 " 165 " 150,9 "

Tomawata 40 " 18,0 " 148 " 135,3 "

Yurok 30 " 13,5 " 125 " 114,3 "

Yukon 60 " 27,0 " 140 " 128,0 "

Yaki 70 " 31,5 " 210 " 192,0 "

Yana 48 " 21,6 " 205 " 187,5 "

Külföldi íjak:

Íjak Súly Lõtávolság

Paraguay 60 font 27,0 kg 170 yard 155,0 m

Polinéziai 49 " 22,0 " 172 " 157,3 "

Negritó 56 " 25,2 " 176 " 161,0 "

Andaman sz. 45 " 20,2 " 142 " 130,0 "

Japán 48 " 21,6 " 175 " 160,0 "

Afrikai 54 " 24,3 " 107 " 97,8 "

Tatár 98 " 44,1 " 175 " 160,0 "

Dél-Amerikai 50 " 22,5 " 98 " 89,6 "

Igroot 26 " 11,7 " 100 " 91,4 "

Salamon sz. 56 " 25,2 " 148 " 135,3 "

Angol céllövõ 48 " 21,6 " 220 " 201,0 "

Angol vadász 75 " 33,8 " 250 " 228,6 "

(régi)

A fenti táblázatokból láthatjuk, hogy egyik primitív nép íja sem volt

olyan erõs, mint a régi angol vadászíjak.

A legnagyobb csalódást a tatár íj okozta, melyet bátyám B. R. Pope

ezredes hozott Shansiból, Kínából. Azt hittem, hogy ezzel az igen erõs

íjjal el fogunk lõni egy negyed mérföldnyire is, de minden félelmetes

ereje mellett az ellövése lassú és lusta volt. A nyílvesszõ ami vele

/96,52 cm/ volt, és az íj mindössze 110 yardnyira /100,58 cm/ lõtte el.

Ha az íjjal lõni akartunk, mindkét kezünk és lábunk erejére szükség volt

alig emelkedett valamit a lõtávolsága.

Sok kisérletezés és az irodalom /Balfour: Composite Bows/

áttanulmányozása után konstruáltam olyan szaruval kombinált íjakat, mint

amilyen a törökökknek és az egyiptomiaknak volt. Kiválóan dolgoztak, a

nagyobbik ereje 85 font /38,54 kg/ volt. Reméltem, hogy ezzel rekordot

fogok javítani, de ismételt próbálkozások után is csak 291 yardig

/266,08 m/ tudtam ellõni vele. Ez az íj mindössze csak 4 láb /121,92

esetére.

Ha távolságot lövünk, egészen könnyû nyílvesszõt kell használnunk, de

azt csak kísérletekkel tudjuk megállapítani, hogy milyen nagyságú, súlyú

és alakú nyílvesszõ felel meg egy-egy íjhoz. Hét éves kísérletezésünk

japán bambuszból készült, hasonló átmérõjû nyirfa elõrésszel készült

vesszõ a legjobb. Az elõtét hossza 4 hüvelyk legyen. A rovátkát buxus

az egészet vonjuk be selakkal. Hegye az U.S.A. hadsereg conuszos alakú

réz-nikkel puskagolyó köpenye. A tollak parabolikusan vágottak, 3/4

hüvelyk /1,87 cm/ hosszúak és 1/4 hüvelyk /0,62 cm/ magasak. A tollak egy

valók. A vesszõ teljes hossza 30 hüvelyk /76,2 cm/, súlya 320 grain

/21,88 gram/. A vesszõ igen merev. Ezzel mérsékelt hátszélben 301

yardra /275,23 m/ lõttem egy 5 láb 2 hüvelyk /157,48 cm/ hosszú

paraguay-i vasfából készült hiokori hátrésszel ellátott, 60 fontos

/27,21 kg/ íjjal.Ez az én legjobb távlövésem.

Nem tanácsos tovább menni ebben a kérdésben. Maradjunk meg a mellett,

hogy az angol tiszafából készült hosszú íj a legjobb a világon. Ámbár a

vesszõkkel. Nehezebb vesszõkkel nem lõnek el olyan messzire mint a

hosszú angol tiszafa íjak, vagyis át tudnak adni sebességet, de

nyomatékot nem, visszaugrásuk van, de erejük nincs.

röppályáiról és átütõ erejérõl is.

Egy könnyû nyílvesszõ egy 65 fontos /29,47 kg/ erõs íjból kilõve 150

láb/sec sebességgel /45,72 m/sec/ halad. Ha 100 yardra /91,44 m/

parabolát ír le, amelyiknek legmagasabb pontja 12-15 láb /3,65-4,87 m/.

Repülési ideje 2,5 mp.

Ha egyenesen felfelé lövünk, 350 láb /106,68 m/ magasra megy és 8 mp.

alatt teszi meg az utat fel-le. Ezeket a kisérleteket úgy hajtottuk

végre, hogy ismert magasságú sequoia fák felett lõttünk át.

Ha egy uncia súlyú /28,349 g/ nyílvesszõt 75 fontos /34,01 kg/ íjból 10

yardra lõttünk ki, átütõ ereje 25 font volt. Ezt úgy állapítottuk meg,

hogy parafin kockára lõttünk és a vesszõ behatolását leesõ súlyok

behatolási mélységével hasonlítottuk össze. Ez az átütõerõ

jelentéktelen a modern golyós puskák 3000 font erejû átütõerejéhez

képest, mégis a széles acélhegyû nyílvesszõ nagyobb sebet tud ejteni,

mint az ilyen puskagolyó, amint azt látni fogjuk.

Egy standard angol céllövõ nyílvesszõ repülés közben minden 20 yard

távolságra 6 teljes fordulatot végez hossztengelye körül, vagyis kb.

15-ször egy másodperc alatt. Ezt úgy állapítottuk meg, hogy két

ugyanabból az íjból. A fonal felcsavarodásának a száma mutatta a vesszõ

fordulatainak a számát. Homokpadra lõve ez pontosan kimutatható. Ennél

a rotációs mozgásnál sok függ a toll alakjától és nagyságától.

A tompa hegyû nyílvesszõ 75 fontos /34,01 kg/ íjból kilõve az egy

hüvelyk vastag fenyõfadeszkát teljesen keresztül viszi. Egy széleshegyû

vadász vesszõ 2-3 hüvelyknyire megy keresztül rajta és csak azután áll

meg. Ugyanez a vesszõ az állati szöveteken sokkal jobban áthatol, sõt

csontot is kétfelé vág. Egy ilyen vesszõvel mindenféle állatot

keresztül lehet lõni, kivéve a vastagbõrûeket.

Ki akartam próbálni a keskeny lándzsahegy alakú nyílhegyet /ár alakú

ütközetet megnyerték /1346 Franciaország/. Kértem a múzeumtól egy

páncélinget, melyet a 15. században készítettek Damaszkuszban; 25 font

súlyú és kitûnõ állapotban volt. Az egyik múzeumi segéd felajánlotta,

faládára húztam rá, amit zsákvászonba csavartam. Az udvaron lõttem rá 7

yard /6,4 m/ távolságról, olyan erõvel, hogy szikrázott az acél. A

nyílvesszõ átütötte a páncéling egyik oldalát, keresztülment a hát

legvastagabb részén, átütötte a hüvelyk vastag deszkát és kinyomta a

páncéling másik oldalát. A segéd enyhén szólva elsápadt ezt látva. Egy

ilyen nyílvesszõ 200 yardnyira kilõve, röppályája bármely pontján

halálosan sebez.

következõ kísérlet döntötte el. Olyan ládát szerkesztettünk, melynek

szemben levõ oldala frissen lehúzott szarvasirhából volt. Belsejét

marhamájjal töltöttük meg. Ez jelentette az állati szöveteket csont

nélkül.

gyenge íjból. A két súlyra, tollazásra és nagyságra teljesen egyforma

vesszõ - Ishi készítette mindkettõt - csak hegyében volt eltérõ.

obszidián hegyû vesszõ 30 hüvelykre /76,2 cm/ hatolt be, tehát az

obszidián 8 hüvelykkel mélyebbre, mint az acélhegyû. Az obszidiánból

készült hegynek ez az elõnye kétségkívül a kissé fûrészes hegynek

késeknél.

Ugyanígy tapasztaltuk, hogy a reszelõvel élesített nyílhegyek jobban

vágnak, mint a kõvel élesítettek. Az ok ugyanaz.

Ha vadra lõttünk, azt tapasztaltuk, hogy vércsatornát nem érdemes

azért, hogy a vérzést elõsegítse. Nem a külsõ, hanem a belsõ vérzés az,

ami jobban öl és a vércsatornának nincs sok értelme.

Egy széleshegyû nyílvesszõ elég nagy lyukat vág ahhoz, hogy a vér

kifolyhasson rajta, mindamellett, hogy majd minden lövésünk teljesen

keresztül üti a vadat.

Kónuszos, tompa vagy keskeny lándzsa alakú nyílhegyek nem olyan átütõ

képességûek, mint a széles hegyek.

Catlin az indiánokról írt könyvében mondja, hogy a Wandanok olyan

ügyesen lõtték ki nyílvesszõiket egymás után, hogy legjobb íjászuk

egyszerre nyolc nyílvesszõt tudott a levegõben tartani.

Will Thompson, az amerikai íjászok veteránja, 1915 márciusában a Forest

and Stream-ben nagyon határozottan azt írja, hogy amit Hiawatháról, a

hogy egyszerre tíz nyílvesszõje volt a levegõben az egyszerûen

lehetetlen. Thompson azt állítja, hogy soha nem volt és nem lesz olyan

Amikor ezt olvastam elhatároztam, hogy megpróbálom ezt az ügyességi

lövést, és egy tucat könnyû nyílvesszõt készítettem, melynek széles

rovátkájuk volt az íjhúr részére és a hátsó végüket kissé lapítva

kiterveltem, hogyan lehet a vesszõket fogni az íjat tartó kézben, és egy

olyan fogási módot, amivel bár mind az öt ujj fogja a vesszõt, az mégis

az íj jobb oldalán marad. Miután elõször a fogások pontos

végrehajtásában, majd pedig a gyorsaságában gyakoroltam magam, sikerült

elérnem, hogy egyszerre hét vesszõm volt a levegõben, mielõtt az elsõ a

talajt elérte volna. A vesszõket függõlegesen lõttem felfelé. Néhány

alkalommal majdnem sikerült nyolcat fellõnöm. Azt hiszem, hogy kis

bizonyítja, hogy minden legendában van valami eleme az igazságnak.

Az íjászok között mindig vita tárgyát képezte, hogy a tiszafának a belsõ

kísérletileg tudjak meggyõzõdni errõl, két kis íjat készítettem,

ugyanannak a tiszafának a belsõ vörös és a külsõ fehér részébõl.

Mindegyik íj 22 hüvelyk /55,88 cm/ hosszú volt. Teljesen egyformára

készítettem õket, és ha 8 hüvelyknyire/20,32 cm/ megfeszítettem õket, 8

font erejük volt. Egy kis vesszõt kilõve a fehér rétegbõl készített íj

43 yardra /39,31 m/, a vörös rétegbõl készített íj 66 yardra /60,34 m/

repítette el.

Ezt megerõsítette Mr. Compton, aki mikor Barnes-nél Forest Grove-ban

kezébe került egy ragasztott külsõ, fehér tiszafa rétegbõl készített íj.

Barnes azt állítja, hogy ingadozva és gyengén lõtte el a nyílvesszõket,

és mint lõszerszám hasznavehetetlen volt.

külsõ rétegbõl. Satuba fogtam õket és mindegyiket meghúztam rugós

mérleggel. A külsõ réteg 4 hüvelyknyire elhajlítva a függõlegestõl 8

tehát ez volt az erõsebb. Mikor 5 hüvelyknyire hajlítottam el az

egyenestõl, eltörött, míg a külsõ fehér réteget derékszögben meg

lehetett hajlítani anélkül, hogy eltörött volna. Ebbõl nyilvánvaló,

hogy a külsõ fehér réteg hajlíthatóbb, a belsõ pedig erõsebb és

rugalmasabb, szinte kiegészítik egymást. A vörös réteg az íj hasrészén

megadja az energiát, a hátán lévõ fehér réteg pedig megvédi az

eltöréstõl. A fehér réteg megfelel az ínrostból ragasztott hátrésznek,

és bár kevésbé idõtálló, minden bizonnyal többet ad hozzá az íj röpítõ

erejéhez.

A mi kísérleteink azt bizonyítják, hogy sem az ínrost hátrész, sem a

nyersbõr borítás nem ad hozzá semmit az íj röpítõ erejéhez. Ezek csak

hickory hátsó rész erõt is ad az íjnak.

Az elõbb említett kísérletek alatt használt kis vörös tiszafából

készített íjat erõsen felragasztottuk hátul ínrosttal és nyersbõrrel.

yardot rövidült a lõtávolsága. De a hátrészére ragasztott ínrost és

nyersbõr lehetõvé tette, hogy tízhüvelyknyire megfeszítsük és ekkor 85

yardra ellõtt. Mikor 12 hüvelykre megfeszítettük, a markolatnál

eltörött.

tiszafából a ritka erezetû /16 évgyûrû egy hüvelykben/ gyengébb volt,

mint a sûrû rostú /35 évgyûrû egy hüvelykben/. Ebben az esetben is a

gyengébb volt a hajlékonyabb és az erõsebb a törékenyebb.

Bizonyára minden íjászban felmerült már a kérdés: hogyan repülne egy

nyílvesszõ, ha az íjat mechanikai eszköz fogná és az elröppentés is

mechanikai úton menne végbe? Egy ilyen szerkezet többféle kísérletet

tenne lehetõvé és több kérdésre megfelelne, amelyek természetszerûleg

minden íjász eszében megfordulnak.

Ilyen mechanikus lövõ és elsütõ szerkezetet készítettünk az alábbi

módon. A földbe leástunk egy oszlopot. Erre egy merev kart szereltünk

keresztben és egy satuszerû elsütõ szerkezetet. Vastagon kipárnáztuk

rácsavaroztuk erre a mechanikus részre.

Pontos töltõ és elsütõ eljárást dolgoztunk ki, úgy hogy minden lövés

ugyanannyira megfeszített íjból és ugyanazon idõtényezõk mellett lett

végrehajtva.

Mennyire pontos fegyver az íj és nyílvesszõ, vagy ballisztikailag

kifejezve mennyi a szórása?

Minden golyólövõ tudja mire képes a fegyvere és egy íjásznak is tudnia

kell, hogy mire számíthat a legkedvezõbb körülmények között. Ezért

szélcsendes, nyugodt napon meglehetõsen állandó tényezõk mellett:

ugyanazt a nyílvesszõt ugyanazon a röppályán ugyanazzal az íjjal és

ugyanazon megfeszítés mellett egymás után tízszer lõttük ki és mindegyik

lövés bele ment egy 6 hüvelyk /15,24 cm/ átmérõjû "bikaszembe", vagyis

egyik sem ment ki a 6 hüvelyk átmérõjû belsõ körbõl. Más szavakkal egy

íjnak tudnia kell 60 yard távolságra 6 hüvelyknyi pontossággal lõnie.

Ez meglepõen nagy pontosság, mert egy nagyon pontos golyós puskának 100

Mennyire tér ki a kilõtt nyílvesszõ balra a célponttól?

Mindig ugyanazzal az íjjal lõve, a 60 yard távolságra felállított

céltáblára, azt láttuk, hogy a nyílvesszõ mindig balra megy el, ha az íj

baloldalán tartjuk. Ez az elhajlás egy 50 fontos íjnál és egy 5

shillinges angol céllövõ veszõnél 6 és 7 fok között változik. Ha

erõsebb íjat vagy könnyebb vesszõt használtunk, az eltérés növekedett.

Hat fokot számíthatunk, mint normális elhajlást.

Ha a vezértollat az íj felé helyezzük, ez eltéríti a nyílvesszõt balra

és alacsony lövést eredményez. Hat lövésbõl álló csoport elég közel

volt egymáshoz.

Mit látunk, ha különbözõ nyílvesszõket lövünk ki? Hogyan csoportosulnak

ezek? Adna-e egy ilyen mechanizmus pontos adatokat a nyílvesszõk

röppályájára vonatkozólag és segítene-e kiválasztani a legmegfelelõbb

céllövõ vesszõt?

alkotott, négy pedig állandóan kiment. Ezek is azonban ugyanabba az

irányba és ugyanolyan távolságra tértek ki. Ezzel a szerkezettel ki

lehetett tehát választani azokat a nyílvesszõket, amelyek egyformán

tartják a röppályájukat. Mindemellett az is nyilvánvalóvá vált, hogy az

eltéréseket a mechanizmus megnagyobbította, mert minden jó íjász éppúgy,

mint minden jó golyólövõ ki tudja javítani a vesszõk hibáit célzásával.

Mi a befolyása annak, ha hosszabb vagy rövidebb ideig tartjuk

megfeszítve az íjat?

Kísérleteink alatt átlagosan 5 másodpercig tartott az íj megfeszítése, a

vesszõ elhelyezése és eleresztése. Ha ezt az idõt 15 másodpercre

növeltük, azt találtuk, hogy lövési átlagunk 7,1/2 hüvelykkel

alacsonyabb lett. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a soká megfeszítve

tartott íj fárad és veszít elröppentõ erejébõl.

Mi az eredménye annak, ha a nyílvesszõk ugyanazok maradnak és az íj

erejét /súlyát/ változtatjuk?

Amint egy 65 fontos íjat tettünk a szerkezetbe, minden eddig észlelt

reakció meg növekedett. Az oldalt való eltérések egészen 15 fokig

emelkedtek és ennek megfelelõen minden individuális reakció meg

növekedett. A nyílvesszõ repülése azt mutatta, hogy nincs meg a viszony

az íj súlya és a nyílvesszõ között, ami nagyon fontos tényezõje a

Ha a vesszõnek 2 uncia /56,69 g/ nyomása van az íjra, akkor ennek a

nyomásnak megfelelõen balra fog repülni, ha az íjat mereven leszorítjuk.

kitérni. Mikor az íjat kézben tartjuk, ehhez alkalmazkodunk és helyre

igazítjuk a hibákat. Ugyanakkor a 4 uncia súlyú nyílvesszõ is

egyenesebben fog menni, ha kézbõl lõjük ki. Függõleges hibák inkább a

nyílvesszõ súlyától, a tollazás mikéntjétõl, a megfeszítés idejétõl, a

feszültség fenntartásától és az ideg elpendítésétõl keletkeznek.

Még sok megoldatlan ballisztikai problémája van az íjászatnak, ami a

modern tudomány kísérleteitõl várja a feleletet. A céllövészeti

felszerelés terén, valamint a lövészetben magában is tág tere van a

javításoknak. Mi azonban inkább a vadász, mint a fizikus szemével

nézzük az íjászatot.

V.

Hogyan kell készíteni az íjat?

Minden íjász készítse el a maga felszerelését. Ha nem tudja maga

felszerelése javítására.

Céllövõ íjakat és nyílvesszõket lehet venni sportüzletben, de

vadászfelszerelést magunknak kell készítenünk. Továbbá ha valaki maga

legügyesebb mechanikai készséggel megáldottnak is sokat kell

próbálkoznia, amíg képes lesz jót és használhatót alkotni. Én már több

mint száz tiszafa íjat készítettem és mégis kezdõnek érzem magam. A

kezdõ arra számítson, hogy az elsõ két íját el fogja rontani, de a

harmadikkal már fog tudni lõni.

Nagyon sok féle íj van és mivel sokféle íj közül az angol hosszú íj a

legkiválóbb, annak az elkészítését fogjuk leírni.

kipróbálták. Valóban csodálatos fa. De tiszafát szerezni nehéz, és ha

már szereztünk, akkor nehéz belõle íjat készíteni. El fogom mondani,

hogyan lehet hozzájutni, hogyan kell dolgozni vele, és hogyan lesz

valószínûleg õsapáink is használtak. Késõbb majd elmondom, mivel lehet

helyettesíteni, ha nem lehet hozzájutni.

Amerikában a legjobb tiszafa anyag Oregon és Cascade Mountaine-ben és

Kaliforniában a Sierra Nevadában és a Coast Ranges-ben található. Ha az

erdõhivatalhoz fordulunk, minden bizonnyal összeköttetésbe tudunk

kerülni valakivel, aki kivágja a szükséges fát. Mivel én Kaliforniában

lakom, magam szoktam kivágni a szükségletemet.

Pacific Slope /A Csendes-óceáni lejtõ erdei fái/ címû munkájában

található. Ezt az Állami Nyomtatvány Hivatalból, Washingtonból meg

lehet kapni.

Magam Mendocino megyében Brascomb közelében és Humboldt megyében a Van

kaptam az utóbbi megyébõl Korbel mellõl.

A tiszafa egy örökzöld fa, melynek levelei a sequoiához és a lucfenyõhöz

hasonlítanak. Hegyek között szûk kanyonokban és patakok partján nõ.

Szereti az árnyékot, a vizet és a magasságot. Kérge alul vörös, felül

pikkelyes vagy pelyhes. Ágai felfelé irányulva nõnek ki a törzsébõl,

emelkedõ szögben, nem hajlamosak a lefelé irányulásra, mint a sequoiáé

és a lucfenyõé.

bogyója van, a hímnek pedig kis toboza. Érdekes, hogy medvés vidékeken

a nõnemû fák kérgén gyakran látni hosszú karmolásokat. Medvék nyomai,

akik szeretnének felmászni a bogyókért. Néhány szaktekintély azt is

mondja, hogy a nõstény tiszafa sárgább és durvább szemcsézetû mint a hím

és nem szolgáltat olyan jó íjnak való faanyagot. Megpróbáltam, hogy

igaz-e ez és bizony egyes jó medvekarmolásos nõstény tiszafán kiváló

íjnak való ágakat találtam. Mindenesetre a legjobb faanyag az, amelyik

sötét színû és sûrû erezetû. Ezt leginkább olyan fákon találjuk,

amelyeknek egyik fele elpusztult. Úgy látszik, hogy a rothadás edzi meg

a fa épen maradt részét és a természet ezzel pótolja az elveszett

hogy a 900 méteren felül nõtt tiszafák többet érnek, mint az alacsonyabb

régiókban nevelkedettek.

Ha vadászíjnak való ágat keresünk, az ágak legalább 6 láb /182,8 cm/

Sokszor száz fát is végig kell nézni, amíg egy jó ágra akadunk, aztán

meg jön egy fa, amin fél tucat kiváló íjnak való ág is van.

Nincsen hibátlan tiszafa, de nincsen hibátlan íj sem, én még legalábbis

nem láttam. De mindegyik tiszafában van egy íj, csak tudnunk kell, hogy

hogyan kell kivenni belõle. Ez az íjkészítés titka. Mûvészre van ehhez

szükség, nem mesteremberre.

Mielõtt bárki is kivág egy fát, mérlegelnie kell, van e hozzá erkölcsi

joga. A tiszafa az istenek ajándéka és azért nõ, hogy íj legyen belõle.

Ha azt látod, hogy valamelyik fában egy jó íjat találtál, vágd ki! Ha

kidõlt és szemeddel megállapítod legjobb részét, úgy vágd ki belõle,

hogy hasábod legalább 7 láb /213,3 cm/ legyen! Hasítsd szét a törzset

fa vagy vasékkel úgy, hogy a kiválasztott rész 3-6 hüvelyk /7,62-15,24

cm/ széles legyen! Most ennek a hasábnak vágd ki a középsõ részét kb.

3 hüvelyk vastagon! Gondosan végezd ezeket a mûveleteket, ne tégy kárt

a kéregben!

Ezek után tedd a hasábot árnyékba! Hamarosan szállítanod kell,

fûrészeld laposra a végeit, fesd be repedés ellen és takard be

zsákvászonba vagy ponyvába! Ha már otthon vagy, tedd ki a pincébe

száradni!

Ha gyorsan kell elkészítened az íjat, akkor tedd a fát egy hónapra

folyóvízbe, azután szárítsd árnyékos helyen újabb hónapig és készen van

a további mûveletre! Nem lesz olyan jó, mintha 3-7 évig érlelted volna,

de jól fog lõni. Az nap, amikor levágtad a fáról, akkor is lõne, de

követné az íjhúrt és nem állna olyan egyenesen, ahogy megkívánjuk.

levegõn érlelt fa.

A régi íjászmesterek azt mondják, hogy télen vágjuk a tiszafát, amikor a

fehér részben nincs élet, vagy mint Barnes, a Forest Crove-i íjászmester

szokta mondani: "Nyáron vágott tiszafa a halál magvát tartja magában"

Tapasztalataim szerint ez nem egészen így van. Teljesen meg vagyok róla

gyõzõdve, hogy a fa fehér része teljesen kimosható a fenti módon.

Kemencében szárított fa nem jó íjkészítésre. Túl merev. De ha egy

Azt a részét válaszd ki, amelyik vágás közben a kéreg felé hajlik!

Mivel az íjat majd az ellenkezõ irányban kell megfeszíteni, ez a

természetes görbület egyenesebb íjat fog eredményezni, vagy ahogyan az

íjász mondaná, a markolatnál reflexe kissé.

Ha nem tudsz 6 láb hosszú hasábhoz jutni, akkor egy széles hasáb kell,

amelyik legalább 3,1/2 láb /106,6 cm/ hosszú. Ebben az esetben ezt

ketté kell hasítani és halfarok kötéssel kell a két darabot a markolatba

erõsíteni. Céllövõíjnak az elõnyére válik, de vadászíjat soha ne

készítsünk így!

A hõmérsékletváltozások, a nedvesség és a kemény használat azt követeli,

hogy egy darab fából készüljön. Nem szabad törnie. Lehet, hogy az

életed függ tõle.

Mielõtt valamely tudományba belekezdesz, igen hasznos, ha mindenek elõtt

a tárgy anatómiáját tanulmányozod. Az íj részei az idõk folyamán

szentesített nevekkel bírnak és így hangzanak: Vannak olyan íjak,

amelyek egy darabból állnak, olyanok, amelyek két külön darabból vannak

és a markolatnál vannak összedolgozva, és olyanok melyeknek külön

hátrészük van. Ezekre hátul még egy külön fa réteg van ráragasztva.

Végül vannak összetett íjak, melyek több különféle anyag, úgymint fa,

szaru, ínrost és enyv felhasználásával készültek.

Az íjnak az a fele, amelyik az íjhúr felé néz, az íj hasa, a másik fele

pedig az íj háta. Egy íjat soha sem szabad hátrafelé - a hasától elfelé

- feszíteni, mert eltörik.

Az íj közepe az íj markolata. Van két vége, melyek vagy a fába

készült húrtartókkal van felszerelve. Ezek az íjhúr megtartására

szolgálnak. Az íj markolata és két vége közötti részek az íj karjai.

Amelyik íj leeresztve hátrafelé hajlik, az egyenes vonal mögé, az

reflexel, amelyik továbbra is az íj hasa felé hajlik, az követi az

íjhúrt. Az oldalirányú eltérést ferdeségnek hívják.

Egy tiszafa íj legyen olyan hosszú, mint az íjász, aki használja,

esetleg valamivel rövidebb. A mi vadászíjaink 165-170 cm hosszúak. Az

íj súlya alatt azt az erõt értjük, ami megfeszítéséhez szükséges. Egy

vadászíj súlya legyen 50-80 font között. Nem szabad 50 fontosnál

nehezebb íjjal kezdeni, viszont ajánlatos könnyebbel kezdeni. Egy évet

végig lõve, már a 60 fontosnak is tudsz parancsolni, ha elég erõs vagy.

A mi átlag íjaink 85 fontosak. Van közöttünk olyan, aki tudna vadászni

85 fontos íjjal is, de egy ilyen erõsségû fegyvert nehéz ellenõrzés

alatt tartani állandó használat mellett.

Minél sûrûbb erezetû és minél nehezebb fajsúlyú a fa, annál rugalmasabb

és aktívabb, és annál erõsebb az íj.

Vegyünk szép, sötét vörös színû tiszafa hasábot, amelynek 1/4 hüvelyk

/0,62 cm/ vastag külsõ fehér rétege és vastag gesztenyeszínû kérge van!

Készítsünk belõle íjat! Ha a hasáb felsõ végén megszámoljuk az

évgyûrûket, azt találjuk, hogy negyven körül van egy hüvelykben. Ishi

mindig ahhoz ragaszkodott, hogy ez legyen az íj felsõ karja. Nekem

erõsebb, tehát ennek kell lennie az alsó karnak, mert amint látni

fogjuk, ez a kar valamivel rövidebb, nagyobb feszítésnek van kitéve és

ez az, amelyik hamarabb tönkre megy.

lesz, amennyire csak összeegyeztethetõ a jó lövés követelményeivel és

majd késõbb csökkentjük méreteit és erejét a mi kívánságunknak

megfelelõen.

Nézz végig a hasábon és becsüld meg, vajon lehet-e két íjat kihozni

belõle! Ha három hüvelyknél vastagabb és végig egyenes, akkor fûrészeld

ketté hosszában! Fogd az egyik darabot satuba, gondosan tisztítsd le a

kérgét vonókéssel! Vigyázz, nehogy megsértsd a fehér réteget ez alatt a

mûvelet alatt!

Hasábodat vágd le 6 láb hosszúra! Nézz rajta végig és gondosan figyeld

meg, hogyan hajlik és csavarodik a hát síkja! Ha meglehetõsen egyforma,

akkor húzz egy egyenes vonalat végig a fehér külsõ rétegen! Ez lesz az

íjad háta. Most húzz a két oldalán 1,1/4 hüvelyknyire /3,16 cm/ egy-egy

közepétõl 1 lábnyira/30,48 cm/ végzõdjenek! Innen ezt a két külsõ

vonalat enyhe ívben vezesd le az íj két végéig, ahol már csak 3/4

hüvelyk /1,87 cm/ vastag legyen! A további munkálatoknak ezek a vonalak

lesznek az alapjai, és elég nagyok ahhoz, hogy biztos lehetsz a felõl,

hogy erõs fegyverhez fogsz jutni. Vonókéssel és kaparóacéllal faragd le

a fát eddig a vonalig! Az íj hátának óriási hajlítást kell kiállnia,

tehát az erezetet semmiképpen sem szabad megbontani, legfeljebb nagyon

óvatosan szabad lesimítani reszelõvel. Az íj körvonala ezen a részen

marad amilyen volt a fán: egy lapos ív.

Fordítsd meg az íjat a satuban úgy, hogy a belsõ réteg kerüljön felülre

és úgy igazítsd, hogy síkja vízszintes legyen! Vonókéssel vékonyítsd el

a fát mindaddig, míg a közepén 1,1/4 hüvelyk vastag nem lesz és ez

fokozatosan vékonyodik a két vége felé, ahol már csak 1/2 hüvelyk lesz a

vastagsága! Nagyon óvatosan, nehogy túl mélyen vágj vagy részecskéket

Sok vita volt már ennek a résznek a keresztmetszetérõl. Egyesek a

gótikus ív csúcsos körvonalát, mások viszont a nagyon alacsony ívet

kívánatos lehet egy céllövõíjnál, de hajlamos az eltörésre. Az utóbbi

kellemes, lágy és tartós íjat ad, mely nem törik könnyen, de hajlamos

rá, hogy kövesse az ideget. Válaszd a boldog középutat!

Az íj hasának kifaragása a legfinomabb munka és több ügyességet kíván,

mint az összes többi munka együttvéve. Mindenek elõtt a fa erezetét

kell követni. Ha a hát csavarodik és hullámzik, a te vágásodnak is

ugyanazt kell tenni. Az erezet menetét nem szabad elrontani, az íjnak

tökéletes fokozatossággal kell vékonyodnia a végekig. Ahol csomó vagy

bütyök mutatkozik a fában, ott több anyagot kell ráhagyni, mert különben

azon a ponton gyengébb az íj.

Ha a csomó nagyobb és nem tudod kikerülni, legjobb kifúrni és megfelelõ

nagyságú jól megenyvezett keményfa szeget tenni a helyére. Egy csomó,

egy tyúkszem eltörik, de a beillesztett idegen fa állja a feszítést. Ha

ez az ék nem nagy és nem esik egyik karnak sem a közepére, nem rontja el

az íjat. Ha faragás közben éles mélyedést találsz az erezet vonalában,

olyat, amelyik kifejezetten mélyedést alkotna, hagyj egy-két réteggel

több erezetet, mint amennyit a körvonal kívánna, mert egy konkáv

keresztmetszet nem állja olyan jól a feszítést, mint egy egyenes.

A következõ méretek az én "Öreg rettenetes" /Old Horribile/ nevû kedvenc

vadászíjamról valók, mellyel igen sok vadat ejtettem el. Szélessége a

markolat felett 1,1/4 hüvelyk /3,16 cm/, vastagsága 1,1/8 hüvelyk /2,85

cm/. Hat hüvelykkel feljebb a szélessége még mindig 1,1/4 hüvelyk, a

vastagsága 1,1/16 hüvelyk /2,69 cm/. Tizenkét hüvelykkel a markolat

felett a szélessége 1,1/8 hüvelyk /2,85 cm/, a vastagsága 7/8 hüvelyk

/2,21 cm/. Huszonnégy hüvelykkel a markolat felett 15/16 hüvelyk /2,37

cm/ széles és 3/4 hüvelyk /1,87 cm/ vastag. A húrtartónál 1/2 hüvelyk

/1,27 cm/ széles és 1 hüvelyk vastag.

Mikor az íjat durván kifaragtuk, a legközelebbi teendõ, hogy két végén a

csúcsához közel két ideiglenes rovátkát vágjunk. Legjobb patkányfarok

reszelõvel bereszelni az íj két oldalát 1/8 hüvelyk mélységben.

Most fel tudod ajzani az íjat és ki tudod próbálni a görbületét.

Ezeknél az elsõ kísérleteknél nagyon erõs íjhúrra van szükség, kb. 90

szál 12. számú lenfonálból /U.S.A. számozás/ kell készíteni. A húr

elkészítését késõbb fogom elmondani. A húrt igen nehéz rátenni az új,

segítséged, fogd az íjat satuba és miután a húrt ráerõsítetted az alsó

karra, húzd fel a felsõre is úgy, hogy közben az íj másik vége falhoz

vagy egy szilárd oszlophoz nyomódjon és így hajlítsd meg mindaddig, míg

rá tudod csúsztatni a húrt a húrtartóra! Ha segítséged van, az húzza

lefelé a felsõ húrtartót, magad pedig ajzd fel az íjat!

A régi idõkben, ha egy íj idáig elkészült, kipróbálták görbületét, vagy

ahogy az öreg Sir Roger Ascham mondta "compass körül fogták", ami azt

jelenti, hogy tökéletesre hajlították a megfeszítéssel. Az ehhez való

szerszám egy három láb hosszú, két hüvelyk széles és egy hüvelyk vastag

deszka volt, aminek az egyik végén "v" alakú bevágás volt, hogy abba az

íj markolatát beletehessék. A deszka egyik oldalán 2 hüvelyknyire

egymástól kis rovátkák voltak, egészen 28 hüvely /71,1 cm/ távolságig.

Ezekbe akasztották az íjhúrt.

Fektesd a felajzott íjat a padlóra, a feszítõ deszka "v" alakú részét

tedd rá a markolatra és állítsd fel a feszítõt! Tedd egyik lábadat a

deszkához közel az íjra és húzd fel az íjhúrt kb. 12 hüvelyknyire

/30,48 cm/ a markolattól! Ha az íj hajlását eléggé szimmetrikusnak

találod, feszítsd meg az íjhúrt még néhány hüvelykkel tovább! A

tökéletes ívnek az íj közepén kissé laposnak kell lennie. Ha valamelyik

kar vagy rész nem hajlik szimmetrikusan, ezt a részt gondosan gyengíteni

kell. Vékonyítsd le a kérdéses pont fölött az íjat, azután újra próbáld

ki!

Nagyon óvatosan kell az íjat mind jobban megfeszíteni és nem szabad

egy-két másodpercnél tovább megfeszítve tartani. Végül mégis a két kar

meglehetõsen szimmetrikusan fog hajlani, az íj egész hosszában

egyenletesen osztva el a feszültséget. Nagy tapasztalat kell ezekhez a

munkákhoz. Ha krétával egy tökéletes formát felrajzolunk a padlóra,

akkor ehhez igazíthatjuk az íjat.

A tökéletes íj közepén egy kissé merev és az alsó kar egy árnyalattal

erõsebb, mint a felsõ.

A valódi lövési pont 1,1/4 hüvelykkel felette van az íj mértani

középpontjának, a kéz magától értetõdõen ez alatt van. A markolata

tehát mivel 4 hüvelyk hosszú, 1,1/4 hüvelykkel felette, és 2,3/4

hüvelykkel alatta lesz, ez teszi azt, hogy az alsó kar valamivel

rövidebb és ezért kell valamivel erõsebbnek lennie. Ennélfogva, amikor

az íjadat megfeszíted, szimmetrikus lesz, de amikor csak fel van ajzva,

Az íj, amit így készítettél, 80 fonton felül fog húzni, még akkor is,

amikor már teljesen a húrhoz igazodik. Ez szükséges is, hogy legyen

mibõl tovább redukálni. Ezt kaparóvassal, reszelõvel, végül pedig

zsebkéssel, üvegpapírral és acélgyapjúval végezzük.

Arra kell törekedni, hogy íjad minden része együtt mûködjön és egyformán

vegyen részt az óriási megterhelésbõl, mert ha valahová több jut az

óriási megterhelésbõl, elõbb-utóbb el fog törni.

megfeszített íj nyolc esetbõl hétszer eltörik. És igaza van. Feszítsed

meg az íjadat jobban, mint a standard 28 hüvelyk /71,1 cm/ csak 3

hüvelykkel és máris eltörik. Tehát még inkább lehet mondani, hogy egy

teljesen megfeszített íj 9/10 esetben eltörik.

Az is igen fontos, hogy az íj markolatánál merev legyen, mert akkor a

lövésnél nem ugrik vagy rúg, mint ahogy a gyenge markolatú íjak szoktak.

Végeinél, kb. az utolsó 8 hüvelyknél az íj legyen könnyû. Ezt úgy érjük

el, hogy a hátát gyengén lekerekítjük és a szélességét csökkentjük. Ez

élénkséget ad az íjnak, amit ostorszerû végnek mondunk. Vadászíjnál,

ha a végei kissé merevek, nem baj, mert megbízhatóbb és ez elõrébbvaló,

mint egy briliáns elröppenés.

Igen jó, ha egy ember nagyságú tükör elõtt felhúzod és megfigyeled a

vonalát, azután megfeszíted és megfeszítteted a barátaiddal is és

megbíráljátok. Tény az, hogy míg egy íjnak a kidolgozásánál a tényleges

munka nem több mint nyolc óra, addig teljes kézhez szoktatása és

igazítása hónapokat vesz igénybe. Az íj elkészítése, épp úgy, mint a

hegedûé, mûvészi munka. A legjobbat csak a legnagyobb gondossággal

vonalból van felépítve, nincs benne egy egyenes vonal sem. Több íjamnak

teljes elkészítéséhez három-négyszeri átdolgozás is kellett. Az "Öreg

Rettenetes "elõször 85 fontos volt. Vékonyítottam, rövidítettem,

ostorosítottam, újra meg újra átdolgoztam, hogy a fa minden

részecskéjét mûködõ összhangba hozzam. Minden jó íj a szeretet munkája.

A te íjad most készen van lövésre, de mielõtt kipróbálod állapítsuk meg

az erejét! Ajzd fel, tedd vízszintesen satuba úgy, hogy a húr feléd

nézzen! Végy egy rugós mérleget, ami legalább 80 fontig mér és akaszd

be a horgát az íjhúrba! Húzd addig, amíg a mérõvesszõ 28 hüvelyket nem

számol az íj hátától a húrig! Amit akkor mutat a mérleg, az a te

íjadnak a súlya.

Kényelem szempontjából terveztem egy olyan rudat, ami megkönnyíti a

mérést, mert egyszerre lehet leolvasni róla a hüvelyket és a súlyt.

Ha még mindig úgy találod, hogy íjad túl erõs, akkor tovább kell

gyengíteni. Kezd elölrõl a kaparóacéllal és a reszelõvel, simíts ki

minden olyan egyenetlenséget, amit csak lehet és vidd le a súlyt 65

fontig, mint legalsó határig! Ajzd fel és mérd meg újra és újra, amíg

el nem jutsz oda, ahova akartál! Ha túlságosan le találtad volna

könnyíteni az íjat, vágj le a végébõl 2-4 hüvelyket, erõsebb lesz és

Minden tiszafa íj veszít az erejébõl hosszabb használat után, így a te

íjadnak is 5 fonttal erõsebbnek kell lennie, mint amennyi a végcélod.

Ha egy íjat száraz, meleg helyen hosszabb ideig pihenni hagyunk, néhány

év alatt megnövekszik az ereje. Tapasztalataink szerint az állandó

használatot az íj 3-5 évig bírja. Minél hosszabb az íj, annál hosszabb

az élettartama. Néhány eltörik, néhány megrokkan, míg mások

tiszteletteljes öregkort érnek meg. Vannak olyan tiszafa íjak,

természetesen eltörnének. Sok száz éves íj egyes alkalmakkor még

használható. Úgy becsültem, hogy egy íj átlagosan százezernél valamivel

több lövést bír el, azután már elkezdi az öregedés különbözõ jeleit

mutatni.

Készítsd íjadat olyan szépre, szimmetrikusra és rugalmasra, amilyenre

csak lehet! Ne legyen benne sem holt, sem túlfeszített rész, dolgozd el

a legnagyobb gonddal, amíg megközelíti az ideálodat! Simítsd le

üvegpapírral és fejezd be acélgyapjúval! Ha a kidolgozott fát egy

pillanatra vízbe mártjuk, vagy csak a felületét benedvesítjük, ettõl

kissé újra felszálkásodik. Ha mármost ezt újra ledörzsöljük, akkor

gyönyörû csont sima és fényes lesz.

Most jön a húrtartók felrakásának ideje. Azok nélkül is jól lõ az íj,

de így sokkal biztosabb.

Idõtlen idõk óta szaruból készült húrtartókat szoktak a karok végére

tenni abból a célból, hogy a húrt ráakasszák. Készítettünk már

nyersbõrbõl, keményfából, alumíniumból, vapiti agancsból, szarvas

legjobb. Mészárosunknál biztosítsunk magunknak néhány szarvat.

Fûrésszel vágjuk le a végét 3-4 hüvelyknyi hosszan! Fogd a satuba, és

fúrj bele egy 1/2 hüvelyk széles /1,27 cm/ kónuszos lyukat! Egy fél

dörzsölünk, készítheted el. Ebbe a lyukba enyvezz bele egy rövid

fadarabot, hogy be tudd fogni a satuba, amíg dolgozol rajta! Amint az

enyvezés megszáradt fogj egy reszelõt és alakítsd ki a húrtartó bütykét,

amit leírni igen nehéz, de lerajzolni annál könnyebb!

Ferde irányú rovátkának kell lennie rajta, amibe az íjhúrt lehet majd

akasztani. A felsõ karra készített bütykön még egy külön lyukat is kell

belekötve és azt a célt szolgálja, hogy a leeresztett íjhúr le ne

csússzon a felsõ karról.

Vadászíjnak a húrtartói erõsek és rövidek legyenek, 1,1/2 hüvelyknél

/3,81 cm/ semmi esetre se legyenek hosszabbak, mert erõs használatnak

íjak húrtartóit.

Ha a húrtartókat durván kidolgoztad, akkor tedd be õket forró vízbe,

hogy le tud venni a fogantyúról. Faragd le az íj végeit úgy, hogy a

Most adjuk az íjnak a külön nyersbõrbõl készült hátrészt! A közönséges

tiszafa íj, ha eléggé védve van a külsõ fehér réteggel, nem kíván külön

védelmet. Mivel azonban sok íj eltörött a kezünk-ben, megfogadtuk Ishi

erre a célra használtunk az ipar tisztított borjúbõr néven ismeri és

dobok, pergament készítésére, mûvégtagok bevonására használják. Nem

sokkal vastagabb, mint az írópapír.

Két, három láb hosszú /91,54 cm/ és két hüvelyk /5,08 cm/ széles darabra

van szükség. Egy óra hosszat áztassuk meleg vízben! Ez alatt felpuhul.

Közben durvítsd fel az íjad hátrészét! Fogd be satuba és kend be a

megpuhult, fektesd le sima felével egy deszkára és a felesleges vizet

távolítsd el belõle! Gyorsan kend be mind a két darabot meleg enyvvel,

a felesleget távolítsd el ujjaiddal és rakd fel õket az íjra! A

markolatnál tedd õket egymásra 2-3 hüvelyknyi darabon. Simítsd el õket

az íj végei felé, simogasd és nyomkodd ki alóla a légbuboré-kokat és a

felesleges enyvet! A markolatnál csavard körül durván zsineggel, hogy a

bõrök vissza ne csússzanak és a végei felé tegyél ugyan így! Vedd ki a

félre egy éjjelre, hogy száradjon! Ha megszáradt, vedd le a gézt és a

zsineget, vágd le az egyenetlen széleket és az egymásra takart darabokat

vékonyan enyvvel és ezzel az egész készen van a végsõ simítások-ra.

Miután az íj hegyeit kónuszosra vágtad és a húrtartók a bõr

felragasztása elõtt pontosan ki lettek próbálva, a szokásos folyékony

enyvvel felragaszthatod a húrtartókat.

A markolat hátrészére enyvezz egy 1/8 hüvelyk /0,31 cm/ vastag, 1

hüvelyk /2,54 cm/ széles 3 hüvelyk /7,62 cm/ hosszú lekerekített végû

fadarabot! Az íj markolatát csavard körül erõs horgászzsinórral és

gondosan bujtasd el úgy a kezdõ, mint a befe-jezõ véget! Egy kevés

enyvvel vagy folyékony sellakkal kend le, hogy szilárdan tartsa a

kötést! Néhányan a disznó, vagy egyéb bõrbõl való borítást szeretik, de

a jó zsinórcsavarás biztosab-ban tart és nem izzasztja a kezet.

a középpont felett és 2,3/4 hüvelyk /6,95 cm/ a középpont alatt van.

Szegd be a zsinórcsavarást egy félhüvelyknyi bõrrel! Áztasd be vízbe és

metszd le a széleit rézsútosan! Kend be enyvvel, csavard az íj körül és

a hátán ragaszd végeit az alatta levõ bõrre! Egy kis bõrdarabot az íj

baloldalára is szok-tam ragasztani, hogy megvédjem az íjat a vesszõ

dörzsölésétõl. Ezt hívják nyíllapnak és gyöngyházból, vagy csontból is

ideiglenesen zsineggel, amíg meg nem száradnak.

Az íjat ezután üvegpapírral és acélgyapjúval simítsd telje-sen simára és

ezzel készen van a lakkozásra.

A kristály lakk védi legjobban az íjat. Nem enged hozzá nedvességet,

két hátránya azonban van. A sok hajlítástól megre-pedezik és túl

fényes. Egy vadászíj, pedig ha túl fényes megijesz-ti a vadat. Gyakran

elõfordult, hogy a nyulak és szarvasok min-daddig nyugodtan álltak, míg

az íj el nem lett pendítve. Akkor azután megugrottak, idejében ahhoz,

hogy megmeneküljenek a nyíl-vesszõtõl. Elõször azt hittük, hogy a

nyílvesszõt látják, késõbb jöttünk rá, hogy az íj villanásától ijedtek

meg. Az íjakat be lehet festeni zöldre vagy drappra, de mi szeretjük

látni a fa természetes erezetét.

Befejezéskor én legszívesebben elõször sellakkal bekenem a hátbõrt, a

fogantyút és a bõrözést. Mikor ez megszáradt, a fát forró lenmagolajjal

bekenem. Ugyan azt az olajos ruhát használom, a közepébe egy marék

vattát fogva, ami át van már itatva alkoholos sellak oldattal. Ezzel

gyorsan bedörzsölöm az íjat. Többszöri olajozással és sellakozással

kitûnõ francia politúrt kapunk, ami tartós és elasztikus.

Hagyd néhány napig száradni, azután dörzsöld be az egészet padlóviasszal

és gyapjú ruhával fényesítsd ki! Vadászatra mindig vigyél magaddal egy

kis üveg lenmagolajat és naponta töröld át vele az íjadat! Én egy rész

cédrusolajat szoktam keverni egy rész lenmagolajhoz. Az elõbbi illata

megadja a kellemét az utóbbi használatának.

Ha nem használod az íjadat, akaszd fel egy szögre, vagy fogasra az íjhúr

felsõ végénél fogva! Ne állítsd sarokba, mert az meghajlítja az alsó

kart! Száraz, meleg szobában tartsd és óvd a horzsolásoktól! Gyakran

viaszold az íjat meg az íjhúrt is! Viseld gondját, mint egy barátnak,

hiszen fegyvertársad!

A tiszafát helyettesítõ anyagokról. Ahol nem lehet tiszafá-hoz jutni,

az amatõr íjász változatos helyettesítõ anyagok között válogathat.

Biztosan és legkönnyebben lehet a hickoryhoz hozzájutni, de ez elég

gyenge anyag. Úgy gondolom, hogy a disznó-dió, vagy a simahéjú a

legjobb változat. Arra kell törekedni, hogy egy darab sarjhajtásra,

fehér külsõ rétegre tegyünk szert és ezt repeszteni kell, hogy egyenes

erezetû anyagot kapjunk.

Ezt ki lehet dolgozni ugyanolyan méretre, mint a tiszafát, de az íj

lassú és nehézkes lesz. Lesz egy javíthatatlan tendenciája arra, hogy

kövesse az íjhúrt. Nem szükséges a hátát megerõsíteni, mert sohasem fog

eltörni.

réteggel együtt, a vörös cédrus, a boróka, az alma, a kõris, a szilva, a

nyírfa azok a részben nálunk is megtalálható anyagok, amikbõl íjat

szokás készíteni. A lándzsafa, a citromfa és az osage narancs mellett a

tenesse vörös cédrus a legjobb, hickory hátsó borítással.

Menj el egy fakereskedõhöz és válassz ki egy tiszta, hibát-lan cédrus

pallót, a lehetõ legegyenesebb erezettel! Vágj, vagy repessz ki belõle

egy hat láb hosszú, két hüvelyk széles és egy hüvelyk vastag darabot!

Simítsd le egyenesre és a két hüvelyk széles oldalát durvítsd fel

reszelõvel! Szerezz ugyanilyen méretû fehér szemcsézetû hickoryt!

Ennek is reszeld meg az egyik ol-dalát, azután folyékony, forró enyvvel

ragaszd össze õket! Csava-rokkal, téglákkal vagy súlyokkal fogd össze

lehessen vele.

Ettõl kezdve a további megmunkálás éppúgy történik, mint a tiszafánál.

A hickory hátlap ugyanazt a szerepet fogja játszani, mint a tiszafa

fehér rétege. A cédrusnak kellemes, lágy ellövése van és a hickory

hátlap törhetetlenné teszi.

Az így készült íjat 2-3 hüvelykenként len vagy selyem fonal-lal körül

kell csavarni, ugyanúgy, mint a horgászbotokat és többször kell

lakkozni, hogy a nedvesség ellen jól meg legyen védve.

Hogyan kell készíteni az íjhúrt? Az íjhúr nélkül az íj halott, tehát

hozzá kell fogni készíteni. A régi íjászok ínrostból, bélhúrból és

nyersbõrbõl készítették az íjhúrokat, de a modern íjászok ezeket mind

elhagyták. Az állati eredetû szövetek mind megnyúlnak, ha nedvességet

kapnak vagy melegnek vannak kité-ve. A selyem jó anyag húrnak, de nem

tartós és nem olyan erõs, mint a lenfonál.

Összehasonlító próbákat végeztünk különbözõ anyagokkal, hogy

megállapítsuk, melyik a legmegfelelõbb íjhúr készítéshez. A 3. számú

orvosi varróbél megfelel a hegedû "D" húrjának. Ezt vettük standard

rugósmérlegen megmértük a szakítási pontjaikat.

Lószõr 15 font / 6,79 kg/

Gyapot 18 " / 8,15 kg/

Macskabél 20 " / 9,17 kg/

Selyem 22 " / 9,97 kg/

Ír len 28 " /12,69 kg/

Kínai fû fíber 32 " /14,50 kg/

Ez utóbbit azonban nem lehet a piacon beszerezni és így néhány más

fíberrel együtt nem aktuális.

Mi ír lent, vagyis cipészfonalat használtunk. Ezt a 12. Barbour

számúból. Minden szála 6 font szakítású, tehát ha 50 szálat dolgozunk

könnyebb húrja lehet, mint egy vadászíjnak, mert ennél a gyors ellövés a

fontos, de vadászaton a biztonság szükséges! Mi tehát az íj minden

egyes fontjára egy szálat számítottunk.

Az íj húrját Mr. Maxson tervezte és írta le az American Archery

/Amerikai Íjászat-ban. Néhány kisebb változtatást eszkö-zöltünk rajta,

hogy a technikát egyszerûsítsük. Alább adom a leírást. Jó, ha a

fonalat kézbe vesszük olvasás közben.

Ha egy 65 fontos íjhoz akarsz húrt készíteni, akkor ennek 60 szál

fonalból kell állnia. Ennek három ága lesz, mindegyik ágban 20 szál

fonallal. Az elsõ ágat úgy mérd ki, hogy 16 hüvelykkel /40,64 cm/

legyen hosszabb, mint az íjad! Hajtsd és húzd vissza a fonalat a

míg a 20 szál nincs együtt! Eleinte úgy kell elrendezned, hogy

mindegyik rövidebb legyen egy fél hüvelykkel, mint az elõzõ és ezáltal a

húr vége felé keskenyedik.

úgy hogy a tenyeredben tartott viaszon erõsen végig húzod a közepétõl a

végekig minden oldalon! Most ennek az ágnak a nagyobbik részét csavard

fel ujjaid körül és így készíts egy kis tekercset belõle, amit nyomj

megrövidítve könnyebb lesz vele dol-gozni a következõ mûveletnél, amikor

kötélbe csavarod.

Készítsd elõ a másik két ágat is pontosan ugyan így, mint ezt! Ezeket

is csavard fel egy-egy összenyomott tekercsbe, mint az elsõvel tetted.

Azután tedd félre! Most, hogy a hurkot vagy a szemet is el tudod

készíteni, szükséges lesz a húrt ezen a részen vastagítani. Tehát

készíts még egy ágat 20 szálból, 6 láb hosszú-ra! Vágd el 6 darab 12

hüvelykes darabra! Most ezeknek is hurkold meg a végüket, hogy ezek is

olyan elkeskenyedõk legyenek, mint az elõbbiek. Ezeket is viaszold be

jó alaposan!

Most vedd fel az egyik eredeti zsinórodat és ennek a keske-nyedõ végéhez

tedd oda az egyik kis darabot, mégpedig úgy, hogy az utolsó lábnyi

tégy a másik két ággal is. Most fogd a három ágat össze a bal kezedbe

úgy, hogy 9 hüvelyknyire /22,86 cm/ legyél a végüktõl. Jobb kezeddel

fogd meg az egyik ágat ehhez a ponthoz közel, azután csavard a hüvelyk

és mutató ujjad között, magadtól elfelé, jó szorosan és ugyanakkor a bal

kezeddel húzd magad felé! Folytasd ezt a processzust, egymást követõen

mindegyikkel és azt fogod látni, hogy kötelet készítesz! Mikor a kötél

3 hüvelyk /7,62 cm/ hosszúságot eléri, akkor elég hosszú lesz már ahhoz,

hogy visszahajtsad és hurkot alkoss. Duplázd vissza úgy, hogy az ág

szabad végei párosítva és viaszozva legyenek, a húr három fõ ágával!

Rendezd õket úgy, hogy megfelelõen csavarodjanak egymásra és egyenlõen

legyenek elosztva!

Most pedig ülõhelyeden vedd át íjad felsõ karját a jobb térded alatt és

a bal fölött, és tedd az újonnan készített hurkot a húrtartóra! Újra

kezd el csavarni, mindegyik ágat magadtól elfele, miközben magad felé

alatt az eljárás alatt látni fogod, hogy mennyire okos dolog volt a

felesleges ágvégeket felcsavarni és karikába összenyomni, mert ennek

köszönheted, hogy most nem keverednek össze. Így készült a felsõ hurok.

Ennél a mûveletnél csavard szét az épp elõbb említett kis karikákat és

nyújtsd a húrt végig az íjon kibontva és a három ágat egyenesre húzva!

Fogd meg õket 3 hüvelyknyire íjad alsó húrtartója alatt! Ennél a

pontnál tedd oda az alsó hurok részére szánt rövid dara-bokat! Úgy kell

õket oda fektetni, hogy három hüvelykkel túl érjen a húron, a maradék

pedig a keskenyedõ vég hosszában feküd-jön. Viaszold õket szorosra.

Tartsd a három hosszú ágat együtt mialatt a végsõ kiegyenlítõ húzást

megadod nekik! Kezd itt és csavard a második hurkot, magad felé húzván

mindegyik ágat amint magadtól elfelé csavarsz, míg a kötél itt is eléri

a 3 hüvelyk hosszúságot! Ezt duplázd meg, vagyis hajtsd vissza saját

magára, párosítsd a vékonyodó végeit a 3 hosszú ággal és viaszold össze

õket! Csúsztasd a felsõ hurkot le az íjon és akaszd be az alsó

húrtartóba! Tedd jobb térdedet az íj fölé a húr alatt és igazítsd a

hurkot erre a húrtartóra, míg dolgozol! Adj a húrnak elég lazítást!

össze ne keveredjen, míg a húr alsó végét csavarod össze! Mikor 8

hüvelyk hosszú, vedd le a hurkot és ajzd fel az íjat! Ez el fogja venni

a kötélrõl az összeugrásokat. Viaszold át teljesen, azután vedd le az

eléggé megrövidül arra a hosszúságra, ami az íjadnak megfelel! Ismét

tedd rá a húrt a húrtartóra, azután végy egy darab vastag papírt,

hajtogasd össze és dörzsöld vele erõsen a húrt, míg az kerek és jól

csavarás-nak a húrnak 1-2 hüvelykes komplett rotációját kell elõidéznie!

Vigyázz nehogy a túlságosan szoros csavarás által az íjhúr saját magát

elvágja!

Ha a húr túl hosszú vagy rövid lenne és a csavarással nem tudod

kijavítani, el kell oldoznod az utolsó hurkot és kijavítani a hibát.

Ezeket a hurok töveket gyakran körül szokták csavarni zsákcérnával.

Részben azért, hogy vékonyítsák a formájukat, másrészt hogy erõsítsék

fonallal, hogy az elrágódástól és az elviselõdéstõl mentve legyen!

Most pedig a húrnak a közepét és a nyílvesszõ helyét kell körültekerni

viaszolt selyemmel, len vagy gyapot fonallal, hogy az elkopástól

megvédjük.

varrócérnát használunk, jól beviaszoljuk és duplán vesszük. A kettõzött

végével kezdünk és a szabad végekkel körül-csavarjuk a húrt jobbról bal

húr közepe felett!

Mikor a rátevõ helyhez, vagyis oda érsz, ahova a vesszõ rovátkáját kell

illesztened, ha azt akarod, hogy a vesszõ 90 fokot alkosson a húrral, de

úgy, hogy ugyanakkor az íjat a markolat legkiemelkedõbb részén

keresztezze, csomókat kell kötnöd a becsa-varáshoz használt fonalra!

Azután egy félhüvelyknyit megint csavarj körül és ismét köss néhány

csomót! Azután ismét folytasd a csavarást, le egészen 4-5 hüvelyknyire

és fejezd be azzal, hogy a fonalat az utolsó három-négy saját csavarása

alá visszabujtatod és csak azután húzod szorosra!

Egy így elkészített rátevõ pontnak két elõnye van: az elsõ az, hogy

amikor sötétben teszed fel a vesszõt az íjadra pontosan érzed, hogy hova

kell tenned a vesszõ rovátkáját és így a szemed a vadon tarthatod. A

második elõnye az, hogy a két csomó nem engedi a vesszõt ide-oda

csúszkálni mikor bokros terepen cserke-lünk.

Azt találtuk, hogy ha méhviaszkot melegítjük és kb. 1/4 rész gyantát

teszünk hozzá, az tapadóssá válik.

Forró, vagy nedves idõjárás esetén elõnyös a húrt alkoholos sellak

oldattal bedörzsölni. Enyvet vagy egyéb kemény szárító anyagot

tartalmazó keveréket úgy látszik, nem szabad alkalmazni, mert a húrt

szakadékonnyá teszi. Paraffin, talkum por vagy egy darabka

faggyúgyertya jót tesz a rátevõhelynek is meg az íjak hegyének is, mert

könnyû ellövést idéz elõ.

Az ilyen anyagból való és így kezelt húrra nemigen tud a köd és az esõ

befolyással lenni. A jól kezelt és jól kent íj tekinté-lyes mennyiségû

vizet kibír, de a vesszõk meglehetõsen szenved-nek.

Néhány naponként viaszold az íjhúrt, vadászatra pedig mindig vigyél

magaddal egy külön tartalékot!

Az íjhúrok általában a rátevõhelyen szoktak elszakadni. Itt vannak

ugyanis a legnagyobb mértékben igénybe véve, itt kell a legnagyobb

kell viaszolni. A szakadás fenyegetõ közeledtét mutatja, hogy

egyenlõtlen körvonalat lehet észrevenni az ágak között a betekert rész

alatt. Tedd félre mielõtt valóban elsza-kad!

Ha a csak felajzott íj húrja és egyik húrtartója közé rugós mérleget

iktatunk, meglepetéssel tapasztaljuk, hogy az íjhúr akkor van a

legnagyobb feszültségnek kitéve, amikor az íj csak felajzva van nem

pedig megfeszített állapotban. Az 56 fontos íj húrja 64 font terhelést

ez a feszültség fokozatosan alább hagy, amíg 26 hüvelyknyire

megfeszítjük. Akkor a mérleg ismét 64 fontot jelez.

Abban a pillanatban, amikor ellövés után az íj ismét a helyé-re ugrik,

ilyenkor könnyen elszakadhat.

A húr feszültség növekedése a vesszõ rátevõpontján a meg-feszítés alatt

a különbözõ íjaknál más és másféle képpen jelent-kezik. Mikor a vesszõt

áthúzva az íjon. Mármost ugyanannak az 56 fontos íjnak a feszültsége

minden hüvelyknyi további meg-feszítésnél 2-3 fontot emelkedik. Amikor

az íj megközelíti a teljes megfeszítési pontot, ez a súly akkora

mértékben növeke-dik, hogy minden hüvelyknyire 5-6 fontos feszültség

növekedés esik. Ennek a feszültségnövekedésnek a mértéke az egyes

íjaknál a bennük rejlõ különbözõ tényezõk hatására más és más.

Ennek az emelkedésnek a mértéke adja meg az íjnak a karak-terét. Az az

íj, amelyik eleinte lágyan húz, az utolsó darabban pedig nagyon merev,

sokkal gondosabb lövést fog kívánni, hogy a röppálya hosszúságot

pontosan megkaphassuk, mint az, amelyiknek a feszülése egyenletesen

oszlik meg.

húrt. Egy elszakadt húr eltörheti az íjat. Láttam, amikor Wallace

Bryant egy gyönyörû íját vesztette el ily módon. Aldreitnek kiváló

alkotása, egy több mint 50 éves gyönyörû spa-nyol tiszafa íj repült szét

darabokra, mert egy alattomos húr elszakadt a közepén. Zömök vadászíjak

nincsenek annyira kitéve ennek a balesetnek, de azért biztosítsd

magadat, hogy mikor vadászatra indulsz legyen veled tartalék íjhúr.

A viasz azt jelenti az íjásznak, mint a szurok a tengerész-nek.

Használd gyakran és mindig legyen két húrod az íjadhoz.

VI.

Hogyan készítsük a nyílvesszõket?

A nyílvesszõk készítése nagyon régi mûvészet és ehhez mérten nagyon sok

tapasztalati módszert és elvet tartalmaz. A nyílves-szõknek

megszámlálhatatlan típusa és ugyanennyi készítési módja van. A

Archery /Amerikai Íjászat/ címû könyvében. Ez céllövõvesszõkre

vonatkozik.

Miután több bennszülött metódust és az összes e tárgyú irodalmat

áttanulmányoztuk, az alábbi munkamenetet fogadtuk el standard

Az elsõ szükséges dolog maga a vesszõ. Megpróbáltuk a követ-kezõ

anyagokat: nyírfa, juharfa, hickory, tölgy, kõris, nyár, hárs, vörös

cédrus, tiszafa, fûz, mogyoró eucaliptus, bodza, lucfenyõ és bambusz. A

nyírfát találtuk a legjobbnak, mert a legmerevebb és a legszívósabb,

valamint a súlyánál fogva is a legjobban megfelel vadászvesszõnek. A

douglas fenyõ és a norvég fenyõ jobb a céllövészetben, a bambusz pedig a

távlövészetben.

hasogasd vagy fûrészeld szét és gyaluld vagy esztergáld körül a

megfelelõ vastagságúra! Vágd le 28 hüvelyk /71,1 cm/ hosszúra, esetleg

egy hüvelykkel hosszabbra vagy rövidebbre, karhosszúságodnak

megfelelõen! Közben jól figyelj, hogy minden vesszõnek a legegyenesebb

erezetû és a legegészsége-sebb része legyen meghagyva fejnek! Ha a

hosszúság megvan, végy egy kaparóvasat és simítsd le a vesszõ utolsó 6

hüvelyknyi részét valamivel vastagabbra, mint 5/16 hüvelyk /0,79 cm/!

megállapítod, hogy hol vannak esetleges görbületek. Ha túl gorombák

lennének, akkor gázláng felett óvatosan melegítsd meg és igazítsd ki

kisebb, akkor melegítés nélkül is helyre igazíthatod. Ez alatt az

eljárás alatt a jövendõbeli nyílvesszõ erejét is megbecsülheted. Ha nem

tud kiállni kissé erõsebb hajlítást, nem kár érte, ha eltörik. Ha

túlságosan hajlik, akkor is tedd félre!

A legközelebbi teendõ a rovátkák elkészítése. Vadászvesszõk-nek nem

kell sem szaruból, sem csontból, sem pedig alumíniumból vagy fíberbõl

készült rovátka. Fogd be a satuba a vesszõ véko-nyabbik végét és három

hüvelyk mélyen! Fejezd be a munkát gondos reszeléssel. Mikor

valamennyit berovátkoltad, dörzsöld át üveg-papírral és gömbölyítsd le a

berovátkolt végét! Ezt a munkát úgy szoktam megkönnyíteni, hogy a

csiszolom megfelelõre. Mikor befe-jezted, az átmérõje középen valamivel

3/8 hüvelyk alatt lehet, a rovátkolt végén pedig 5/16 hüvelyk.

Most jelöld meg a tollak és a kötés helyét! A rovátka aljától egy

kötés. Öthüvelyknyire ettõl csinálj egy másikat, ez lesz a tollaké, e

fölött egy hüvelykre egy másikat ez lesz az elsõ kötés és még egyet e

fölött egy hüvelykre, ez lesz a festett szalag!

pulykatollak, és ami azt illeti nem is fogunk beszél-ni másról.

Karácsonytájban van a beszerzési idejük. Ekkorra jó viszonyba kell

kerülnöd a baromfikereskedõvel és egy láda puly-kaszárnyat félre tetetni

vele. Ezeket fejszével tõkén vágd le úgy, hogy 6-7 nagy evezõtoll

maradjon meg! Tedd félre õket valami molyellenes szerrel együtt addig,

amíg szükséged lesz rá! Persze, ha nem tudod megszerezni a

pulykatollakat, amikor szükséged van rá, akkor liba vagy kacsatollak is

megfelelnek. Kalapszalon tulajdonos meg tudja mondani, hogy hol

juthatsz lúdtollhoz, de ez elég drága szokott lenni.

A nyílvesszõkhöz való tollakat vágni kellemes téli esti foglalkozás, a

tûz mellett. Egy valódi íjásznak mindig kellemes idõtöltés mikor

felszerelésén és eszközein dolgozik és közben gondolatai a tavaszi

lövéseken járnak. Miközben a vesszõket készíti, elgondolkozik, hogy

milyenek lesznek a vesszõk és me-lyiknek mi lesz a sorsa. El fog-e

szállni úgy, hogy soha többet nem találjuk meg, vagy pedig gyakorló

lövések százait fogja kiállni, esetleg ez lesz a szerencsés, amelyik

leteríti az erdõ nemes szarvasát. Én már sokszor vettem fontolóra,

amikor a vesszõt a kezembe vettem, hogy ezzel szarvast fogok lõni és elõ

is for-dult többször, hogy be is teljesedett. Máskor meg "Ezzel medvét

fogok lõni" és néhánnyal meg is tettem!

Így kell megfelelõ mennyiségû tollat vágnod. A munka menete a

következõ: Válassz ki egy jó, tiszta tollat! Vedd a két tenyered közé!

A toll szárnyait a hegyén válaszd kétfelé! Húzd szét hatá-rozott

mozdulattal a csévét és szakítsd kétfelé a közepén! Ha véletlenül

egyenlõtlenül repedne, akkor fogd a jól kiélesített zsebkésedet és vágd

egyenesre!

amilyen az újságokat fogja össze a könyvkereskedésben! Egyik végére

szerelj egy biztonsági tût és ezt akasztd be a térdeden a nadrágodba!

Ez lesz a satu, ami tartja a tollat, amíg dolgozol vele. Tedd a

1/32 hüvelyknyi /0,18 mm/ vastag legyen! Ezt pontosan és egyenletesen

vágd le úgy, hogy a toll szárnyai merõlegesen álljanak rá! Egy hosszú

ollóval vágd le a csévének oldalra kiálló részeit mindkét oldalon!

tollat, 5 hüvelyk hosszúra, 1/2 hüvelyk magasra az elején és egy hüvelyk

magasra a végén! Úgy elõl, mint hátul hagyj egy-egy hüvelyknyit a

csévébõl!

Erre a munkára késedet nagyon élesen kell tartanod, ha jól benne vagy a

gyakorlatban, 2-3 perc alatt készre vágod a tollat.

Donnan Smith, aki kitûnõ íjász és vesszõkészítõ, tervezett egy rugós

csipeszt, ami a tollat fogja a munka alatt. Ez egy erõs iratfogó, amire

alul és felül egy-egy vékony acéllemez van ráfor-rasztva. A lemezeknek

pontosan olyan alakjuk van amilyenre a tollat akarjuk vágni. Mikor

hosszában ketté hasította a tollcsévét, a tollat teljesen és szorosan

befogja fél csévével felfelé. Vagy egy éles késsel, vagy egy gyorsan

mértékben. Azután megfordítja és ugyancsak a csévéig befogva újra a

csipesz-be teszi a tollat és az elõbb említett fémlemez mellett pontos

alakra vágja. Csodálatos módszer.

Néhány íjász deszkán vágja a tollat, csak úgy késsel szemmérték szerint.

James Duff a jól ismert amerikai íjászfelszerelés készítõ, Peter Muirnál

a híres skót íjászfelszerelés készítõnél tanulta. Ha be akarod festeni

a tollat, gyapjú festéshez való festéket használj! Kb. 10% ecetet adj a

vizes oldathoz és hevítsd fel olyan melegre, hogy ujjad éppen kibírja!

Áztasd meg a tollakat ebben a meleg vízben, keverd néhány percig, azután

rakd ki a napra vagy egy darab papírra száradni! Vörös, narancs és

sárga a használatos szín, mert segítenek megtalálni az elve-szett

vesszõket, de minden festett szín hajlamos rá, hogy ned-vesség esetén

megfogja a ruhát. Ha a megfelelõ mennyiségû tollat elõkészítetted,

akkor elkezdheted a vesszõk feltollazását! Válassz ki 3 hasonló színû

pálcával futtass le mindegyiknek a csévéjén egy kis folyékony enyvet, és

tedd félre! A vesszõ tenge-lyével párhuzamosan húzz három párhuzamos

vonalat ugyancsak enyvvel! Ezekbõl az, amelyik a vezértollnak a helye

lesz merõle-gesen álljon a rovátkának a közepére! A másik kettõ egyenlõ

távolságra legyen ettõl! A kezdõ jól teszi, ha ezeket a vonalakat

bekarcolja késsel!

Most jön a nehéz feladatok egyike: felrakni a tollakat. Sok módot és

egyszerûen kézzel felragasztani õket. Néhányan csiptetõket használnak,

mások tûket, ismét mások fonallal megkötik a tollak végét, azután alájuk

enyveznek. Mi a legrégebbi módszert használ-juk, amit az öreg szász

meg és sok angol képen is le lett festve. Ez az, hogy a tollakat egy

darab fonallal körülköt-jük, ami spirálisan végig kanyarog a toll csévéi

között.

A rovátkától 6 hüvelykkel feljebb helyezd el a tollak csévéinek

vastagabbik végét az enyves vonalon! Fogd a vesszõt a bal hónod alá,

míg a bal hüvelyk és mutató ujjad, valamint a középsõ ujj biztosítja a

tollakat amint azok a helyükön vannak! Fogj egy orsó fonalat a jobb

kezedbe, a fonal végét pedig a fogad közé és kezd el lekötözni a tollak

csévéit a vesszõre! Amint a csavarulatokkal haladsz, ha kell igazítsd a

tollakat! A toll zászlói között kb. 1/2 hüvelyknyire legyenek a

csavarulatok. Erre a célra a fércelõ cérna a legjobb. Mikor elérkeztél

a fenékhez, illetve a rovátkás végéhez, csavard körül néhányszor a

tollat a fonallal és erõsítsd meg egy fél hurokkal! Vigyázz, hogy a

tollak egyenesen és párhuzamosan álljanak a helyükön! Egy dolog felõl

légy biztos: és pedig arról, hogy tollaid kissé a konkáv oldal felé

fussanak tágulóan és alulról nézve teljesen észrevehetõen szûküljenek a

rovátkás vége felé! Ez biztosítja a jó kormányzóké-pességet. Tedd

félre és hagyd száradni!

Mikor mind megszáradt, vedd le a fonalat és vágd le a kiálló csévéket

úgy, hogy 3/4 hüvelyknyi darabok maradjanak, és hogy keskenyedjenek,

lejtõsödjenek a végük felé!

A következõ lépés a tollak megkötése a helyükön. Erre olyan keskeny

selyemszalagokat szoktunk használni, amivel a cukros do-bozokat szokták

átkötni. Ha ez nem volna, akkor gépselyemmel tennénk ugyanezt. Vágd el

kb. 1 láb hosszúra, tégy egy kevés enyvet arra a helyre, ahol kötözni

akarsz és a hónod alatt for-gatva a vesszõt tekerd fel rá a

kötözõanyagot a kiálló csévékre! A kötözõanyag legyen jól elsimítva és

megszáradt, késsel és üvegpapírral simítsd le teljesen és fejezd be úgy,

hogy egy csepp higított enyvet ecsettel végigfuttatsz a toll tövén, hogy

ezáltal kétszeresen biztossá tegyük!

fessünk, mint inkább azért, hogy a vesszõket tartósabbá tegyük, könnyebb

legyen megtalálni õket és meg tudjuk különböztetni, hogy melyik kié!

Kínai fermillion és fényes na-rancs azok a színek, melyek legjobban

feltûnnek a fû és az aljnövényzet között. A tollak között keskeny

ecsettel fessél! Ha selyemszalagot használsz, aminek élénk színe van,

-az enyimé zöld - akkor a tekerést nem kell befesteni. Gyakran

elõvesszük a tegezbõl, errõl megtudhassuk, hogy milyen hegye van. A

nyílvesszõ dresszét különbözõ színû festett karikákkal adjuk meg. Az én

általam használt színek, a vörös, a zöld és a fehér. Két-három réteget

gyûrûket festhetünk. A festést, ha csak nincs eszter-gapadunk úgy

könnyû elvégezni, hogy két támasztékot alkalmazunk. Az egyikben bevágás

vagy egy drótszál van, amibe bele lehet illeszteni a rovátkát és

fogantyúval forgatni, míg a másikkal biztosítjuk a forgást. Így

karszékre feltéve, a tûz mellett forgathatod, ecsetedet fixen neki

tarthatod és könnyen, egyenle-tesen festheted a köröket.

Itt én még egy fogást alkalmazok, ami abból áll, hogy a rovátka fölött,

a vezér toll mögött, egy kis fehér gyöngyöt erõsítek fel, ami az íjhúron

lévõ csomókkal együtt elõsegíti azt, hogy a sötétben bármikor, fél

szemem a vadon tartva, tapintás segítségével rá tudjam tenni a vesszõt a

húrra.

vigyázva, hogy a tollakhoz ne érjen! Idejében üvegpapí-rozd meg a

vesszõt és lakkozd le még egyszer! Dörzsöld le acél-gyapjúval és

padlóviasszal fényesítsd ki!

Ha ezzel készen vagyunk következnek a nyílhegyek. Három féle nyílhegy

van nálunk használatban. Az elsõ tompa hegy. Úgy készül, hogy a vesszõ

végét 1/2 hüvelyk hosszúságban cinezett vékony dróttal körülcsavarjuk és

leforrasztjuk. Azután lyukat fúrunk a hegyébe és belecsavarunk egy 1

gyakorlatozáshoz, amikor bádogdobozokra és más rögtönzött célra lövünk.

Ez azon kívül, hogy jó gyakorlóvesszõ, megfelel üreginyulakra, madarakra

és egyéb apró vadra.

A második típus lágy acélból készült és kb. 1/16 hüvelyk vastag.

Fémfûrésszel 1 hüvelyk hosszú és fél hüvelykes szakállas lándzsa alakúra

vágjuk. Van egy nyele alul, ami ugyanolyan hosszú és 3/8 hüvelyk

széles.

Ezt a vesszõ hegyén lévõ rovátkába tesszük, amit ugyanabba a síkba

dróttal, amit összeforrasztunk. A vesszõnek a vége fokozatosan

csúcsosodik amint találkozik a nyílhegy hasonló elkeskenyedõ részével.

Ez egy igen erõs és tartós kis hegy, ami sok használatot kibír.

Madarakra, mókusokra és más kisebb vadakra használjuk.

Valamennyi fajta között legtöbbre becsüljük a régi angol széleshegyû

vesszõket. Kis méreteken kezdve, fokozatosan emeltük a súlyát,

nagyobbítottuk a méreteit, erejét és vágóképességét úgy, hogy most olyan

nyílhegyeket használunk, melyek 3 hüvelyk hosszúak, 1,1/4 hüvelyk

szélesek és valamivel kevesebb, mint 1/32 hüvelyk vastagok, valamint 1

hüvelyk hosszú köpûjük van. Súlyuk 2 uncia. A pengéket rugóacélból

készítjük. Miután megedzettük az acélt, átlósan megrovátkoljuk

fémfûrésszel, amit azután satuban háromszögletesre tudunk törni.

Hidegvágóval kivágjuk a szálakat szakállnak. Reszelõvel és carborundum

kõvel kés élességûre fen-jük. Lágy, hidegen húzott acél ugyan olyan jól

megfelel, mint a rugóacél, de nem tartja az élét. Vaskereskedésben

beszerezhetõ másfél hüvelyk szélességben és 1/32 hüvelyk vastagságban és

sokkal jobban lehet vele dolgozni, mint az edzett acéllal. Azután

veszünk olyan acél vagy sárgaréz csövet, aminek az átmérõje megfelel a

és 1,3/4 hüvelyk hosszúságúra levágjuk. Ez lesz a köpû. Egy nyílhegyet

szakállával felfelé satuba fogunk, a köpût rászorítjuk úgy, hogy a

egy rövid vasdrót szegecs lesz ide erõsítve. Azután gázláng fölött

tartjuk és a nyílhegy és a köpû közét kitöltjük olvasztott

csapágyfémmel.

A felhevített nyílhegyet vízbe mártjuk és késõbb reszelõvel és

acélhegynek az elkészítéséhez. Minden íjásznak el kell tudnia készíteni

a sajátját. Sokkal nagyobb tisztelettel fogja õket kezelni. Nagyon

kevés iparos tudja elkészíteni, és ha tudja is, az ára magas.

illeszd rá a vesszõre, hogy elõbb a vesszõ végét vágd olyanra, hogy a

köpût rá tud tenni! Azután olvassz fel egy kis ferrule cementet és

van! Ha nincs ferrule cement, aminek minden sportszer üzletben lennie

kell, akkor jó a rágógumi, de még jobb a kaucsuk, szurok és pikkely

sellak egyenlõ részben összeolvasztva. Hevítsd ezt fel úgy, mintha

pecsétviasz volna és a nyílhegyeket is hevítsd fel! Tedd fel ezekkel a

ragasztókkal: ritkán jön le! A vadonban gyakran használjuk a

fenyõgyantát.

Enyvet is lehet használni, de nem olyan jó.

Mikor már ebben a stádiumban vagyunk, a legközelebbi teendõ a tollak

esetleges egyenetlenségüket és erezetségüket, azután egy hosszú ollóval

vágd le úgy, hogy az elülsõ végük 3/8 hüvelyk, a hátsó végük 1 hüvelyk

magas legyen! Én még a tollaknak a vesszõ vége felé esõ részét is

vágok le, nehogy az ujjak-nak útjában legyen mikor a vesszõt rátesszük a

húrra.

Mr. Arthur Young hosszú parabola alakúra vágja a tollait, még pedig egy

Nézd át a nyílvesszõidet! Nézd meg, hogy egyenesek-e, hogy a tollak

rendben vannak-e és csak azután lõdd ki õket, hogy a repülésüket

megfigyeld! Számozd meg õket, hogy nyílván tudd tartani képességüket!

A kis szakállas nyílvesszõinket gyakran egész hosszukban vörösre

festjük. Mivel ezeket többnyire bozótos helyen használ-juk, könnyen

elvesznének. Az élénk színük azonban gyakran megmen-ti õket az

elveszéstõl.

elveszik, annak keresése is kb. annyi idõt vesz igénybe. Az elveszett

vesszõk megtalálása gyakorlat dolga. Ne felejtse el Dassanio tanácsát:

másikat, amelyik ugyanolyan röptû volt, ugyanabba az irányba, ugyanolyan

módon, csak sokkal jobban megfigyeltem és így mindkettõt a szerencsére

bíztam és gyakran megtaláltam mindkettõt.

abba jó kedvvel a keresést és gondolj arra, hogy újat készíteni is egy

egész kellemes munka! Ajánld fel az íjászat tudományának, feltételezve,

hogy aki valamikor megtalálja és ujjával próbálgatja a szakállának az

élét, meg fogja tudni mi az íjászat romantikája!

Ha egy nyílvesszõ beleáll egy fába vagy fagyökérbe, akkor nagyon

óvatosan mozgasd ide-oda, amíg meg nem lazul, hogy azután ki tudd húzni!

Ha van egy kis fogónk, az nagyon jó szolgálatot tehet ilyenkor. Ha túl

mélyen állt bele a fába, akkor vadászk-ésünkkel távolíthatjuk el. A

tompa hegyû vesszõk - bird bolts, ahogy Shakespeare nevezte õket - a

legjobbak arra, hogy az ágak között kúszó állatokat vagy ágon ülõ

madarakat lõjünk velük.

Tegezünkben állandóan vigyünk magunkkal több könnyû vesszõt, amit sas

velük!

Egyszer, amikor szarvasra vadásztunk, láttuk, hogy egy szar-vastehén és

a borja ivott. Közben egy gyönyörû szirti sas vágott le és felragadva a

megrémült borjút, magával vitte. Mr. Comp-tonnál és nálam is lévén

néhány "sasnyíl" néhányat odalõttünk az erõlködõ madárnak. Annyira

közel lõttünk hozzá, hogy a sas elen-gedte a borjút, leejtette, az pedig

anyjával együtt elvágtatott.

elérhessük õket, nagyon könnyû vesszõkre van szükség, amikkel már volt

is néhány szép lövésünk. Erre a célra 5/16 hüvelykes vesszõket

használunk, amiket rövid, alacsony parabolára vágott tollakkal szerelünk

fel. Kicsiny kb. egy hüvelyk hosszú szakállas hegyet teszünk rájuk. Az

ilyen vesszõket sötétzöldre, esetleg kékre vagy feketére festjük, hogy a

madár ne lássa meg könnyen a feléje közeledõ vesszõt.

Nagy sport odalõni valami öreg, lusta ölyvnek, amint lõtá-volba kerül.

Lefelé repül, ezt egy oldalra lendüléssel fejezi be, azután "rákapcsol"

és elhagyja a tájat. Amint körös-körül csavargatva fejét megnézi mi

zavarja õt, egy idõs gentlemanra hasonlít, akit mindennapi nyugodt

életében megzavartak. Komikussá válik, ahogy az ijedelem megfosztja

méltóságától.

A sas nyílvesszõket jól lehet használni magas lövésekre, átlõni nagy

canyonokon, elzavarni a fecsegõ kékmátyást a fenyõ tetejérõl és

elõbb-utóbb mégis csak eltalálunk vele egy repülõ sast. Még egyfajta

nyílvesszõt szoktunk készíteni, amit flu-flunak hívunk. Thompson már

többször említett könyvében olvashatunk egy nyílvesszõrõl, amit indián

társa készített, és ami röptében fütyü-lõ hangot adott. Õk nevezték el

tompa vesszõket, csak vágatlan tollal látjuk el. Kitûnõen használható

apróvadra bokros területen, mert ha hibázunk, nem repül át a szomszéd

államba, hanem megáll. Szabály szerint ezek rövid távolságra jól

tartják az irányt.

Mikor a vesszõ rovátkáját befejezzük, jó egy lapos tûresze-lõvel annyira

eldolgozni, hogy kissé szorosan álljon majd az íjhúron, és ha az íjra

rátett vesszõvel cserkelünk nem egykönnyen mozdul el a helyérõl. Míg a

rovátka bejárata pontosan megfelel a húr vastagságának, addig az alját

reszeld tágabbra egy gömbölyû tûreszelõvel!

Miután a nyílvesszõkkel már tettünk néhány lövést és a tollaik már

elrendezõdtek, újra megnyírjuk, egyengetjük õket, hogy végérvényesen

rendbe jöjjenek. Ha azt látjuk, hogy a hegyek túl szélesek ahhoz, hogy

kifogástalanul repüljenek, akkor valami-vel keskenyebbre lehet csiszolni

õket.

Vadászat alatt jó, ha van nálunk egy kis lapos reszelõ, hogy lövés elõtt

megélesítsük vele a nyílhegyet. Reszelt élük legyen, mert ez jobban

vág, mint a köszörült! A tegezben kopik a nyílhegy éle, mivel mozgás

közben összedörzsölõdik. Idõrõl-idõre dörzsöld be nyílvesszõid fa és

fém alkatrészeit cédrus és lenmagolajjal, mert ezzel tisztán tartod és

egy táskában néhány tartalék toll, nyílhegyek, cement, enyv, lenfonál,

viasz, paraf-fin, üvegpapír vagy csiszolóvászon, fogó, reszelõ és olló!

Ezek-kel sok vesszõt meg tud menteni, amelyek túlságosan tönkre

Néhányan egy olyan könnyû fadobozban szállítják a vesszõt, amelyben

mindegyiknek meg van a maga helye és így nem ütik, verik, dörzsölik

egymást.

árt neki annyit, mintha tegezben tartják. A nyílves-szõ röppályája az

élet szimbóluma. Magas céllal száll el az íjból, repül a magas kék ég

felé és úgy látszik, mintha halhatat-lan volna. Életének dala kellemes

zene a fülnek. Felfelé haladó ívének suhanása ígéret az örökös

elõrehaladásra. Kecsesen az egyenesbe hajlik, de már nem annyira

reményteljesen. Azután alig észrevehetõ kiingás után lefelé mutat és

növekvõ sebességgel közeledik a földhöz, ahol egy mély sóhajjal a

talajba süllyed. Kiadott energiája megreszketteti és megadja magát az

elkerülhe-tetlen végnek.

VII.

Az íjász felszerelés

Az íj és a nyílvesszõk mellett az íjásznak szüksége van még tegezre,

vízhatlan íjtokra, karvédõre és egy íjászkesztyûre vagy ujjvédõkre.

alaposan megtisztítjuk, kinyújtjuk, megszárítjuk, a közepén kétfelé

vágjuk és mindegyik felébõl készítünk egy-egy tegezt. Egy olyan

négyszöget szabunk ki, amelynek két oldala 24- 24 hüvelyk, a nagyobbik

vége 12 hüvelyk és a kisebbik 9 hüvelyk. Oly módon szabjuk ki, hogy a

szõrszálak a keskeny végétõl a széles felé fussanak /fordítva/. Ezután

vízben áztatjuk, míg megpuhul és szappannal tisztára mossuk. Ezzel

nyakbõrbõl.

Háromélû szûcsvarrótûvel és erõsen viaszozott fonallal vagy még jobb, ha

béllel összevarrjuk a bõr hosszabbik oldalát, egyszerûen egymásra fogva.

A szõrös oldal legyen belül, míg varrunk. A vékonyabbik végére varrd rá

a kerek aljat! Dugj bele egy botot és hajtsd vissza a peremét kb. 1

hüvelyk szélességben! Ezt akkor tudod szépen megtenni, ha a szõrt ezen

a ponton lenyírod. Ez a visszahajtás mereven tartja a tegez száját,

miáltal az mindig nyitva van.

Most tedd rá a tegezt egy faformára, hogy azon száradjon meg! Az enyém

olyan, mint egy csizmasámfa. Két részes és egy vékonyabb harmadikat

lehet beledugni és kivenni, ha szükséges. Mikor a tegez megszáradt, kb.

Most vágj egy 8 hüvelyk hosszú és másfél hüvelyk széles szarvasbõrt!

Hajtsd befelé a szõrös oldalát, azután erõsítsd a tegezre varrószíjjal!

A tegez fenekére tegyél egy darab filcet vagy megfelelõ méretû

szõnyegdarabot, hogy a nyílhegyek ki ne szúrják a bõrt!

Ha nem vagy elég szerencsés, hogy szarvasbõröd legyen, bármilyen más

eléggé kemény és merev bõrbõl is elkészítheted a tegezt, sõt, még

vitorlavászonból is. Ezt azonban tanácsos befesteni vagy belakkozni,

hogy merevebb legyen.

akasztva lógjon jobb oldalon úgy, hogy járás közben ne érintse a

lábadat, lövés közben pedig könnyû legyen kivenni belõle a vesszõt! Ha

kell, elõre lehet csúsztatni.

Futás közben jobb kézzel megfogjuk a tegezt, nem csak azért, hogy ne

akadályozzon a mozgásban, hanem azért is, hogy a vesszõk ne zörögjenek

és ki ne essenek. Mikor valamire cserkelünk, akkor füvet, vagy mohát

szoktunk a tegez szájába dugni, hogy a vesszõk ne mozogjanak, és ha

mégis mozognának, a zörejt lefojtsuk. Néha, mikor bozótos helyen futunk

vagy megyünk keresztül, a tegezt átvetjük egy szíjon a bal vállunkon.

Így nem lesz útban.

Hogy nyílvesszõinket szárazon tudjuk tartani, a tegezre vízhatlan

szárazon tartsa. Egy drótkarikát varrtunk bele, valamivel bõvebbet,

mint a tegez szája. Ez meggátolja a tollak összegyûrõdését.

Az íjak részére is kell tok. Ezt erõs ponyvából, vagy hasonló anyagból

állítjuk elõ. Felül zsinórral lehet összehúzni, alul pedig bõrözve van.

Ha több íjat csomagolunk össze, akkor mindegyik egy külön gyapot huzatot

kap és csak azután tesszük a közös tokba. Vadászatra a ponyvából

készült tokot visszük szívesebben. Ezt mindig vidd magaddal, mert

különben bárki eltörheti az íjadat.

A karvédõ bõrbõl van és a bal karra csatoljuk, nehogy az íjhúr lövéskor

megüsse a kezünket. Némely íjász könnyen el van nélküle, míg mások akár

lövési stílusuk, akár pedig anatómiai adottságuk miatt nem tudnak

meglenni nélküle.

A karvédõ nemcsak sérülés ellen véd, hanem a lövés tisztaságát is

elõsegíti, mert a kabát ujját összefogja. Egyébként vadászkabátod

ujjára is rávarrhatsz egy darab bõrt, ami véd is és a kabátujjat nem

hagyja összegyûrõdni.

akar hosszabb ideig lõni csakhamar abba kell hagynia, mert ujjai nem

fogják bírni. Kétségtelen, hogy a régi íjászoknak nem kellett kesztyû

a kezükbe, hogy védjék. A kesztyû sokkal modernebb dolog és elsõsorban

a céllövészek kedvelik. Mi azt találtuk, hogy vadászaton meleg és ezért

ujjvédõket készítettünk. Legjobb disznóbõrbõl vagy kordovánból

csinálni. Vastagsága 1/16 hüvelyk legyen és olyan formára vágott, hogy

vége az ujj hegyének tenyér felöli részét fogja magába a második

izületig, és a bütykön hagyjon egy ovális nyílást. Legjobb, ha papírból

méretet veszünk és azután vágjuk ki.

Vágj egyidejûleg három darabot, áztasd meg vízben és varrd meg õket!

Legjobb, ha elõször finom árral lyuggatod ki és azután viaszos fonallal

összevarrod. Amikor a hegyéhez érsz, varrj vissza még egyszer

ugyanazokon a lyukakon! Ez cikk-cakkos varrást eredményez, ami elég

ujjakat megóvjuk a sérüléstõl, és hogy a piszkot is távol tartsuk.

Míg a bõr nedves, húzd az ujjaid hegyére és nyomkodd, húzkodd helyre!

Szorosan a helyén tartva hajlítsd meg ujjaidat az izületeknél! Ez nem

csak arra jó, hogy az ideget jobban tudd fogni, hanem ujjainkat is

megvédi. Mikor már megszáradtak számozd meg õket, hogy tudd melyik

ujjadra valók és azután tégy a belsejükbe egy kevés enyvet, kívülrõl

pedig viaszold be! Ezzel használatra készek.

Minden íjásznak két készlete legyen, nehogy valamelyiket elvesztvén ne

tudjon lõni! Használaton kívül tartsd a zsebedben, vagy zsinórozd hozzá

a karvédõd csatjaihoz! Régebben egy csuklóra kötött szíjra erõsítették

kellemetlen volt és a mozgást is nagymértékben akadályozta.

Idõrõl-idõre olajozd ezeket az ujjhegyeket és vigyázz, nehogy rongyosak

vagy foszlottak legyenek! Ha a belsejükben van egy kevés ragasztó,

nem csúsznak le olyan könnyen. Szoktunk ragtapaszt is használni erre a

célra. A régi idõkben, amikor még nem voltak zsebek, az íjász derekára

6x8 hüvelykes szarvasbõr táskánk. Ujjvédõimet, tartalék húromat,

viaszt, reszelõt ruhába csavart uzsonnát sokszor magam is ilyen táskában

hordok.

Íjával, tegezével és tarsolyával a mi modern íjászunk beléphet a

Sherwood Forest erdõbe.

VIII.

Az elsõ az íj felajzása. Ennek helyes végrehajtása a következõ: Fogd

meg a jobb kezeddel az íjat a markolatánál úgy, hogy az alsó vége alul

legyen a felsõ meg felül, a háta pedig feléd nézzen! Helyezd az alsó

húrtartó alá! Tartsd bal kezedet mereven bal oldalon úgy, hogy a jobb

könyököd szilárdan a jobb csípõdön legyen és húzd meg az íj markolatát

azáltal, hogy tested jobb felé elcsavarod! Így a húr még jobban

megtágul és bal kezed ujjaival a hurkot fel tudod tolni a helyére a

húrtartóba.

Ne próbáld erõltetni a húrt és vigyázz, nehogy az ujjad alá kerüljön! A

munka fõ részét a jobb kezeddel végezd el úgy, hogy az íjat mereven a

bal karod felé húzod!

Ezt úgy szoktuk ellenõrizni, hogy öklünket a markolatra tesszük és

hüvelykujjunkat felfelé tartjuk. Ez a régi "ököl" méret, íjász mérték,

amivel rönköket is szoktak mérni. /Hasonló a "marok" lómértékhez, csak

az 4 angol hüvelyknek felel meg./ Vadászíjak lehetnek ennél alacsonyabb

megfeszítésûek, mert tovább szoktuk õket felajzva tartani. A

céllövõíjak tisztábban lõnek, ha a húr magasabban van.

Vedd íjadat a bal kezedbe! Jobb kezeddel végy elõ egy vesszõt a

tegezbõl és az íj bal oldalán tedd a markolatra! Bal mutatóujjaddal

fogd át a vesszõt, nehogy leessen, míg jobb kezed hüvelykujjával a

vesszõ rovátkájához nem értél! Told a vesszõt elõre úgy forgatva, hogy

a vezértoll merõlegesen legyen az íjadra! Amint a vesszõ tollas része

túlhaladt a húron, a hüvelykujj még mindig fogja a vesszõt, csúsztasd

többi ujjadat a húr alá és illeszd rá a húrra a rovátkát!

Az eddig vízszintesen tartott íjat vedd függõlegesre és bal

anélkül, hogy oldalról támogatnád! Most helyezd ujjaidat lövésre kész

állapodba! A régi angol ellövési mód a legjobb. Ez abból áll, hogy

három ujjunk van a húron. Egy a vesszõ felett, kettõ pedig alatta. A

húr az utolsó izület és az ujjhegy közötti távolság felénél van. A

hüvelykujjnak nem szabad a vesszõhöz érnie, begörbítve a tenyerünkben

tartandó.

A gyermekek szokásos módja, vagyis a hüvelyk és mutatóujj közé fogni a

megfeszítsük az íjat.

Állj fel nem túl nagy terpeszállásba úgy, hogy lábaid 8-10 hüvelyknyi

távolságra legyenek egymástól, a sarkad a cél felé mutasson! A lövés

iránya a sarok irányával azonos, tehát a törzs és a lábfejek irányával

céltábla egy vonalban van. Egyenesítsd ki magad, merevítsd meg a

hátadat, ki a mellet, be a hasat, fejedet fordítsd teljesen a cél felé,

az állad felé és feszítsd meg! A nyílvesszõt a cél pontos irányában

húzd úgy, hogy mikor teljesen megfeszítetted, a vesszõ hegye bal kezedet

érintse, jobb mutatóujjad pedig az álladat, a jobb szemed alatt a jobb

könyök folytatólagos meghosszabbításában! Az álladnak ezen pontja a

szemed alatt, állandó pont. Sohasem változik, akár közelre, akár

távolra lövünk. A vesszõ alsó vége mindig az állig legyen húzva,

sohasem a szemig vagy a fülig! Így a szem a vesszõ egész hosszán végig

süllyeszthetõ aszerint, hogy közelebbre, vagy távolabbra lövünk. A bal

kart tartsd mereven, de nem túl kinyújtva és könyökben megfeszítve! A

könyöknek egész kis meghajlítása nagyon tiszta húrmunkát ad és tiszta

visszapattanást a lövésnél.

A vesszõt úgy ereszd el, hogy jobb kezedet még jobban hátra húzod

miközben ujjaid lecsúsznak a húrról! Ezt olyan ügyesen és erõsen kell

csinálni, hogy sem erõveszteség ne álljon elõ, sem pedig az irányból ne

az, hogy elõreengedik csúszni a vesszõt egy kissé az ellövés elõtt, a

másik pedig az, hogy a jobb kéz elmozdul az arctól az eleresztés

pillanatában. Tartsd ujjadat begörbítve és kezedet az álladnál! A jobb

kéz összes ujja vegye ki részét a rája esõ munkából! Mindenkiben meg

van a hajlandóság arra, hogy engedje a mutatóujjat bliccelni és sok

munkát hárít a gyûrûsujjra.

Ha a nyílvesszõ hajlandóságot mutat arra, hogy eltávolodjon az íjtól,

jobb mutatóujjaddal! Még jobban hajlítsd be az íjhúrt húzó ujjaidat

úgy, hogy amint a nyílvesszõ a mutató és a középsõujj közé van fogva és

nyomódjon, nem pedig tõle elfelé!

Az íj kényelmesen nyugodjon a bal kezedben és a megfeszítés kezdeténél

könnyedén legyen tartva! A hüvelykujj tövénél lévõ bütyök pontosan az

íj közepénél legyen, a kéz pedig egyenesen álljon a csuklónál! Mikor

megfeszíted az íjat, gyõzõdj meg róla, hogy a nyílvesszõ egyenes

vonalban jön-e hátrafelé a céltól, mert máskülönben az íj elcsavarodik a

kézben és a nyílvesszõt eltéríti! Mikor teljesen megfeszítetted,

rögzítsd a bal kezed fogását anélkül, hogy a legkevesebbet is

változtatnál az íj helyzetén, keményítsd meg a bal karodat olyanra, mint

egy tölgyfának az ága, merevítsd meg mellizmaidat és tedd magadat a

lábujjaidtól a fejed búbjáig meghajlíthatatlanná! Tartsd fel a jobb

könyököd és szegezd tekinteted a célra! Pendítsd el íjadat egyenes

vonalban hátra vitt kézzel! Minden izmodnak a legnagyobb feszültség

alatt kell lennie, bármely gyengeség elronthatja a nyílvesszõ röptét.

Vadászatnál, vagyis amikor vadra lövünk, a két szemmel való célzást kell

megszoknunk. Mikor a vesszõ rovátkáját a jobb szem alá húzzuk, azt kell

céllal, de ezt a jobb szem indirekt úton végzi. Mind a két szem nyitva

van, mindkettõ látja a célt, de csak az egyik, a jobb figyeli a

nyílvesszõ hegyét, a bal nem törõdik vele. Látásodat úgy kell egy

pontra beállítanod, hogy minden más elhomályosodjon! Csak két dolog

létezzen: a cél és a nyílhegy!

Körülbelül 60-80 yardnyira célozva úgy látszik, hogy a nyílvesszõ hegye

érinti a célt a célzás alatt. Rövidebb távolságra az íjásznak a

mutat. Nagyobb távolságra pedig föléje, hogy a röppálya a célban

végzõdjön.

Ha a nyílvesszõ balra repül, annak az lehet az oka, hogy az ellövés

közben hagytuk, hogy a vesszõ egy kissé elõrecsússzon, vagy az íjat

tartó bal kar gyöngült meg, vagy megfeszítéskor nem a szem alá, hanem az

áll közepéhez húztuk a vesszõ rovátkáját.

Ha a vesszõ zörög az íjon, amikor a húrt lependítjük, vagy elinduláskor

keményen csapódik az amiatt van, hogy szorosan áll az íjhúron, vagy az

egészen a hegyéig!

Ha a nyílvesszõ alacsonyan vág be és minden más rendben van annak az az

oka, hogy nem tartottad fenn állandóan a feszültséget vagy lejjebb

engedted az íjat tartó bal karodat.

testhelyzetedet! Bal karod keményen kinyújtva, jobb kezed az állnál,

jobb könyök vízszintesen. Ez bizonyítja, hogy a lövés alatt is fenn

tartottuk a megfelelõ testhelyzetet. Sem rántó, sem lendítõ, sem vetõ

illetve lódító mozdulatot nem szabad végezni! Minden mozzanat simán és

meggondoltan játszódjon le!

A vesszõ úgy repüljön el a húrról, mint egy madár! Sem rezegnie, sem

pedig hajladoznia nem szabad! Minden az éles és elpattanó elengedésen

múlik.

Megfigyelve a jó lövés szükséges elõfeltételeit, semmi sem biztosít

jobban tiszta, igazi nyíllövést, mint a legnagyobb feszültségre való

törekvés a nyílvesszõ elröppenésekor. A mellkas mérsékelten legyen tele

megfeszítve! Minden összefoglalva, az egész aktust a legnagyobb

elevenség és erõ jellemezze!

Aki az íjjal való lövésben a lehetõ legjobb útmutatáshoz akar jutni, az

könyveit!

A céllövés annyiban különbözik a vadra való lövéstõl, hogy az íjász

céllövéskor alá vagy fölé céloz a középsõ körnek, a bikaszemnek. A

nyílvesszõ hegye erre a célpontra irányul. Ha eleresztjük, akkor a

leírva a középsõ körbe vágódik, nem pedig oda, ahova a hegyét

irányítottuk.

A mezei íjász tanuljon meg pontosan távolságot becsülni! Állandóan

gyakorolja a lelépett távolságok becslését úgy, hogy bármely

tereptárgyról meg tudja mondani, hogy milyen távol van!

Vadászaton mielõtt lõne, ezt gyorsan meg kell tennie agyában. Mi majd

minden lövésünk elõtt elõször bemondjuk a yardok számát magunkban.

Ha erõs oldalszél van, azt bele kell kalkulálni a lövésbe. 60 yardig

azonban a szél okozta eltérést nem kell számításba venni, ezen felül

azonban 3-4 lábnyi eltérést bele lehet számítani a célzásba.

Céllövészetnél a szelet okvetlenül számításba kell venni. Vadászaton

csak a vad becserkészésénél gondolunk rá annyiban, mint a szagok

hordozójára, mert a mi távolságaink messze alatta vannak a száz yardnak.

A mi nehéz vadásznyílvesszõinkre ezekrõl a távolságokról nincs nagy

befolyása a szélnek.

Nem számít, hogy milyen régi íjász valaki, mert állandóan csiszolni,

javítani kell a technikáját. Emlékszem arra a levélre, amit egy öreg

íjásztól kaptam, aki több mint ötven éves gyakorlatra tekinthet vissza.

Elmúlt már hetven éves és volt egy 35 fontos íja. Arról panaszkodott,

hogy érzése szerint ellövési technikájában hibák vannak, de azt hiszi

kis gyakorlással ezeket a hibákat sikerül küszöbölnie. Azóta már

formájában, mint amire törekedett.

Még egy íjas vadásznak is jót tesz, ha céllövészeten csi-szolja

formáját. A vadat tudományosan tanulmányozni kell, ahogy ezt Horace

A céllövészet javítja a vadászaton való lövést, másfelõl azonban a

vadászat rontja a céllövészetet. Az nehéz íjak erõs reakciókhoz

szoktatják az izmokat és ezek megszokva a nehéz munkát, nehezen

nagyobb távolságaihoz.

A vadász úgy szerez gyakorlatot, hogy terepen jártában mindenféle célra

lõ, 5 és 200 yard között. Egy bokor, eldobott papírlap, virág vagy

valamilyen árnyék a füvön jó célpont arra, hogy gyakoroljon.

A nyílt mezõk, árnyékos erdõk, hegyek, völgyek mind-mind jó gyakorló

területek. Egy formás, magányos bokor szarvast jelent és oda lõ neki.

Gyakorolja magát a futásban és hirtelen megállásban, az azonnali

vesszõit, egyiket a másik után. Felajzatlan íjjal mi is sokszor

gyakoroltuk azt, hogy vezényszóra megálltunk, felajzottuk íjainkat,

elõvettünk a tegezbõl egy vesszõt, feltettük a húrra, megfeszítettük és

legkívánatosabb.

Menjen ki több íjász egyszerre a terepre, járjanak amerre a kedvük

tartja, közben pedig lõjenek különbözõ célokra. Pompás gyakorlat!

pontosan eltalálni. Éppen ezért sokkal könnyebb a gurított

gyümölcskosár fedelet 60 yardról eltalálni, mint látszik.

Sokszor szórakoztunk és szórakoztattuk barátainkat az efféle ügyességi

Az utóbbit sem olyan nehéz eltalálni, mint amilyennek látszik. Egy kis

bádogdobozt 10-15 yardról feldobva 15-20 láb magasra és majdnem mindig

eltaláltuk, csak azt a pillanatot kellett kivárnunk, amikor a holtpontra

ér.

Lengetett célra lõni jó gyakorlat a futó vagy repülõ vadra való

lövéshez.

Az a lövési forma, amikor egyenesen felfelé lõjük ki a nyílvesszõt, hogy

estében bizonyos célt eltaláljon, nehéz. Nagyon jó gyakorlat viszont a

szél erejének megismerésére.

milyen messzire mennek. Erdõben, oldalra kinyúló faágak felett ellõni

szintén kiváló gyakorlat. Ebben az esetben lõjünk térdelõ

testhelyzetbõl, így alacsonyítva a vesszõ röppályáját elkerülhetjük a

bal pedig kissé kinyújtva oldalt, hogy ne legyen útjában a húrnak és az

íjnak!

Ha az íjat nem használjuk, de fel van ajzva, akkor bal kezünkben visszük

úgy, hogy a húr van felfelé, az íj felsõ vége pedig elõre. Se vállunkra

ne vegyük, mint a furkós botot, se a hátunkon keresztül ne vessük, mint

a karabélyt.

Lóhátról lõni nem lehetetlen csak balra kell lõni és mind a lónak, mind

a lovasnak bizonyos gyakorlatra van szüksége.

Meglepõ, hogy íjjal milyen pontosan lehet lõni sötétben. A

leghomályosabb körvonal is jó célt fog szolgáltatni az íjásznak.

Szomorú, amikor az ember hibázik. Megrögzött optimistának kell lennie

ahhoz, hogy el tudja viselni a sok hibázás morális feszültségét.

Valóság az, hogy nagyon sok íjász karrier omlik össze a kezdet kezdetén,

mert a kezdõ megunja a sok hibázást. Könnyûnek látszik, pedig valójában

nagyon nehéz eltalálni a célt.

De ne hagyd magad! Gyakorolj, gyakorolj és gyakorolj, végül is eléred

célodat! A legszerencsésebb az mindenesetre, mikor valaki fiatalon

elkezdi az íjászatot.

Ne hidd, hogy mi sohasem hibázunk. A legmegalázóbb pillanatainkat a

rossz lövések idézik elõ. Éppen mikor egy várakozásteljes gyülekezetnek

is megvan az értelme, mert hozzászoktat bennünket a vereséghez.

Meglepõ jelenség, hogy vadra pontosabban lövünk, mint táblára. Vadász

körülmények között sokkal közelebb vág be nyílvesszõd, mint a céltáblán.

Tanulmányozd állandóan a tiszta, pontos lövést, elemezd hibáidat, hogy

javítani tudj magadon! A legaprólékosabb gondosság és a legnagyobb

igyekezet eléri jutalmát a nagyobb pontosságban.

Az, aki a szívével lõ az íjában, az el fogja találni a célt.

IX.

A vadászat alapelvei

Az emberi élet korahajnalán az õsember fegyvereket készített a körülötte

élõ vadállatok ellen. Bunkó, fejsze, lándzsa, kés és hurok védelmezte,

vagy ezek segítségével szerezte meg a vadat. Hogy távolabbra is

elérjen, elkészítette az íjat. A vadászat eszközeivel nyerte el uralmát

az egész világon. Ma már nincs rá szükség, hogy vadállatokkal küzdjünk

meg, és arra sincs szükségünk, hogy vadászva szerezzünk élelmet. A

vadászszenvedély azonban megmaradt. A vadászat szeretete még mindig

vadász kiáltásában.

A vadászat szeretetét átszövi az erdõk, mezõk, hegyek és völgyek

szeretete. Ezeket szereti a sportember és a vadászat még fokozza ezt.

Semmi esetre sem az öldöklés vonzó a vadászatban, hanem az ügyességnek

és a ravaszságnak a próbája.

A tûzfegyverek gyors kifejlõdésével a vadászat sportszerûségének

elvesztése felé halad. A vad elejtése kezd túl könnyûvé válni, kevés

vadak védelme a fegyvertartás korlátozását követeli. El kellene

hagynunk a nagy erejû és nagy pontosságú gyilkoló eszközöket és vissza

kell térni az íjhoz. Ebben egy szép és regényes fegyvert tisztelhetünk.

Aki íjjal lõ, az saját energiáját és erejét adja. A repülõ nyílvesszõ

mögötti erõ az íjász ereje. A lövés pillanatában minden izmát a

végsõkig kell megfeszítenie, kezének mozdulatlannak kell lenni,

idegeinek teljes ellenõrzés alatt, szemének pedig tisztának és élesnek

kell lennie. A vadászaton saját ügyességét állítja szembe zsákmánya

ösztönös ravaszságával. Tettre készen, óvatosan kell megfelelõ

távolságra megközelítenie a vadat és mikor elküldi mély hangon zúgó

vesszõjét és eltalálja a szarvast, gyõzött. Gyõzött a fegyver, és

Az íjászatnak nem minden temperamentum felel meg. Valaminek kell lennie

a mélyebb emlékezetben, ami vonzza az embert az íj felé. Egy elképzelés

nem tesz valakit íjásszá. Azon kevesek, akik túlteszik magukat a

magukat az íjjal.

A valódi íjász mikor kimegy a határba, a gyönyörûségek földjére lép.

Harmat csillog a leveleken, a bokorban rigó dalol, lágy szellõ lengedez,

világ kezdete óta. Íjával a kezében, lágyan zörrenõ vesszõvel a

tegezében, vadászkürttel a hátán, kutyával a lábainál. Mi többet várhat

az élettõl az ember?

húr édes pendülését Will és Maurice Thompson The Witchery of Archery

címû mûvében. Will és Maurice Thompsonnak olyan hálával tartozunk, amit

nehéz megadni. Az õ meséjük Florida Everglades-ben töltött

akik ma íjjal lövünk az õ fantáziájuk gyermekei vagyunk, utódai

varázslataiknak. Az amerikai íjászat atyjai felé hódolattal és

tisztelettel fordulunk.

Ernest Thompson Seton a másik nagy patrónusa az íjászatnak, és mi, akik

az õ "Two Little Savages" /Két kis vadóc és erdõlakók címen jelent meg

két kötetben/ címû könyvét olvastuk, örökre hálásak vagyunk neki. Nem

csak a természet ébresztõ érintését adta nekünk, hanem az íjat és a

Mikor Arthur Young, Will Compton és én elkezdtük az íjas vadászatot,

írtunk Will Thompsonnak, hogy csatlakozzon hozzánk. Mivel annyira

kiváló alakja sportunk történetének, úgy gondolom, hogy helyén való

közölnöm egyik levelét.

Kedves Dr. Pope!

és az önök vadászkalandjairól, és az a nagy halom fénykép az átlõtt

szarvasról, fürjrõl, üreginyúlról rendben megérkezett és az enyém, most,

holnap és az egész életen át. Ön nagyon szerencsés volt, hogy íjász

sikereit olyan helyen aratta, ahol le tudta fényképezni õket. Valóban

sokat adnék érte, ha lennének fényképeim fivéremmel elért

eredményeinkrõl, amelyeket az Okefinokee mocsár vaddús és rejtelmes

mélyén értünk el. Úgy gondolom, hogy régen elküldtem Önnek a Forest and

Stream két számát, amelyben legszebb vándorlásom történetét írtam meg.

Ha nem tettem volna, akkor kölcsön fogom adni az egyetlen példányomat,

amivel rendelkezem. Írja meg!

Boldog vagyok, nagyon boldog, hogy Önök fiatal atléták íjjal a kezükben

csapázzák a vadat. Íjjal, az ember legromantikusabb fegyverével. És

majd minden értékes holmimat oda tudnám adni, ha Önökkel mehetnék, az

Önök által választott vadbirodalomba, ahol figyelnék és várnék egy csapa

mellett, míg Önök fiatalok keresz-tüllopakodnának a vadak titkos

labirintusain és hallgatnám a karcsú szarvas könnyed lépteit, amint

felvervén felém közeledik. Látni a vágyott lény lágy, lebegõ

közeledését, látni magasan hordozott könnyed fejét, amint gyorsan

páfrány fekhelyérõl. Érezni amint erõs íjam belefekszik kezembe, mert a

kemény húr megfeszül, érezni az elengedett húr pendülését, az íj

beteggé tevõ becsapódást, amint a vesszõ célba talál. Senki sem képes

elképzelni mennyire szerettem az erdõket, a folyókat, a vadak csapdáját,

vékony lábak nyomát, a finom orrokat, a mohón hallgatózó nagy füleket, a

nyájas szemeket, és a végtelen és félig befejezett színeket és formákat.

Barátjuk és halálos ellenségük voltam. Annyira szerettem õket, hogy

vágytam, hogy elejthessem õket. De sokkal többet biztosítottam

számukra, mint a nyílt esélyt.

Hányat elhibáztam, míg egyet eltaláltam! Hányszor szisszent el a

kegyetlen nyílvesszõ éppen a széles fülek mellett! Hányszor csak a

lenyírt tollak szálló gomolyaga jelezte ártalmatlan útját az én legjobb

nyílvesszõmnek! Mily gyakran megtörtént, hogy a szárnyak csattogása

lába alatt! Oh, le bon temps, que de siecle de fer!

Tudassa velem, küldtem-e "Mélyen az Okefinokee mocsárban" címû

írásomból! Egy költeményt csatolok, amit régen a Forest and Stream

hozott, és más folyóiratok is leközöltek. Ön, úgy gondolom érezni fogja

az íj szeretetét és a természet szeretetét csakúgy, mint az elveszett

testvérem utáni kiáltást, ami végig kíséri az egész verset, mint egy

hosszú zokogás.

Küldjön nekem bármit, amit leközöl, mert tudom, hogy gyönyörködni fogok

benne! Szeretetem Önnel és egy kézszorítás íjász társaimnak.

Will Thompson

A polgárháború után, amelyben mindketten részt vettek, a Confederációs

hadseregben, és amelyben Maurice megsebesült, visszatértek déli

hazájukba, megtört egészséggel, redukált életkörülményekkel és a

kormányrendelet által megfosztva tûzfegyvereiktõl. Az íjhoz fordultak,

annyira természetesen, mint ahogy egy fiú játszani kezd.

Tapasztalataikon kívül az egyszerû szépség lírai könyve: The Witchery

of Archery,/Az Íjászat Varázsa/ az, ami mindnyájunk kincse lett.

Az õ tetteikrõl való beszámolók eredményeképpen alakult meg a National

Archery Association /Nemzeti Íjász Szövetség/, amely 1879-ben tartotta

Maurice késõbb kitûnõ író lett, Will pedig törvényszéki ügyész, az

amerikai íjászok dékánja, és költõ lett. Megengedettnek tartom, hogy

Will Thompson egyik versét leközöljem, amit személyes barátságunk során

kaptam tõle.

Florida zöld völgyeibõl hallottam egy dalt

Lágyat, mint tenger habjainak mormolása

Édesebbet, mint a madárdal, mint a csobogó patak,

Tisztábbat, mint a szél, mely fúj a hegyormokon.

Csodás zene kavargott fel emlékeimben

Feszülés, mely szépségével szívemet túlárasztja

Oly végtelen vággyal, hogy könny ül szememen.

Oh, álmok dala, ami magát már soha nem hallatja,

Szavak nélküli, emlékeket felkavaró ének,

Halk, mint az örökre elhagyott szerelem!

A nyíl dala az íjász fegyverén:

Elzengett réges-rég a szép Floridában.

Maurice bátyám emlékére

A Thompson fivérek figyelmük legnagyobb részét a madaraknak szentelték.

Nemcsak vadásztak, hanem a Florida partjain levõ bõséges madáréletet is

tanulmányozták.

Az íjásznak állandóan tanulmányozni kell az állatok természetét és annak

megnyilvánulásait, mielõtt eredményt tudna felmutatni. A mi legelsõ

tréningünkön Ishivel, õ elõször nézni és látni tanított bennünket és

csak azután lõni. "Keveset menni, sokat látni", ez volt a jelszava. A

jobbra-balra tekintõ szem és a nesztelen léptek az ismertetõ jelei az

erdõ vándorának.

Az íjász utazásának ideális módja az, hogy legyen egy hátizsákja, abban

egy könnyû hálózsák és egy hétre való élelem. Nálam ez kávét, cukrot,

kondenzált tejet, szárított gyümölcsöt, rizst, lisztet jelent.

Ezenkívül liszt, sütõporral keverve. Szalonna, vaj, fûszerek. Ez

könnyebb, mint 10 font /4,5 kg/. Kenyérzsákban nyíljavító szerszámok,

személyes holmik, az egész kevesebb, mint 20 font, egy könnyû teher.

Ha kutyád van, tanítsd meg, hogy a szárított húst kis nyeregtáskában

maga hordozza a hátán, mint ezt Dan Beard ajánlja. És ekkor két tucat

nyílvesszõvel a tegezedben és az íjjal elõtted a világ. Mindenhol van

hús, lõhetsz. A tábortûz és a kutyád, társaid az éjszakában, és

hajnalban, az egész világ elõtted van. Boldog élet!

Mikor Ishi elkezdett velem lõni, egyik íjász a másik után jelent meg,

évek embere és tele tapasztalatokkal. A síkságon nevelkedett, és a

Sioux indiánoktól tanult meg íjjal lõni. Tizennégy éves korában lõtte

antilopokat, mindenféle madarat és még bölényt is lõtt ezzel az egyszerû

fegyverrel. Így mikor közénk állt, õ már egy patinás vadász volt.

Mikor japán íjászok látogatták meg a Panama kiállítást, akkor

vadász volt. Barátság fejlõdött ki köztük és Compton megtanította

Youngot az íjászatra. Compton, Barnesnek az íjkészítõnek az üzemében

dolgozott Forest Grove-ban és késõbb elment a Cascade hegységbe, hogy

íjnak való tiszafát vágjon eladásra az angol íjászoknak. Az 1914-es

háború ebben megakadályozta, és így nekünk korlátlan mennyiségû tiszafa

állományunk volt.

Mi hárman összetartottunk, és Ishivel jártunk vadászni utolsó

csak gyönyörködtünk az íjjal való vadászatban, hanem eredményeink is

jobbak és biztatóbbak voltak hármasban. Californiában sok vad van.

Sokféle kisebb állat is van, és nincs jobb tréning a cserkelésre, mint

üreginyulat. Ezeken minden íjásznak gyakorol-nia kell magát, mielõtt

nagyobb vadra akar menni.

Végtelen türelem és gyakorlat szükséges ahhoz, hogy valakibõl jó íjász

legyen. Meg kell szereznie a jogot arra, hogy életet olthasson ki az

által, hogy szorgalmasan tanul, állandóan gyakorol.

Együtt vadásztunk és sok zsákot megtöltöttünk vaddal. A haszontalan

földimókusban pompás pecsenyét fedeztünk fel, jobbat, mint a csirke.

Inkább azt mondhatnánk, hogy újra felfedeztük, mert az indiánok már

régen tudták ezt. Ezekre úgy vadásztunk a nyílt mezõkön, hogy kúszva

megközelítettük odujaikat, felemelkedtünk és olyan közelrõl lõttünk,

amilyen közelrõl csak tudtunk. Egy napon Young és én 24 darabot lõttünk

darabot hiba nélküli szériában lõtte 5 vesszõvel, és ezek közül a

mókusok közül az utolsó 42 lépésnyire volt. Üreginyulakat legjobb

társaságban vadászni. Itt a megijesztett nyuszi szokásos futásával

elugrik, csak azért, hogy egy másik íjásszal találkozzon, aki lövésre

kész íjával mozdulatlanul vár rá. Íjjal rendben lévõ dolog álló vadat

lõni, ami viszont sörétes puskával nem illik.

Kezdettõl fogva úgy találtuk, hogy az íj humánusabb fegyver, mint a

puska. Minden vadászt bele számítva, minden hazavitt állatra, legyen az

bármi a fürj és szarvas között, legalább két sebzett esik, ami

észrevétlenül múlik ki valamely rejtekhelyen szörnyû fájdalmak között.

/Nem valami jó bizonyítvány az amerikai vadászokról!/ Ennek

kisgolyós puskával. Annyira gyakorlott, hogy elképzelhetetlen nála más,

mint fejlövés. Egy nap fiával együtt 36 mókust találtak el. Ezekbõl 16

elmenekült és eltûnt a kotorékban, hogy ott pusztuljon el késõbb

sebeiben.

Íjjal ez másképpen van. Bár a vesszõ ölõképessége /mkg-okban is/

megfelel egy long rifle-ének, a vesszõ mégis megfogja a kis állatot,

hogy ne menekülhessen el. Gyakorlatilag egyet sem vesztettünk el

vadászatainkon. Különös jelenséget tapasztaltunk. A nagyobb állatokkal

könnyebben végez a nyílvesszõ, mint a kisebbekkel. Akár a mell, akár a

hasüregbe kapott lövés mindig halálos a szarvasra, míg egy üreginyúl

esetleg addig viszi a vesszõt, míg egy akadályozó bozót meg nem állítja

lévén, kevesebb az esélyük a halálos sebesülésre. A golyó becsapódhat

egy állat agyvelejébe, kitéphet egy csomó testszövetet, de kicsiny

vérzést idéz elõ. Egy nyílvesszõ okozta nagy vágás és a belsõ vérzés

borzalmas ugyan, de ha nem azonnal halálos, hamarosan meggyógyul és

kevés bajt csinál. A nyílvesszõ okozta fájdalom nem nagyobb, mint amit

a golyó idéz elõ. Mókusra és üreginyulakra való vadászatunk csak

elõgyakorlat volt a nagyobb vadakra, de még késõbb is ezzel töltöttük

üres óráinkat és sok jó falatot hozott tábori bográcsunkba.

Sok fürj, fogoly, préricsirke és fajd repült egy tollas vesszõvel átlõve

a mi tarisznyánkba. Compton és Young is lõtt repülõ libát és kacsát, de

lõtt húzáson.

Néhány mulattató incidens is történt mikor madarakra vadásztunk. A

kékmátyást nagy zsiványnak tartjuk, mert ránk kiabál a fa tetejérõl és

földön ülõ madárra lõtt. Épp akkor emelkedett a levegõbe, mikor a

vesszõ eltalálta. A farkába állt bele a könnyû madárvesszõ. Mintegy

100 yard átmérõjû kört írt le a levegõben és kimerülten éppen Compton

vesszõt és feldobta a madarat a levegõbe. A mátyásmadár a

méltatlankodás és szidalmak záporát pergetve repült el.

Halat is lehet lõni íjjal. Sok okos, öreg pisztrángot, ame-lyek

valamely árnyékos víznek a mélyén tanyáznak, anélkül, hogy a kíváncsiság

zavarta volna õket hozott az íjászok vesszõje a serpenyõbe.

Elmondom, hogy a hal lövés hogyan hozott egyszer szerencsét nekünk, azon

kívül, hogy húsunk is lett. Young és én medvére vadásztunk. Hosszú,

fárasztó és eredménytelen nyomozásunk volt. Úgy látszott, hogy minden

medve eltûnt és mi pisztránglövéssel kezdtünk el szórakozni egy nyugodt,

csendes patakocskában. Egyik nyílvesszõjét a túlsó partba lõve, Young

leszakadt a lába alatt és hátra bukfenccel esett bele a hideg hegyi

vízbe. Íj, nyílvesszõk, távcsõ, fényképezõgép és ember egy gomolyagban

merült a bizonytalan vízfelszín alá. Harsogó nevetéssel emelkedett fel

a vízbõl, hûséges íjával a kezében, tegezével az oldalán, nyílvesszõk

nélkül de tele vízzel. Miután az összes vízbe esett holmit kihalásztuk,

tovább ballagtunk. Hamarosan medve nyomokat fedeztünk fel és végül

megszereztük a medvét is. Young azt mondta, hogy ha tudta volna, hogy

ez az incidens ilyen biztosan meghozza a medvét, már sokkal elõbb a víz

alá bukott volna.

Sokszor kérdezték, hogy mérgezzük-e nyílvesszõinket. A legtöbben gyenge

ölõképességûnek tartják a nyilat, néha csak egy finomabb kínzóeszköznek,

Igaz, hogy eleinte gondoltunk méregre, különösen a puma íjainknál. Be

is kentük õket ragasztószeres sztrichninnel, de sohasem használtuk õket.

Fiziológiai kísérleteim a curare-val, a dél-amerikai nyílméreggel,

aconitinnal a japán aino méreggel és buffogennel a közép-amerikai

méreggel meggyõzött arról, hogy a sztrichnin a leghatásosabb. Nem árt a

húsnak, ahogy a vér felhígítja, olcsó, hatásos és készen lehet kapni.

A buffogent egy tropikus varangyos békából. a Buffo nigrából állítják

elõ a bennszülöttek úgy, hogy egy izület bambuszba zárják a

szerencsétlen békát és lassú tûz fölött hevítik. A lecsepegõ nedvet

összegyûjtik. Erõs hatású anyag, olyan, mint az adrenalin és a

sztrichnin. A Salamandrin egy kivonat, amit a közönséges vizikutya

áztatott bõrébõl nyernek. Nagyon erõs toxikum.

De mi utáltuk ezeket a dolgokat. Hamarosan rájöttünk, hogy nyilaink

elég erõsek ezek nélkül is, és nem tartottuk õket sportszerûnek. Ezért

elvetettük az ötletet.

Ishi ismerte ezeknek a mérgeknek az alkalmazását, de nem használta. Az

õ törzse a következõ módon nyert nyílmérget: csörgõkígyót mérgesített

és egy szarvasmáj darabot haraptatott meg vele. Ezt késõbb elásták és

ott hagyták, míg meg nem rothadt. A nyílhegyeket ezzel dörzsölték be.

Ez crotalinnak és ptomainnak nagyon halálos adagolású keveréke.

Legjobban szerettük a fényes, tiszta, késpenge élességû széles

nyílhegyeket valamennyi közül.

Az íjász is a cserkészés alapelvei szerint közelíti meg a vadat, vagy

pedig les rá. Tehát csendesen vadászik, de még finomabban kidolgozva,

mint a puskás vadász.

Az íj ölõképessége 10 és 100 yard között van. Kisállatokra 10-40 yard,

nagyvadra pedig 40-tõl 80-100 yardig. Az a távolság ameddig az apróvad

milyen gyakran járnak arra vadászok. A fürj és az üreginyúl engedi

megközelíteni magát 20-30 yardra. Megtanulták, hogy ez a távolság

megvédi õket a rókától és a vadmacskától. Ez egy teljesen fair távolság

minden ember és minden fegyver, de különösen az íj számára.

A legtöbb apróvad, de fõleg az üreginyúl eléggé kíváncsi ahhoz, hogy az

elsõ megugrás után megálljon. Bokor vagy egyéb fedezék alól lesik, hogy

ki és mit csinál. Ilyenkor íjjal nagyszerûen eltalálhatjuk õket.

miatt újra megugranak és menekülnek. Ilyenkor két íjász együttmûködve

sokat segíthet egymás-nak. Egyik leköti a vad figyelmét, a másik lõ.

A mormota szemtelen és óvatos és ebbõl kifolyólag nehéz lõni. De alig

van valami, amiben több komikus fordulat és helyzet adódhat elõ, mint

egy olyan délutánban, amit a mormoták falujában töltünk. Miután

eszeveszetten odújához rohant és hátuljával eltûnt benne, szemtelenül

felemeli fejét és az íjászra szegezi csillogó szemeit. Ekkor azután

megkezdõdik a versengés: ki a gyorsabb? Az íjász lõ, a mormota

lebukik. Ez így folytatódik addig, míg vagy minden vesszõ elfogy, vagy

mégis csak talál valamelyik. Emlékszem egy déli órára, amikor is egy

kõrakás mögül egy tucat mormotát lõttünk.

A fürjlövés nagy gondosságot kíván, de igen jó tréning az íjász számára.

Az õrségen álló kakas minden közeledésre figyelmezteti csapatát, de õ

maga gáláns cél az íjász részére. Láttam, amint Compton 50 yardról

nyújtott két másik íjásznak. Szégyenkezve mondom, hogy gyakran beszálló

fáikon lõttük ezeket a madarakat, hogy egy jó vacsorát biztosítsunk

magunknak.

nehogy egymást lõjék. Mielõtt íjunkat elpendítjük, mindig tudnunk kell,

hogy nyílvesszõnk hol fog megállni. Ezzel sok szerencsétlenségnek

vehetjük elejét. Fürj vadászat közben egyszer Compton egy ágon ülõ

koppanást hallott a jobb felén. Pontosan a mellette levõ ágban állt meg

a nyílvesszõ a szív magasságában. Ez valamennyiünket arra késztetett,

hogy lövés elõtt gondolkozási szünetet tartsunk. Nézz körül mielõtt

lõsz!

Míg az apróvadat mérsékelt taktikával és ravaszsággal tudunk szerezni,

addig a nagyobb és óvatosabb állatok vadászata mûvészi ügyességet

követel meg. A szarvas, ami még mindig bõven van és bölcsen védelmezik

a vadásztörvények, ugyancsak próbára teszi a vadász ügyességét és

tudományát. Hogy jól tudjunk szarvasra cserkelni, ahhoz kinn a

természetben kell tanulmányozni életmódját és azonkívül nagyon ajánlatos

elolvasni Van Dyke: The Still Hunter címû mûvét, ahol minden problémát

Nekünk itt columbiai fekete farkú szarvasunk van. Minden esetre csak a

bakokat lõjük, /Ezek az un. deer-ek, amibõl háromféle van Amerikában: a

white tailed deer, a black tailed deer és a mule deer - fehér farkú,

fekete farkú és öszvérszarvas kisebbek mint a mi nemes szarvasunk és így

mi is átvehetjük a hímekre a bak nevet. Amerikában csak a vapiti és a

jávorszarvas hímjét hívják bull-nak, bikának / mert suták, ahogy nekem

egy öreg erdész mondta, "nem szarvasok". Csak éhezõ embernek szabad

meglõ-ni a gidát! Nálunk a bakokat õsszel lõjük, mikor agancsaikat

fényesre csiszolták és a párzási idény még nem kezdõdött el. Ebben az

idõszakban nyugodtan élnek a sûrûségben vagy pedig a magasabb kilátó

dombokat keresik a hegyhátakon. Többnyire éjjel legelnek és akkor lehet

találkozni velük, mikor vízre vagy pedig mikor nappali hálóhelyeikre

vonulnak. Az öregebbek nagyon nyugod-tan feküsznek és ritkán mennek

messzire helyüktõl. Néha, ha nagyon meleg van inni mennek. A fiatalabb

és bölcsessé-gükkel mindenhova el tudnának jutni. Ezért a villás, vagy

két éves bak gyakrabban kerül terítékre, mint az öregebb.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy a civilizáció jelenlegi napjaiban is

találunk szarvast Californiában a legnagyobb városainktól már 20

mérföldes körzetben is. Mi azonban mégis inkább vonattal vagy autóval

elutazunk 50-300 mérföldre és ott vadászunk. Azokat a helyeket

keressük, amelyek a legháborítatlanab-bak. Itt a vad többnyire

megyünk a hegyekbe, vagy pedig a Coast Range és a Sierra Nevada magasabb

régióiba. Valamely védett ponton tábort ütünk és gyalog becserkeljük a

környezõ vidéket.

Hajnalban és napnyugtakor a legjobb cserkelni szarvasra. A vadászok

felkelnek hálózsákjaikból, gyorsan isznak egy kis kávét cakes-el és

elindulnak, mert a hajnali derengésre már a helyszínen kell lenniük.

Csendesen és mindenre készen lépnek be a szar-vasok birodalmába. Minden

fedezetet kihasználva, nesztelenül, és ha csak lehet, széllel szemben

mennek. Minden árnyékot, színeltérést megfigyelnek, miközben elõre

haladnak. Ahol vadváltók vannak, ott azokat követik, ha pedig fenyõtûk

szõnyege borítja a talajt, akkor ezen lopakodnak a lehetõ

Sokszor a szarvas elugrás figyelmeztet, hogy bár óvatosan vadászunk, de

még óvatosabb a szarvas. Ha pedig a vadász látta meg a szarvast elõbb,

akkor a vadász kúszik valami megfelelõ helyre, megbecsüli a távolságot,

Megfeszíti erõs íját, mígnem a szakáll megböki ujját. Azután elpendül a

húr, egy ütés, egy ugrás és a menekülés zöreje. Hagyj idõt a

szarvasnak, hogy elfeküdjön és kimúljon, azután találd meg!

Meglepõ látvány, hogy a feléjük lõtt nyílvesszõket félelem nélkül állják

a vadak. Az íjásznak speciális privilégiumai vannak, mert a természet

eszközeit használja.

A süvítõ vesszõ nem egyéb a vadnak, mint a mellette elhaladó madár. Mi

bajt tud okozni? Az álló ember csak egy érdekes tárgy a tájban, nincs

zaj, ami riadót idézzen elõ. A legtöbb állat inkább kíváncsi, amíg meg

nem ijed. De vannak kevésbé kíváncsiak is. Ilyen a vadpulyka is.

Indián stílusban ezt így fejezik ki a vadászok: Szarvast látni Injunt.

Pulyka látni Injunt. Azt mondani: Én látni Injun. Pulyka elmenni.

Szarvas vadászaton nem kell kutya, csak a sebzettek felkutatására van

szükség egy jól betanított vérebre. Kutyát a szarvas után engedni nem

szabad csak, mint már mondtam, sebzettet keresni. Csak a kutya orrára

van szükség, nem pedig a kutya lábára. Mivel egy kutya nem tud

megfelelni minden körülmények között, specialistákat kell tartanunk.

Egy jó medvés kutya vagy pumás soha ne kóstoljon szarvashúst, és ne

kövesse annak nyomát. A jó mosómedvés kutya ragadjon a mosómedvére és

ne törõdjön az üreginyúllal. Jó, ha az íjásznak a szarvasra használt

kutyája jelzi a szarvast, de utána mennie csak akkor szabad, mikor már

megsebesült. Minden kutyának jönnie kell a kürtszóra.

Mindenek felett pedig ott van a sportnak a lelke, a szelleme. A föld

illata, a mély bíborszínû völgyek, az erdõs hegyolda-lak, az édes tiszta

szél, a fák lombjainak titokzatos suttogása, mind-mind hívják a vadászt.

Mikor meghallja a vadászkürtöt és a kutyák csaholását, majd kiugrik a

szíve, megmarkolja jó tiszafa íját, felcsatolja tegezét és belép a

kalandok regények birodalmá-ba.

X.

A mosómedve, a vadmacska, a róka és a farkas

Valamennyi ravasz állat közül a mosómedve koma a legokosabb, és ha nem

mint a coyote-ból, aki szintén igen okos gentleman. A mosómedve

vadászat éjszakai mulatság és minden ügyes ifjú és sportember élvezheti,

ha van egy jó mosómedvés kutyája.

Az a jó mosómedvés kutya, amelyikben nagy a sportszellem és minden

pillanatban kapható a verekedésre. Nekünk van egy speciálisan erre a

célra tenyésztett kutyánk, amelyik az angol rókakopónak a

leszármazottja. Ez a kutya valóságos csoda a maga nemében.

Ámbár nem túl sok idõt töltöttünk el mosómedvével, mégis mindegyikünknek

van egy jó csomó Procion Lotor irhája. Egy-két esetleg több jó kutyát

vegyünk magunk mellé, amelyek tele vannak ambícióval és lelkesedéssel,

és még sötétben vágjunk neki valamelyik szakadék aljának a mosómedvék

kutyákat és a mulattság elkezdõdhet!

Készülj el rá, hogy szederindán, össze-vissza keveredett iszalagon kell

keresztülvergõdnöd és fára kell másznod! Közben a kutyák rettenetesen

el vannak foglalva a szimatolással, össze-vissza járják az

aljnövényzetet, elõre-hátra keresztezik a patakot a szakadék fenekén,

beleszagolnak az odvas fákba és mindenképpen a felcsigázott érdeklõdés

és igyekezet jeleit mutatják!

Hirtelen megváltozik a hangjuk. Rövid, csattanós ugatás, inkább

vakkanások, amiket eddig hallottunk, amik a várakozás teljes izgalmának

a jelei voltak, de most már az erõs felcsendülõ ugatás azt bizonyítja,

hogy szimatot kaptak. Mintha kilõtték volna õket, úgy rohannak.

Csörtetés a bozótban, ugatás, mi követni akarjuk, de lemaradunk. Lenn a

patakmederben, iszapban, sárban, kiálló kövek között, kidõlt fatörzseken

keresztül rohanunk. A kutyák hangja kórussá vegyül. Némelyik magas,

vonításszerû, a másik mély, némelyik meg, mint a harang. Ebbõl a

fortissimóból tudjuk, hogy a kutyák már fára zavarták a mosómedvét. Az

izgalom ránk is átragad, minden erõnket igénybe veszi a törtetés, hogy

minél elõbb a helyszínen legyünk.

Magasan egy fán, egy kihajló ágon megpillantjuk az árnyékszerû testet és

a villogó szemeket: az ott a mosómedve. A kutyák nem engednek. Fára

mászni nem tudnak, de minden áron szeretnének, tehát le kell hozni a

zsákmányt. Valaki egy zseblámpával rávilágít a mosómedvére. Frank

Fergusson a bajnok, megfeszíti íját és egy tompa nyílvesszõt odaküld a

mosómedvének. Tompa puffanás jelzi, hogy talált de az állat nem esik

le. A következõ vesszõ sziszegve elrepül, tehát nem talált. A harmadik

lövést egy éles csattanás és egy felhördülés jelzi. Fejlövés volt. Egy

zuhanó test, a kutyák odarohannak és azután mindennek vége van.

Néha a mosómedve az, aki kezdeményez. Bátran bejön a táborunkba éjjel

és ellop egy ízletes sonkát, megeszik egy font vajat, szóval teljesen

megérdemli, amit ezért kap.

Teddie-t és Dixie-t, két hû kutyámat egy alkalommal mosómedve vadászat

közben majdnem elveszítettem. Az eset így történt:

A reggeli köd felszállt éppen a patakról mikor elindultunk. A kutyákat

hamarosan elengedtük és azok felvették a nyomot. Átmentek egy patakon,

egy kidõlt fatörzsön, fel az erõs hegyoldalra. Ott elvesztettem õket a

dzsungelben. Rohantam utánuk, közben meg-megálltam egy pillanatra

hallgatni az ugatásukat. Nagyon sebesen haladtak fel a meredeken és így

még az ugatásukat sem hallhattam. Egyszerre azonban messze, balról

az irányba.

Még magasabbra érek, az õserdõn keresztül és valami jajgatásra leszek

figyelmes. Ott van valahol, halványan hallani, de pontosan meghatározni

nem tudom, mert a patak és a fák zúgása zavar. Hosszas bukdácsolás után

végre rátaláltam Dixie-re. Szegény kis kutyám, amelyik még csak nem

régen került ki a kennelbõl és csak most kezdett dolgozni, ugyan csak

helyben volt hagyva. Jól megnéztem és simogatva megkérdeztem, hogy hol

hallatszott, de nagyon halkan. Egy fa tövénél megtaláltam a bevezetõ

nyílást. A hangokból megállapítottam, hogy Teddie a mosómedve torkát

szorongatja és a végét várja. De õ maga is nagyon gyengének látszott.

Amint bekiáltottam az üregbe, hogy Teddie-t bátorítsam a mosómedve

hatalmas rándítással kiszabadította magát és rohant kifelé a lyukból.

Minden méltóságomat félretéve, nagy sietséggel hátráltam a lyuktól éppen

valaha is láttam, egy tompa nyílvesszõt lõjek hátulról a füle tövébe,

amint mellettem elrohant. Ezzel meg is szabadítottam minden földi

nyomorúságtól. Odamenten hozzá és amint lábammal felfordítottam láttam

volt a keveréke. Azután mélyen belenyúltam a lyukba és kihúztam belõle

a teljesen kimerült Teddie-t, aki hamarosan visszanyerte a szabad

levegõn rendes légzését. Nagyon ki volt merülve és borzalmas sebei

voltak. A mosómedve súlyosan megharapta a hátsó lábai között végig az

egész alsótestén. Kis pihenõ után lementem velük a patakhoz, ahol a

sebesült hõsök megfürödtek.

A vén gazember mosómedvével a vállamon mentünk vissza a táborba, hogy a

gratulációkat fogadjuk.

Ilyen a tipikus mosómedve vadászat. Néha nem sebesülnek meg ennyire a

kutyák, de általában nem egykönnyen adja meg magát a mosómedve.

Fergussonnak és az õ foxterrierjeinek nagyobb tapasztalata van a

rájuk. Csapdával is fogja õket a piac számára és úgy találja, hogy a

könnyû íjból lõtt tompa nyílvesszõnek csodálatos hatása van a csapdában

vergõdõ mosómedve elnémítása céljából.

gyakran meghosszabbítja õket úgy, hogy az esti és hajnali szürkületbe

nyúlnak. Életem egyik szerencsés és legszebb jelenete játszódott le

elõttem egy esti szarvas cserkészésen.

Este volt, ködös árnyékokká mosódott össze minden. Két csendes kecses

sziklafal emelkedett ki, és ezen nagyon szépen kirajzolódtak

körvonalaik, amint egy pillanatig ott álltak meglepetten. Hamar kaptam

mert ahogy félhomályban szokás, nagyra becsültem a távolságot. 40 yard

volt, nem pedig 50, amint én gondoltam.

Félig ijedten, de azért megriadtan néztek rám egy pillanatig, de aztán

sarkon fordulva végtelen könnyedséggel átugrottak egy három láb magas

bokron és eltûntek.

Ebben az ugrásban megkaptam azt az izgalmas meglepetést, amit

elvesztettem, amikor hibáztam. Ilyen könnyed kecsességet sohasem

láttam. Minden erõlködés nélkül emelkedtek, a bokor felett a farkukkal

vízszintesre irányították magukat, mint egy léghajó és úgy szálltak az

akadály fölött. Ennek a szép ellensúlynak egy utolsó lefelé görbülete

lágyan a földre tette õket a bokor túlsó oldalán anélkül, hogy bármit is

vesztettek volna sebességükbõl, eltûntek. Elõször tudtam ekkor

megérteni, hogy miért van a rókának az a gyönyörû, hosszú könnyû farka.

Csodálatos!

Gyakran megtörtént velem, hogy amikor késõn este mentem haza a táborba,

róka emelkedett ki a távoli sötétségbõl és egy panaszos vakkantást adott

sajnáltam ezeket az ártatlan kis állatokat. De mégis, valóban

ártatlanok? Kis zsiványok inkább! A valóságban bizony csinálnak

károkat, amikor kirabolják a madárfészkeket és megfogdossák és megeszik

a fürjeket és az üreginyulakat.

Kutyákkal, lóháton azonban sokat vadásztunk rókára. A foxterrier és a

black and tan terrier kiválóak rókázásra. Ezek a kis kutyák sokkal

könnyebben mozognak a bokrok és aljnövényzet között, mint a nagyobb

kutyák. Gyönyörûen kinyomozzák és vad hajszával ûzik a rókát. Mi meg

utánuk, míg az erõsen szorított róka egy utolsó sebes iramot csinál egy

nagy vörös fenyõ felé, egyenesen a csupasz törzsre ugrik és megy

felfelé, mint egy mókus, lihegve az erõlködéstõl. Amint közeledünk még

magasabbra hág és mérgesen néz le az alant ugató kutyákra.

Ki gondolta volna, hogy a róka tud fára mászni? /A vörös róka nem tud,

de a szürke róka igen./ Mintegy 20 lábnyira jutott a föld fölé és mi

mind láttuk ezt.

fontos azért, hogy a kutyák végezhessenek vele kedvükre, nehogy

elveszítsék vadász ambíciójukat, azért, mert nem volt elég alkalmuk a

viaskodásra. Máskor meg felmásztunk a fára, hurokkal lehúztuk,

átkötöztük a száját, hogy ne tudjon harapni, felakasztottuk összekötött

négy lábánál fogva a nyeregkápára, hazavittük megmutatni a gyerekeknek a

táborba, és azután szabadon eresztettük. Vagy pedig mint a fenyõfás

róka esetében, szépen odalõttünk egy széles hegyû nyílvesszõt és ezzel

megoldottuk minden életproblémáját.

Télen a csapda és a tompa hegyû nyílvesszõ ad újabb gallérokat a nõk

nyakába. Az erdõk és a mezõk tele vannak vadászokkal. A héja rabol, a

gyilkos nyest és menyét sohasem hagyja abba a gyilkosságot, a madár lesi

a kövér kukacot és ugró férget, a róka, a macska, a farkas állandóan

élelem után járnak, ugyanúgy mi is. Egy kora reggeli cserkészeten egy

fürjcsapat repült fel elõttünk, de olyan messzirõl, hogy nem mi voltunk

az okai a felrebbenésüknek. Compton és Young az íjra helyezett

vesszõkkel közel kúsztak ahhoz a vadrózsa bokorhoz, amelyikbõl a fürjek

kirepültek. Ott amint lehajolva figyeltek, meglátták egy hiúznak a

foltos lábát, amint lágy mozdulatokkal, nesztelenül húzott a fürjek

felé. A lábak fölé célozva, ahol a testnek kellett lennie, Young

odalõtt egy vesszõt. Egy tompa becsapódás, egy hördülés és egy állati

test tépte keresztül magát a ropogó ágak között. A másik oldalon tört

ki, de alig 20 yardnyira Comptonnal találkozott. Mint a villám repült

Compton nyila, amire felbukfencezett és karmaival tépte a füvet. Young

nyila bár tompa hegyû volt, behatolt a hiúz mellkasába és megölte.

Lefényképeztem.

Lusta, álmos macskákkal, mint amilyen a hiúz és a vadmacska, nem ritkán

találkozunk útjainkon. Mindig készen állnak arra, hogy kárt okozzanak,

bármennyire is ártatlannak látszanak. Gyakran látjuk õket amint egyik

sûrûbõl átváltottak nyílt terepen keresztül a másikba, és ha ott

lõtávolon belül voltak, a vadász üdvözlõ nyilát kapták az oldalukba.

õket, hanem az hogy nyíllal köszöntsük.

Miután megtanultuk Ishitõl, hogy hogyan kell õket hívni, hívás

segítségével is lõttük õket.

Kutyákkal a történet hamar befejezést nyer és az íjász részérõl nem sok

benne a diadal, azért sokkal jobban szeretünk véletlenül találkozni

velük és rögtönzött kalanddal jutni a birtokukba. Mégis mikor éjjel

halljuk a hiúz nyávogását szeretnénk, ha egy jó hiúzos kutyánk lenne és

szeretnénk íjat fogni a kezünkbe.

A prérifarkasnak vagy coyotenak távoli ugatását mindenki más-más

érzéssel hallgatja. Tudjuk, hogy kárt okoz, de azért nyájas érzelmekkel

viseltetünk a kutyának ez iránt a testvére iránt. Nevét az aztékoktól

úgy is, mint az indián mesék állati komédiását.

Ishi szokott nekem mesélni az õ nevetséges tapasztalatairól a

coyoteokkal. Mikor egyszer éjjel hazafelé ment egy elejtett szarvassal

merészkedve bosszantották. Ilyenkor Ishi tetetett haraggal gyorsan

hátra fordult és elkergette õket, vagy pedig íjával, mint egy rövid

lándzsával szúrt a bordáik közé - ha tudott. Õ a coyoteban egy mitikus

alaknak a reinkarnációját látta, aki részben humoros alakja miatt az,

részben pedig varázsló. Ravasz, erõs, humoros, gonosz, mindez egy

személyben. És sohasem történt semmi az állatvilágban anélkül, hogy a

"coyote doktor" érdekelve ne lett volna a dologban. Nagyon sok trükk és

amire a legjobb bizonyíték az, hogy hogyan vesztette el a karmait.

A világ kezdetén neki is hosszú karmai voltak, mint a medvének és finom,

selymes bundája. Egy éjjel mikor fáradtan jött haza a vadászatról és

még hideg is volt, belebújt egy odvas tölgyfába aludni. A szél

felélénkítette a tábortüzet és a lángok belekaptak a száraz fûbe. A tûz

gyorsan elharapódzott és elérte a coyote által lakott tölgyet, ahonnan a

coyote lábai kimaradtak, mert már nem volt helyük. Így azután mire a

fájdalom felébresztette, a körmei már le is égtek. Kiugrott odújából,

keresztül törte magát a lángokon, be a hegyi patakba. Azonban menekülés

közben leégett a gyönyörû bundája is. Azóta van neki amolyan molyette

bundája, és azóta a körmei is csak a "coyote körmei".

Mikor kint találkozunk vele, a coyote fáradtnak és közömbös-nek látszik.

Ha elég messze van tõled, akkor gyámoltalan sírással protestál ellened,

amiért behatoltál a birodalmába, vagy pedig ártatlanul bámul rád

valamelyik kisebb domb gerincérõl. Úgy ül, néz és mozog, mint akinek

rossz az emésztése. Várja, hogy elmenjél.

Emlékszem egyszer láttunk egyet amint a fenekén ült tõlünk mintegy 180

yardra. Compton egy nyilat küldött oda hozzá, egyikét azoknak a síró,

panaszkodó vesszõknek, amelyek keresztül húznak a levegõn. A coyote

hallotta a nyílvesszõt közeledni. Fülét hegyezte, orrával az ég felé

bökött, felkelt és frissen balra ugrott, azután egy kissé jobbra futott

el. A nyílvesszõ pontosan ott fúródott a földbe, ahol a coyote

eredetileg ült. Ez valóban egy vidám jelenet és egy pompás lövés volt!

Csak úgy, mint a puskával, a coyote egyszerûen nincs ott, ahova a golyód

vagy a nyilad bevág. Nem látszik, hogy nagyon zavartatná magát, csak

annyi, hogy az utolsó pillanatban elvonszolja magát a tett színhelyérõl.

Nagyon gyakran lõttünk rá, néhányszor egész csapatra, de elég ritkán

találtunk. A kezdõ szerencséje azonban úgy látszik bolonddá teszi õt.

Egyik újoncunk, mikor még egy hónapja sem volt meg az íja éppen

társasággal autózott új autójában, amikor az alábbi eset történt vele:

Ezekben az idõkben az íja, mintegy vix de mecum képpen állandóan vele

Amint kb. 100 yardnyira elhagyta, megállította az autót, megragadta

fegyverét, - amelyikkel még alig tanult meg lõni - felajzotta, rátett

egy nyílvesszõt és visszafutott, hogy a prérifarkast meglõje. Mohósága

hogy lármával nevetéssel elõre bíztatták.

Íjászunk nem hagyta magát zavartatni, hanem sietett visszafelé. Látta

az ügyes bestiát, amint könnyed vágtában megkezdte a visszavonulást,

megfeszítette hûséges íját és oda lõtt neki. Tévedhetetlenül repült a

vesszõ, belevágódott a coyote füle mögé és egy hang nélkül leterítette.

Félõrülten a nem várt diadaltól megittasodva ragadta meg íjászunk a

zsákmányt és vissza vitte az autóhoz. Társai gratulálva és éljenezve

fogadták. Hangos örömkiáltások és haditánc kezdõdött, hogy

megünnepeljék a nagy eseményt. Mikor mindezt megtették, a boldog

társaság újra autóba szállt és folytatta útját, mint megannyi boldoggá

tett gyermek.

Így mutatkozik meg a teljes tudatlanságnak a veszélyessége. Ezek a

véletlen találkozások, úgy látszik meglehetõs balszerencsét hoznak a

coyote-ra. Frank Fergusson mikor a Sierrákban vadászott illetve

csapázott, többször úgy találta csapdáit, hogy a farkas família

körútját tartotta, azt vette észre, hogy egy coyote fut a távolban

azzal, amit az õ csapdája fogott. Látván, hogy a prérifarkas egy kis

patak ág felé fordul, Fergusson keresztülvágott a közbe esõ erdõn, hogy

ha felé fordul, elébe vághasson. Pontosan abban a pillanatban érte el a

patakmedret, amikor az ügetõ coyote odaért. Csak tompa hegyû nyíl volt

az íján, tehát ezzel lõtt át a 25 yardnyira lévõ túlsó partra. Talált,

eltörte a coyote elsõ lábát. Hatalmas vérsugár tört elõ, a tolvaj

küzdött, hogy idõt nyerjen. Ez alkalmat adott Fergussonnak arra, hogy

új vesszõt tegyen íjára. Ezúttal egy széles hegyût. Az izgalmak

pillanatában ismert pontossággal lõtte ezt a vesszõt keresztül a

coyote-n, abban a pillanatban megölvén vele. Mikor ezután az epizód

után találkoztunk, megmutatta nekem a véres farkasbõrt, mint

ügyességének bizonyítékát.

Fergussont úgy hódította meg az íjászat, hogy egyik kirándulásunkon õ

Rendszerint hosszabb idõre fogadják fel, az állataival együtt./, és azt

kérdezte Comptontól, hogy milyen pontosságot lehet elérni íjjal.

Compton különösen jó nagy távolságra való lövésben és így rámutatott egy

bokorra, ami 175 yardnyira volt. Körülbelül egy kutya nagyságú bokor

volt, Compton szokatlan gondossággal célzott és egymás után három

nyílvesszõt belelõtt a bokorba. Mikor "Freg" ezt látta, kezdte komolyan

venni az íjat.

Az erdei farkassal ritkán találkozunk a mi klímánk alatt. De amint

eddig is egyre több sikert értünk el, remélem és lázasan kívánom, hogy

elõbb-utóbb találkozzak vele.

Ennek a durvább és gonoszabb családtagnak a hiányában idõrõl-idõre

egy-egy jól irányzott nyílvesszõt eresztünk addig is az alattomos

coyote-ba.

XI.

Szarvas vadászat

A szarvas az erdõk legszebb állata. Kecses mozgása, nemes testtartása,

fürgesége és ébersége, kedves és szívet lelkesítõ látvánnyá teszi.

Csodálatos, amikor zavartalanul legelnek, ilyen aprózó léptek, ilyen

kényes csipegetés csak lecke lehet a kultúrából. Nagy fényes szemükkel,

mozgékony, mindig hallgatódzó fülekkel, nedves, érzékeny, állandóan a

levegõben szállongó illatok után kutató orrukkal, a túlfinomult és

érzékeny magabiztosításnak a megtestesítõi. És mégis, a szarvasok

lényegében nem félénk állatok. Kíváncsiságból messze merészkednek és

már láttam hegytetõrõl olyat, hogy a kutyák által üldözött szarvasok

játszottak és semmibe vették üldözõiket. A kutya akadályozva van a

bozótban és pusztán szimat után haladva követi a csapát. A szarvas

rohan, átugrik magas akadályokat, visszakanyarodik saját nyomára, megáll

torkoskodik, sõt bevárja a kutyát egészen közelre és a szó szoros

értelmében orránál fogva vezeti a bolond hajszában. Biztos vagyok

benne, hogy a szarvas nem ijed meg túlságosan, hacsak több kutya a

sarokba nem szorítja, vagy körül nem zárja és nem is sokat törõdik az

ilyen epizódokkal. Bátran állíthatom, hogy van a természetében bizonyos

sportos elem.

Hogy miért kell az embernek szarvasra vadászni, az egy sokat vitatott

sok évszázad óta ûzzük ezt, és ezért nehéz elképzelni, hogy egyik

percrõl a másikra felhagyjunk ezzel a szokásunkkal. Kétségtelenül az

egyik jele a fejletlen etikus tudatosságnak. Mi elrontott állatok

vagyunk. Meg kell jegyeznem, hogy tucatjával vannak olyan dolgok,

amiket az ember véghezvisz, és amiktõl messze az angyalok mögé kerül, de

bizonyos mértékben örülök neki. A természet vonzereje és ragyogása nagy

legyõzhetetlen, és az ember szívében még mindig vannak meg nem mért,

ellenõrizhetetlen, és életerejüket nem vesztett impulzusok, amik az élet

lényeges motívumai. Ezért hiábavalóság és kegyetlenség nélkül, mi

vadászni fogunk, míg a karnak ereje lesz, a szem csillog és a szív

dobog!

Vezess!

Szarvas vadászatra az íjász olyan helyet válasszon ki, amit a

civilizáció és a puskapor még nem rontott el. Közelítse meg ez a hely

bántatlan és érintetlen a mindenhol jelenlévõ és veszélyes vadászoktól.

A biztonság is megkívánja, hogy az íjász lehetõleg kerülje el a

fegyveres emberek által lerohant területet. Az íjász vadászati módszere

kész céltáblává tennék õt a meggondolatlanul össze-vissza lövöldözõ

puskásoknak.

Soha ne menj olyanokkal, akiknek puskájuk van és soha ne hordj puskát!

Az elsõ elrontja a vadászatodat, a második szükségtelen, mert csak annak

azután odaálltál íjat fogva a kezedbe és lefényképeztetted magad.

Szarvas vadászatainkon elõször is kiválasztjuk a helyet, szokás szerint

valamelyik hegyi ranchot, ami olyan ember tulajdona, akinek nincs

íjjal fogunk szarvasra vadászni a legtöbb ember képzeletét felcsigázza.

Ha nem ismerjük a vidéket, a ranccher értékes felvilágosítást tud adni a

bakok tartózkodási helyeirõl, és ezzel idõt takarítunk meg. Szokás

szerint õ vezeti a csapatot és õ a packer. Az a néhány bizalmas

kapcsolat, ami az ilyen expedíciókon lett megalapozva, egyik

legkellemesebb kísérõje és jellemzõje lett a mi vakációinknak.

Mikor kiértünk a területre, tábort ütünk. Sátrakat verünk fel, raktár

készleteket csomagolunk ki és rendezünk el, ágyakat készítünk és mindent

rendbe teszünk, hogy a napokig vagy hetekig tartó ottlétünk kellemesebb

legyen.

Mindegyik íjásznál van két vagy több íj és 2-6 tucat vesszõ. Ezeknek

körülbelül a fele széles hegyû, a többi vagy tompa hegyû vagy pedig régi

darab, éppen csak arra való, hogy repülõ madarakra lõjünk velük, esetleg

célba lövésre, vagy hogy nagy canyonokat lõjünk vele keresztül.

Rendszerint ketten vagy hárman megyünk ki és együtt vadászunk. Mikor

eldöntöttük, hogy melyik hely látszik a legjobb bakos tanyának, napkelte

elõtt felkelünk és miután ettünk valamit, elindulunk, hogy a

kiválasztott helyet kivilágosodás elõtt elérjük. Ekkor nyíllövésnyire

szétszóródunk egymástól, kb. 200 yardnyira. Párhuzamos vonalban

átfésüljük a terepet, egyik a gerinc alatt hol mindig találni vadcsapát,

a másik félúton lefelé, átkutatja a fákkal benõtt területet, a harmadik

pedig a szálerdõ szegélyét cserkeli be, ahol leskelõdõ vagy pedig már

elfeküdt szarvasra akadhat.

észrevehet vagy felzavarhat egy-egy bakot.

Nagy óvatossággal és csendben haladunk elõre, közben átkutatva minden

apró fedezéket, odakémlelve minden kidõlt faóriásnak az árnyékába, ahol

a szarvasok szeretnek heverészni. Meg-megállunk, minden gyanús ágat

szemügyre veszünk, azzal a feltevéssel, hogy agancs lehet. Ünõket elég

gyakran látunk. Olyan óvatosan lopakodunk, hogy elõfordul néha az, hogy

10 yardnyira megközelítjük a szarvasokat. Compton egyszer egész közel

kúszott egy gidáját szoptató ünõhöz. Annyira megközelítette õket, hogy

a kalapját rájuk tudta volna dobni. Mialatt figyelte õket, az anya

nyugtalanná vált, láthatóan veszélyt érezve, anélkül, hogy látná, vagy

szájából, kissé megbökte hátsó lábait, azután keresztül ugrott rajta és

könnyedén megindult a domb gerince irányába. A kis legényke

zavartalanul megnyalta a szája szélét, felkanyarította nyelvét egészen

az orráig, megrázta a füleit és látván, hogy anyja várja, elügetett nem

tudván, hogy ember van a közelben, aki veszélyt jelenthet. Mi ünõket

soha nem lövünk.

Néha egy megijesztett szarvas rohan el elõttünk a hegyoldalban és mi ott

maradunk kissé kedvetlenné válva. Máskor a szarvas megpróbálja ezt és

ráfizet. Egy este, amikor éppen a táborba akartunk visszatérni -

sietve, mert a sötétség gyorsan ereszkedett le - felriasztottunk egy

szarvast, amelyik lefelé rohant elõlünk a meredek lejtõn. Compton

ért volna, a nyílvesszõbe vágódott. Ekkor kb. 75 yardnyira lehetett.

A vesszõ ferdén belefúródott az oldalába, keresztül hatolt a testén és a

túloldali lapockán jött ki. A szarvas fordult egyet és belezuhant a

oda értünk felvettük a nyílvesszõ darabját. Követtük a szarvas útját a

canyonon lefelé és 200 yarddal arrébb megtaláltuk kimúlva egy vén fa

tövében. Szívlövés volt, egyike a legpompásabbaknak, amiket valaha is

láttam. Compton mester a távolság és a futó vad sebességének

megítélésében.

Mikor a táj egy részét végig jártuk, a fent leírt módon, találkoztunk

egy elõre megbeszélt helyen és ott kiterveltük az újabb vadászatot.

Ha a nap még nem emelkedett a hegycsúcsok fölé, akkor folytatjuk még

tovább ezt az átfésülést mindaddig, míg a bakokra való cserkelés ideje

el nem múlik. Ugyanezen a módon bizonyos elõnyhöz jutunk az által, hogy

az átfésülést fenn kezdjük és úgy folytatjuk lefelé, ahogy a világosság

hatol lejjebb a völgyekbe.

Néha távcsöveinkkel észreveszünk egy-egy magányos vagy többedmagával

lévõ bakot. Ilyenkor utána megyünk. Megállapítjuk merre tart, és ha

lehet eléje vágunk. Ez sokszor lélegzetelállító munka, hegyre fel,

völgybe el, de ez szintén része a vadászatnak.

Young és Compton lõttek egy jó bakot nem régiben ezen a módon.

Megláttuk jó háromágú koronáját kb. egy mérföldnyire tõlünk és a lehetõ

leggyorsabb tempóban siettünk utolérni. Éppen jó helyre értünk, 80

nyílvesszõje keresztülhatolt a bak szügyén. A bak beugrott a szakadékba

és egy vadgesztenyefa csoportnál keresett menedéket. Körülvettük és úgy

vártuk kimúlását. Mivel hosszabb várakozás után sem észleltünk semmit,

Compton bement a sûrûbe, ahol meglátta a sebesült bakot mély

gondolatokba merülve feküdve. Nyakon lõtte egy széleshegyû vesszõvel és

ezzel véget vetett szenvedéseinek.

Mivel semmi tapasztalatom nem volt a golyóval való szarvas vadászatot

illetõen, az íj használata nem hozott változást. Mr. Young azonban azt

szokta mondani, hogy neki nagyobb örömöt okozott egy nyíllal elhibázott

szarvasa, mint a szarvasnak puskával való elejtése. A magam részérõl

belefogtam az íjászatba rá sem tudok gondolni a puskára.

Az elsõ bakom, amit lõttem, ugyancsak messze volt nem sok esélyem volt

rá és inkább a szenzáció kedvéért lõttem. Elsõ nyílvesszõm

lõttem rá, de csak a dereka fölött nyírta a szõrt. És ez a szarvas

olyat tett, amit azelõtt soha sem láttam, derekával olyan mélyen

homorított, hogy majdnem a földet érte, azután láthatóan elerõtlenedett

lábait összeszedve egyszer csak a többiekkel együtt elvágtatott. Ezen

igen jót nevettünk és mondhatom, hogy némelyik vadászkalandunk nagyon

nevettetõ volt.

Egyszer, amint ketten lõttünk egy öreg bakra, amelyik tõlünk elég messze

rohant le egy vadcsapáson, a két vesszõ 20 yardnyira elõtte esett le. A

bak hirtelen megállt, megszaglászta a két vesszõt, elõször az egyiket a

csapás egyik felén, azután a másikat a másik felén. Egy pillanatra

megkönnyebbült, de azután balra ugrott és eltûnt. Mit gondolhatott

amint alapos vizsgálódását befejezte? Embert is érzett, festéket is

érzett. Mit gondolhatott, hogy mi féle állatok a nyilak?

Ez arra emlékeztet engem, amit Ishi mondott, hogy a fehér embernek olyan

szaga van, mint a lónak, és vadászat közben olyan zajt is csinál, mint

egy ló. De vannak esetek, amikor a fehér embernek nem mindig van ló

szaga. Egyszer példával bizonyítottan is láttam. Egyszer mikor egy

gyönyörû helyen táboroztunk, megzavart bennünket egy négytagú társaság

öt lóval és három kutyával, valamennyien vadászatra felszerelkezve. Mi

a nyugodt indián módszereinkkel nem igen zavartuk meg a tájék

minden vadat.

Megérkezésünk utáni napon, mikor magam voltam cserkelni, egyszer csak

hallom amint az egyik jön, még csak félmérföldnyire volt, de a zaj, amit

csapott már messze megelõzte. Nem tettem mást, csak egy bokor mögé

Karabélyszerûen vállra vetett puska, hátizsák csörömpölõ kantin, szöges

cipõk a talajt horzsolva, így masírozott el mellettem 10 yardnyira de

sem látott volna. Ugyan ezen az éjjelen ez az ember a táborunkba jött,

és azt kérdezte merre visz az út az õ táboruk felé. Azt magyarázta,

hogy egy papírlapot szúrt fel egy fára útmutatóul, de most nem találja a

fát. Kérdeztük ^lõtt-e valamit. Azt mondta, hogy csak ünõket látott.

Minden bizonnyal igaza volt, mert õk nem is lõttek mást, csak ünõket.

Találtunk is utánuk kettõt a vízmosásokban, mikor már elmentek. Tehát

egy hétig össze-vissza vadászták a környéket lovakkal, kutyákkal és

orruk elõtt két jó bakot. Ennyit a vasak embereirõl.

Elsõ bakom annyira izgatott engem, hogy ennek a vadászatnak minden

részlete emlékezetes maradt. Egy reggeli vadászat után visszatérõben

ösvényt és úgy látszott, mintha az egész világ álmos lett volna. A

fenyõk illatától terhes levegõ alig mozdult.

Fáradtan és éhesen vonszoltam magam, mikor egyszer csak a külsõ

látómezõmben egy szarvasnak a képe jelent meg. Megálltam. Tõlem 80

yardnyira állott egy három éves bak és egy tölgyfa alatt eszegetett.

Háttal volt felém. Lehasaltam és közelebb kúsztam hozzá. Nyilam az

íjon volt. Gondosan felbecsültem a távolságot: most 25 yard volt.

Ekkor a bak felemelte a fejét. Egy nyílvesszõt lõttem a nyakára.

Elrepült az agancsai között. Meglepetten rázta meg a fejét, azután újra

lehajtotta a nyakát és enni kezdett. Másik nyílvesszõt tettem fel.

Amint újra megemelte a fejét, lõttem. Ez a vesszõ messze repült a

nyakától, de helyes elevációs szögben. A bak most még jobban

meglepõdött és megugrott, de úgy hogy szemben állt velem és hallgatózva

figyelt. Gyorsan letérdeltem. A kissé emelkedõ talaj és egy bokor

szakálla megakadt. Fohászkodtam egyet, hogy az idegeimet megnyugtassam.

Aztán gondosan megfeszítettem íjamat, célomat kicsit alacsonyabbra

helyeztem és

fû fölött, mint egy fecske és keményen szügyön találta a bakot.

Ujjongva hallottam a becsapódást. A szarvas megugrott, vagy 30 yardot

eliramodott, megingott, hátrahajtotta a fejét és hátsó lábai

összerogytak. Mozdulatlanul álltam, mint egy fatörzs. Látva, hogy

lerogyott gyorsan elõre rohantam és majd negyvenyardos futásom közben

egy újabb vesszõvel szíven lõttem. Azonnal kimúlt. Az öröm és a

szánalom ellentétes érzései viharzottak át szívemen, gyengének éreztem

magam, de zsákmányomhoz rohantam és fejét térdemre helyezve Robin Hood

nevében birtokba vettem.

Mikor alaposan megvizsgáltam, láttam, hogy a második vesszõm a

szívkamrán hatolt át és behatolva a mellüregbe a túloldali elsõ lábban

megsértette az aortát és a másik oldalon elrepült. Ott feküdt mélyen a

talajba fúródva 20 yardnyira a kilövés helyétõl.

Mikor a szarvast kizsigereltük, egy tölgyfa árnyékában kihûtöttük és a

hûvös alkonyatban hazavittük, könnyû teher volt a repesõ szívnek. Egy

vadász törekvéseinek beteljesülése. A legfinomabb szarvas gerincet

akkor ettem életemben.

A hóban való csapázásban és kopózásban kevés tapasztalatunk volt, de

kétségtelen, hogy az utóbbinak csodálatos eredménye van, különösen

bozótos terepen.

Jobban szerettük a csendes vadászatot. Amint a nyalatóknál feküdtünk

kitûnõen tanulmányozhattuk az állatok életét. Az indián módszerekbõl is

sokat tanultunk, de a lest nem tartottuk vonzó sportnak. Szarvasra

hogy medve és puma vadászatainkon volt szükség rájuk, mint élelemre.

Egyszer egy puma csapán, amint a kutyák a meredek lejtõn rohantak le

elõttem, a szakadék szélén felugrattak egy jó bakot. Az ösvény mindkét

és így kénytelen volt felém rohanni az ösvényen. Mikor a bak 20

yardnyira ért, hirtelen megfeszítettem íjamat és szügyön lõttem. Egy

kutyáknak nem volt szabad szarvas nyomot követni, de mivel látták hogy

rálõttem, szörnyû izgalommal utána rohantak. Belefújtam a kürtömbe és

visszahívva jól összeszidtam õket. Azonban attól félve, hogy a bak

elveszhet, lementem a ranchra, ami kb. 2 mérföldnyire volt, hogy

Jaspert és kutyáját Splintert elhozzam. Splinter egy közönséges kis

korcs volt, eredetileg a városból jött és minden bizonnyal reménytelenül

civilizált volt. Jasper azonban felfedezett benne némi szunnyadó

tehetséget, és sebzett szarvasok csapázására tanította. Semmi más

szimatra rá sem hederített, csak a szarvas vérre. Egy ló hátsó lábával

való véletlen összeütközés eredményeképpen egyik szemére nem látott és

egyik fülére nem hallott. Azonban ezen fogyatékosságok által okozott

erõs féloldalisága dacára utolérhetetlen volt sebzett szarvas utáni

véreb munkában. Jasper tehát jött, Splinterrel a sarkában. Azon a

ponton, ahol a bak elugrott az ösvényrõl, megszagoltattuk a kutyával a

vért. Alapos, de nem izgatott vizsgálódás után a kutya elindult a

bozótba. Idõnként a hátsó lábaira állt, úgy szaglászta a sûrût, azután

ment tovább. Közben ráléptem egy csörgõkígyóra és sietõs

helyzetváltoztatás után igyekeztem elintézni a kígyót. Éppen befejeztem

Így leültem és vártam. Negyed óra múlva távoli fütyülést hallottam.

Követtem Jasper jelét és leereszkedtem a szakadékos patakhoz, azután

mind a hármat: Jaspert, Splintert és a bakot. Ez csaknem egy teljes

kört írt le, nem egészen fél mérföld átmérõvel és alig 100 yardra a

kiinduló ponttól kimúlt. Nyílvesszõm nagyon romboló sebet ejtett benne:

átjárta a tüdejét és a nagy aortát és az volt a csodálatos, hogy ilyen

borzalmas sebesüléssel olyan messzire tudott menni. Az volt a

véleményünk, hogy ha saját kutyáim utána rohanva meg nem ijesztik,

sokkal közelebb lefeküdt volna.

Igaz ugyan, hogy a szarvas vadászat célja az, hogy szarvashoz jussunk,

mégis az is öröm szokott lenni, amikor elhibázzuk. Soha nem lõttünk a

legszebb öreg bakokra megszámlálhatatlan ágú agancsuk miatt. Egy este

alkonyatkor a bíborszínû árnyak közül kilépett a legpompásabb bika, amit

borított hegyoldalon állt tõlem mintegy 150 yardnyira egész oldalát

mutatva. Puskával a leggyámoltalanabb kocavadász is feldönthette volna.

Valóban úgy nézett ki, mint a királyi szarvas a képeken.

Mi ketten voltunk és egy kicsiny aljnövényzet fedett bennünket.

Megfeszítettük íjainkat, elengedtük vesszõinket és azok repültek. A

nyílvesszõ repülése gyönyörû látvány. Kecsessége harmónia és tökéletes

geometria egy személyben. Rövidet lõttünk, a szarvas épp csak rájuk

nyilaink éppen a hasa alatt fúródtak be a földbe. Néhány lépést

elõrefutott, azután megállt, hogy megnézzen bennünket. Lassan egy

harmadik vesszõért nyúltunk, lassan feltettük és lõttünk. Elrepültek

elrepült, a másik a nyakát karcolta meg.

Nagy ugrással az erdõbe kanyarodott és mi áldásainkat küldtük utána.

Sebei csupán karcolások voltak. Felszedtük nyilainkat és hazamentünk a

seb lehet semmiség, mint a fent elmondott esetben, vagy pedig meglepõen

halálos, mint azt Arthur Young alábbi esete mutatja. Mikor egyszer

mögött. Young látta, hogy már-már elveszti zsákmányát és majdnem

bizonytalanul odalõtt egy mozgó alakra. Azt hitte, hogy hibázott és

vesszõje keresésére indult. Meg is találta. Jól végig karcolta a

földet és mélyen belefúródott. Mikor felvette, észrevette, hogy nedves,

de mivel ezt megmagyarázni nem tudta, az egészet figyelmen kívül hagyta.

Másnap, amikor Comptonnal arra jártak vadászni, megtalálták a szarvast a

rálövés helyétõl 150 yardnyira. Elrohant, összeesett, vérzett, felkelt,

nyílvesszõ a lapockája mögött csapott be, keresztülment a tüdején és az

álkapcsa alatt jött ki. Mindezek után még yardokat repült tovább,

mélyen a földbe vágódott és csak alig volt nedves.

Más alkalommal, amikor egyedül vadásztam kaguárra, egy kutyával, egy

mély szakadékban váratlanul egy bakkal és egy ünõvel találkoztam. Nyílt

szezon volt és a táborba hús kellett. Gondosan megbecsültem a

felnõtt szarvast sírni. Önkéntelen felkiáltást hallatott, és mert nem

tudta honnan jött a veszély állva maradt. Kutyám feljebb dolgozott a

canyonban és mikor meghallotta a szarvas fájdalmas hangját, mint egy

kutya a bak torkának esett, míg végül a bak kitépte magát a kutya

szájából és elrohant. Részben, mert sok szarvas csapa keresztezte

egymást, részben, mert kutyám nem szarvasra volt tanítva, éjjel lett és

mégsem találtuk meg. Csak másnap akadtunk rá, de semmi hasznát nem

vettük, mert a kaguárok igen kevés húst hagytak a csontokon.

Az egész képbõl még most is elõttem van, hogy a kutyám milyen vérszomjas

kegyetlenséggel küzdött. El sem tudom képzelni, ha nem látom, hogy a mi

kályha melletti kedvencünk ilyen szörnyû elszántsággal tudjon harcolni.

Nagy szerencse, hogy vadászataimon segítõkész engedelmes kísérõm, nem

pedig üldözõm.

Milyen gyorsan igazodik a kutya az íjhoz! Elõször kissé fél tõle, mert

szó és nem várja a puska durranását, hanem az íj pendülését és a vesszõ

zizegését, ez elég jel neki ahhoz, hogy akcióba lendüljön. Némelyik

kutya még arra is hajlandóságot mutatott, hogy a nyílvesszõket

apportírozza. A legpompásabb egyensúly: a kutya az õ bámulatos orrával

és fáradhatatlan lábaival, az ember az eszével, a kürt, az íj és a nyíl.

Mi, akik így vadásztunk, felhágtunk a magas hegycsúcsokra, jártuk az

végtelen hosszú hegyláncokat, amelyek az istenek áldott ajándékai.

Összesen mintegy harminc szarvast lõttünk íjjal. Ezeknek nagyobb részét

Will Compton lõtte, míg Young és én kevésbé voltunk eredményesek.

érzünk, mikor elejtjük, mégis nagy öröm hazavinni a táborba egy szarvast

vagy lógni hagyni egy faágon a hûvös árnyékban, jeges forrás közelében,

mikor jó étvággyal elfogyasztottuk, ott maradunk az elhamvadó tûz

mellett és felnézünk a felettünk ragyogó csillagokra. A nagy Orion

minden dicsõségével fénylik és a vadászok holdja, mint aranykorong kel

fel és bevilágítja az égboltot. Kábultan a boldogságtól befészkeljük

magunkat hálózsákjainkba, ahol az illatos lombágyon elszenderedve örök

vadászatokról álmodunk.

XII.

Medve vadászat

Medvét íjjal lõni igazán nagyon régi mulatság, annyira régi, hogy

régiségben legközelebb áll ahhoz a korhoz, amikor még bunkós bottal

verték agyon õket. Azonban mégis oly messze a régmúltba tûnt el, hogy

csaknem mitikusnak látszik.

A medvét idõtlen idõk óta veszedelmes vadnak tartják. Kétségkívül

emberiség emlékezetébe. Az amerikai indiánok a régmúltban szintén

primitív fegyvereikkel öldösték a medvét, de legutóbb már õk sem ezt a

módot követték és így elfeledett mûvészetté vált.

törekedtek, hogy egy nyílvesszõt a medve nyitott szájába lõjenek. Ishi

azt mondta, hogy az így kiömlõ vér ölte meg a medvéket. De midõn a

medve koponyákat megvizsgáltam, azt vettem észre, hogy az agyvelõ a

az ide lõtt nyílvesszõ végzetes. A nyílvesszõk nehezen tudnák átütni a

medvekoponya homlokcsontjait, de szájpadláson át nem nehéz az agyvelõbe

hatolni. Mindenesetre a yanák ide irányították lövéseiket. Ishi

végeztek.

Úgy látszik, minden indiánnak igen nagy a respektusa a grizzly medve, a

hegyek hatalmas állata iránt és kitérnek útjából.

A fekete medve ugyanaz az állat, akár barna, akár fahéj színû, mert ezek

csak színváltozatai ugyanannak a fajnak, de anatómiai felépítésükben és

szokásaikban lényeges eltérés nincs. Az amerikai fekete medvének a

hazája valamikor kiterjedt az USA és Canada egész területére. Újabban

állomány, mégis furcsán hangzik, hogy egyedül Pennsylvaniában 465 fekete

medvét lõttek 1920-ban. A nyugati hegyekben elég gyakran lehet

találkozni vele, és ha nem provokálják nem támad. A modern tûzfegyverek

korában nem mondhatjuk, hogy veszélyes kaland lenne a vele való

találkozás. Csak ha megsebesült, megijedt, vagy ha bocsait hiszi

veszélyben, akkor támad. A medve az összes többi vadállattal együtt,

mióta megismerkedett a puskaporral, megtanulta, hogy az embertõl félnie

a találkozást, sõt szívesen elébe is ment.

A medve különös keveréke a kíváncsi komédiásnak, a ravaszságnak és a vad

kegyetlenségnek. Kevésbé veszélyes találkozásoknál és tolvajlásaival

némi vidámságot lop erdei midennapjainkba.

Mikor egyszer Wyomingban vadásztunk, egyik éjjel amint táborunkhoz

közeledtünk, észrevettük, hogy egy fiatal fekete medve az éléskamránkat

fosztogatja. Éppen egy sonkacsont volt a szájában mikor odaértünk.

odalõttem neki. Nem akartam megölni, csak figyelmeztetni. A nyílvesszõ

gyorsan repült és jókora puffanással vágódott az oldalához. A medve egy

Ijedt menekülése meglehetõsen komikus volt. Menekülését néhány

riasztólövéssel még meggyorsítottuk. Soha többé nem látogatott meg

bennünket.

Egy alkalommal, mikor egy másik társasággal vadásztam, táborunkat

ugyancsak rendszeresen bosszantotta egy medve éjjeli torkoskodó

látogatásaival. Vezetõnk egy praktikus tréfát eszelt ki a tányértalpú

koma elriasztására. Egy jókora szalonnát odakötött a hálózsákjához egy

darab dróttal. Éjféltájban valamennyien arra ébredtünk, hogy ember és

Mikor a medve észrevette, hogy ember van a hálózsákban, hangos

zsákmányát elengedve nagy méltatlankodással elhagyta a színteret.

Az ilyenféle medvehistóriák miatt némelyek azt hiszik, hogy a medvéket

házi kedvencekként tarthatjuk és megbízható társakat nevelhetünk

belõlük. Ezeket a hiedelmeket többnyire szentimentális hajlamú

"természetbarátok" terjesztik. Gyanútlan hallgatóikban az a tévhit

alakulhat ki, hogy a vadállatoknak nem kell más, mint nyájasság és

szeretõ gondoskodás, és az ember kebelbarátaivá válnak. Az ilyen

álbölcsellõk, ha a gyakorlatban is keresztül akarják vinni

elképzelésüket, meglátják hogy milyen végzetes tévedésnek estek

áldozatul. Az ember és a vadállatok közötti harc még ma is tart, és ez

mindaddig így lesz, míg minden állatot ki nem irtanak, vagy elkerített

helyen részben háziasítanak. Azonban még a házi szarvasmarha is nagyon

veszedelmessé válhat, ha engedik elvadulni. Az embertõl való félelme

kétségbeesett védekezésre kényszeríti, ha sarokba szorítják.

A fekete medve ölt, és ölni is fog, ha megszorítják. Bár fõleg

növényevõ, azért néha vadászik is. Fiatal szarvasokat, mormotákat,

földimókusokat, juhot és szarvasmarhát is zsákmányol. Azokon a

vidékeken, ahol a medvék rászoktak a húsra nagy kárt tehetnek a

nyájakban. Vadászatainkon többször találkoztunk széttépett juhok

maradványaival. Minden rancher tudna mesélni a fekete medve

rablásairól. Oregonban és Észak-Kaliforniában sokan abból élnek, hogy

húsát a városi piacokon értékesítik. A medvevadászat kemény sport, és

csak a legedzettebbeknek, legtapasztaltabbaknak lehet reményük a

értékük is nagyobb.

Mikor a földimókusok, fürjek és üreginyulak vadászatában kellõ

tapasztalatot szereztünk, és már nemes szarvast is lõttünk, arra

vágytunk, hogy medvét is ejtsünk íjjal és nyíllal. Ezért Tom Murphy-hez

egy csodálatos Humboldt Country-beli vadászhoz fordultunk levelünkkel,

hogy megtanulhassuk tõle a medvevadászat fortélyait. Tom-nak

megtetszett az íjas vadászat ötlete, és meghívott bennünket néhány téli

kirándulására.

1918 novemberében megérkeztünk a kis Blocksburg községbe, amelynek

szélén volt Murphy ranchje. Normális körülmények között Tom

fakitermelésbõl, marhatenyésztésbõl és gabonatermesztésbõl él. Télen

hivatásszerûen és kedvtelésbõl medvékre, tavaszi vetés után coyote-okra

csendes beszédû 45 éves ember. Intelligens, nõs és két lánya van.

Nagyon meglepett, hogy a híres medveölõt ennyire kellemes és nyájas

embernek ismertem meg. Azonnal összehozott bennünket valami. Érdekes

megfigyelést tettem:

emberek voltak, akik nem ittak és nem dohányoztak.

Arthur Young és én mentünk ki. Mindegyikünk két íjat és két tucat

nyílvesszõt vitt magával. Ugyancsak magunkkal vittük zeneszerszámainkat

mellett zenélni is.

Young végzett hegedûs, és olyan hegedût és vonót konstruált, hogy

takarójába becsavarva könnyen magával tudja vinni bárhová.

Saját instrumentumom egy olasz mandolin volt, amit úgy megkisebbítettem,

hogy teste egy 3x3 hüvelykes doboz lett. Ezt én is takaróba csavarva

utaztatom. Tábori moszkitónak hívjuk. Young kiváló mester, zenei

virtuóz és így igen sok szép dalt játszottunk csak úgy hallás után. A

Mindezekkel annyira megnyertük a Murphy családot, hogy Tom alig várta

lövészeti tudományunk bemutatását. Ugyan hallotta már tõlünk, hogy

szarvast lõttünk, de abban kételkedett, hogy nyilaink képesek volnának a

után hamarosan elõvett egy régi, kiszáradt medvebõrt, felakasztotta a

corral egyik rúdjára és arra kért, lõjek rá. Ez jó kísérlet volt, mert

a bunda egykori tulajdonosa igencsak szeretett tartós ruhában járni,

mivel ez a száraz irha fél hüvelyk vastag volt és olyan kemény, mint a

talpbõr.

30 yard távolságról megfeszítettem íjamat és célba vettem a nyakat, mert

ez a legvastagabb rész. A vesszõ fele hosszúságban keresztülment rajta

és beleállt az egyik mancsba is, ami mögötte lógott. Tom kinyitotta a

szemét és mosolygott. "Ez meg fogja tenni" - mondta." Ha ennyirõl így

fog lõni, az elég lesz. Holnap reggel kimegyünk, de azért az öreg

Winchestert is kiviszem, csak éppen a kutyák kedvéért."

A kutyák voltak Tom kedvencei. Öt kutyája volt. A két legjobbat

Baldynak és Buttonnak hívták és kiváló kentucky-i mosómedvés kutyák

voltak. Minden bizonnyal az angol rókakopónak a leszármazottai, némi

véreb és terrier beütéssel. Már negyven éve tenyésztették a családban.

Tom nagyon büszke volt kutyáira. Úgy tanította az egész "pack"-ot, hogy

más szimattal, mint a medvével és a pumáéval ne is törõdjenek. Arra is

vigyázott, hogy senki hozzájuk ne nyúljon. Mikor nem vadásztak, akkor

láncra kötve tartotta õket, melyek erõs kifeszített drótokon ide-oda

csontokkal. Soha nem kóstoltak szarvas, vagy marhahúst. Sosem láttam

intelligensebb és jobb kondícióban lévõ kutyákat. Ugyanazzal a törzzsel

vadászott fiú kora óta és az õ származási vonalukat sokkal fontosabbnak

tartotta mint a Murphy-családét. Az utóbbi harminc évben tíz-húsz

medvét is elejtett telenként.

Tom házánál laktunk és úgy döntöttünk, hogy másnap reggel kilovagolunk a

medve tanyákhoz. Vacsorára medve szeleteket kaptunk és medvezsírral

pedig medvezsír és gyanta keverékével. Így azután úgy éreztük, hogy

kellõképpen felkészültünk a medvevadászatra. Gyönyörû estét töltöttünk

a családdal a kandalló elõtt, ahol szép muzsikánkkal szórakoztattuk

magunkat. Hamar lefeküdtünk a másnapi korai indulásra való tekintettel.

Négy órakor Tom elkezdte a sürgést-forgást, megrakta a tüzet, enni adott

a lovaknak. Egy óra múlva, miután megreggeliztünk mi is indulásra

készen álltunk. Kevés hó esett a hegyekben, a levegõ csípõs volt, és a

hold éppen akkor süllyedt le a völgy ködében. Az ilyen korai órák a

természetben idegenek nekünk, mert már messze élünk a vadontól.

Nyeregbe szálltunk és elindultunk. Menetközben lovaink látták az

ösvény, amit mi lóhátról már nem tudtunk szemmel tartani. Így utaztunk

a sötétben majdnem tíz mérföldet. Fel a völgyben, fel a hegylábakra, a

Windy Cap-on keresztül, a Sheep Corral mellett, keresztül a

vízválasztón, a Little Van River felé.

Ezalatt a kutyák mellettünk poroszkáltak, szimatolva meg-meg állva a

sötétben. Tom a kutyák viselkedésébõl látja mire gondolnak. "Ez itt

coyote csapa", mondja éppen most kereszteztek egy szarvas nyomot, de nem

sokat fognak vele törõdni. Viselkedésük nyugodt és fegyelmezett.

izgatottá váltak. Ez már a medvék birodalma volt. Itt járnak át a

canyonon a túlsó oldalon lévõ fiatal tölgyesbe, ahol a lehullott makk

várja õket, hogy hosszú téli álmukra felhízzanak.

amihez számtalan medve dörzsölte oda magát.

Tom elengedte a kutyákat, hogy szimatot keressenek. Mohón hozzá is

fogtak és hamarosan meghallottuk ugatásukat amint egy hideg csapát

éjjeli hó és a késõbb szitáló esõ elrontották a szimatot. Leszálltunk,

megkötöttük lovainkat és gyalog követtük a kis falka általános irányát.

Hallótávolságon belül kell tartani õket, hogy ha meleg nyomra akadnak,

nem tágítanak, még a másik államba is átmennek. Ezért, ha erõs a szél

és a fák zúgása nagyon hangos, Tom nem is engedi el õket.

Várakozásteli percek. A kutyák távoli ugatása, a hideg szürke árnyékok

és annak tudata, hogy bármelyik pillanatban keresztül rohanhat egy medve

az aljnövényzeten a kutyák által üldözve és pont oda jöhet, ahol mi

állunk, az izgalom legmagasabb fokán tart minket. Nem félelem ez, hanem

hideg felajzottság. Mindenesetre örültem, amikor a napfelkeltét láttam.

Ebbõl a hajtásból azonban semmi sem jött ki. Átdolgoztuk az egész

szakadékos terepet és a patakmedret, átlovagoltunk a hozzá csatlakozó

hegygerinceken és canyonokon. Rá is akadtunk több helyen hideg csapára,

tehát megbizonyosodhattunk róla, hogy itt tényleg vannak medvék.

Végülis mintegy tíz óra tájban Murphy elhatározta, hogy aznapra feladja

a vadászatot, mert az elõzõ éjszakai idõjárás, a nap felszívó ereje és a

késõ délelõtti óra mind azt jelzi, ma már nem számíthatunk sikerre.

Visszalovagoltunk, a kutyák kissé megviselt lábakkal követtek minket,

mivel jó néhány mérföldet megtettek keresés közben. Tomnak voltak a

kutyái részére olyan cipõi, amiket akkor szokott rájuk adni, amikor a

nem igényelték a védelmet. Ezen a napon üres kézzel tértünk haza.

A következõ napon pihentünk, mivel egész nap esett az esõ. Másnap újra

megpróbáltunk vadászni, de eredmény nélkül, mivel a meleg csapát nem

találtuk meg. Tom elcsüggedt, mert ritkaság volt nála, hogy medve

nélkül térjen haza. Erõsen hitte, hogy az íjak hozzák ránk a rossz

szerencsét. Így újra pihentettük a kutyákat és vártuk, hogy a szerencse

felénk forduljon.

A medvevadászatok közötti idõt Young és én üreginyúl vadászattal

töltöttük. Egyszer mikor a patak parton pisztrángoztunk, Young

megpillantott egy vadrécetojót amint a víz alá bukott. Amint feljött

meglõtte egy nyíllal és máris másik vesszõt tett fel, hogy azzal is

célba vegye, amikor a gácsér tûnt fel. Young odalõtt. A nyílvesszõ

átfúrta a gácsér szárnyait és pontosan a tojó mellé esett. Összeszedte

õket és hazavittük, hogy a vacsorát változatosabbá tegyük.

Ezek a történetek estek meg velünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Az

bûvészmutatványokkal szórakoztattam a társaságot, ami elég nagy volt,

hogy meglássa az idegeneket, akik íjjal akarnak medvét lõni. Mikor

látták a sok pénz- és kártyatrükköt, a titokzatos eltüntetéseket, a

elhinni, hogy nyilainkkal tényleg el tudjuk ejteni a medvét.

Miután Tom kutyái rendbejöttek az elõzõ vadászaton szerzet

sántaságukból, egy csípõs fagyos reggelen újra elindultunk a sziporkázó

csillagokkal kirakott égbolt alatt. Ezúttal biztosak voltunk

szerencsénk jobbra fordulásában, illetve Mrs. Murphy szinte a

"csontjaiban érezte".

Ez a reggeli lovaglás hûvös volt, de nagyon szép. A hóval teli

fenyõágak néha ránk ejtettek egy-egy halom havat amint ellovagoltunk

és biztos lábbal jártak alattunk, mi pedig arra gondoltunk, hogy milyen

kalandok várnak ránk ma a hajnali derengésben.

Ezúttal messze ellovagoltunk. Ha medvék bárhol is vannak, akkor a Mt.

Lassie alatti Panther Canyonban biztosan találkozunk velük. Napkeltekor

értük el a kiszemelt hegyhátat, ahol megkötöttük lovainkat és

elõkészültünk a hegymászásra. A kutyákat is felkészítettük. Most csak

három kutya volt velünk: Button, Baldy és Buck, a juhászkutya. Azonnal

ráakadtak a hideg nyomra és körültáncolták, mély harangozó hangon

ugatva. A lélegzetem izgatottabbá válik még ma is, ha rájuk gondolok.

Murphy kiakasztotta a láncokat és a kutyák csakhamar lerohantak a

szakadékos, meredek parton. Amint elhaladtak mellettünk, Tom

medvenyomokat mutatott nekünk, az elsõket, amiket láttunk.

Nem telt bele tíz perc és a kutyák teli torokkal ugattak és ebbõl már

tudtuk, hogy végre meleg nyomra akadtak és kikergették a medvét

rejtekhelyérõl.

Ez volt a jel, hogy siessünk és mi kétségbeesett rohanásba kezdtünk,

hegynek felfelé. Ezt a megerõltetõ terhelést csak a legtökéletesebb,

egészséges fizikummal megáldott ember tudja elviselni. Az, aki nincs

állandó tréningben, vagy képtelen megtenni ezt, vagy helyrehozhatatlanul

De mi frissek voltunk és hozzá szoktunk az ilyen megerõltetésekhez. Ha

elindultunk vadászbricseszeket húztunk fel, könnyû magas szárú cipõket,

könnyû gyapotingeket és mást, mint az íjainkat, tegezeinket és

vadászkéseinket, nem is vittünk magunkkal. Tom edzett hegymászó volt,

erre született, és olyan lábai voltak, mint egy kecskének. Így

rohantunk fel a hegyoldalon, rá a hegygerincre. A kutyák harsogó

ugatása hívott bennünket. A menekülõ medve csörtetése, a kutyák ugató

érzésével. Lihegve és az erõlködéstõl kipirultan rohantunk elõre. Láb,

láb és még több levegõ, ezek voltak, amiket kívántunk. Tom megszokta a

csapkodó tegez, a széles íj és a fényképezõgép is kegyetlenül dobolt a

hátamon, mégis velük tartottam. Összeforrva futottunk, én már beláttam,

hogy tovább futnom fizikai lehetetlenség, amikor Tom felkiáltott:

"Felzavarták a fára!" Soha jobbkor ezt nem mondhatta volna.

Lassítottuk iramunkat, mert tudtuk, hogy a kutyák úgyis tartani tudják

és vissza akartuk nyerni nyugodt lélegzésünket, tudva, hogy újabb

akcióba fogunk kezdeni. Lassan felügettünk egy talajemelkedésre és egy

ijesztõnek látszott. A felkelõ nap arany sugarai rásütöttek a

bundájára.

Ez volt az elsõ medve, amit szabadon láttam, az elsõ medve anélkül, hogy

közte és köztem vasrudak lettek volna. Különösen éreztem magam.

A kutyák egy gomolyagban ugattak, hörögtek a fa tövénél, mintha azt is

darabokra akarták volna tépni. A medve semmi szándékot nem mutatott a

lejövetelre.

Tom megmondta mit csináljunk, és mi segítettünk megfogni a kutyákat és

kötéllel megkötni. Ezt azért tette, hogy ha a medve lejönne a fáról,

mert nem találtuk el halálosan, akkor szörnyû küzdelem kezdõdne és õ nem

akarta kockára tenni értékes kutyáit a mi kísérletezéseink miatt. Saját

biztonságára ott volt a puskája, Young és én pedig azért, hogy az

elkezdett kalandot befejezzük.

elsõ medvénk meglövésére. Körülbelül 30 yardnyira helyezkedtünk el a fa

tövétõl. A medve mintegy 75 lábnyira volt felettünk. Felénk fordulva

lefelé nézett és így egész mellét mutatta.

Együtt feszítettük meg íjainkat és egy másodperc múlva egy emberként,

egyszerre lõttünk. Együtt repült a két nyílvesszõ egymás mellett és

együtt vágott bele a medve mellébe nem egészen hathüvelyknyire

egymástól. Mint egy villanás úgy merültek el testében és teljesen

eltûntek. A medve megfordult, hátra perdült és elkezdett lecsúszni a

fáról.

A fa kérgét szaggatva, majdnem esve jött lefelé, kéregdarabok zápora

elõzte meg, mintha fazsindellyel töltött srapnelt lõttek volna oda. Tom

oldalról, ahol állt, nem láthatta találatainkat és különben is ahhoz

volt szokva, hogy a golyóval meglõtt medvék lepottyannak a fáról.

Nekünk semmi kedvünk nem volt közelebb menni a medvéhez, mert Tom

megtanított rá, hogy nagy küzdelem lenne, ha a sebesült medve támadna.

Mégis feltettünk egy vesszõt és mire a medve földet ért ott voltunk

közel, hogy fogadjuk. Két csillogó nyílvesszõt eresztettünk bele a

gyorsan zuhanó testbe. Mikor leért, a fa alacsonyabbik oldalára került,

tõlünk távolabb és kereket oldott, le a canyonba.

Erõsködtünk, hogy eltaláltuk és könyörögtünk Tomnak, hogy eressze el a

kutyákat. Egy pillanatig habozott, aztán elengedte a vén Buckot. Ez

pásztorkutya volt és tudott vigyázni magára, hogy baj ne érje.

Hamarosan hallottuk ugatását és Murphy szinte hitetetlenedve kiáltott

fel: "Megint fán van!" Buttont és Baldyt azonnal elengedtük és újra

megkezdtük a rohanást, hársfa sûrûségeken keresztül, sziklás lejtõkön

le, fákkal benõtt canyonon át. Sokkal hamarabb értünk medvénkhez,

mintsem gondoltuk volna. Egy kis tölgyfára mászott fel és egy

himbálódzó oldalágon kapaszkodott. Jól láttuk, hogy nagyon keservesen

vett lélegzetet és nagyon betegnek látszott. Szúrósan nézte az ugató és

ugráló kutyákat. Young és én közelebb mentünk és pontosan belelõttünk a

himbálózó testbe. Nyilaink, mint egy varázslat szaladtak bele. Egyik,

amelyik a lapockájába fúródott, megállt. Dühösen harapta ketté, de

éppen akkor érte Young vesszõje, borzalmas erõvel a szeme felett.

Tartása meggyöngült, hátra csúszott, leesett a hajlékony ágról és

elkezdett lefelé gurulni a szakadékba. A kutyák azonnal rajta voltak és

dühödten tépték a bundáját. De már mire a patak medrébe legurult

kimúlt. Lemásztunk, alaposan megnéztük és azután Young és én kezet

ráztunk elsõ medvénk fölött. Azután lefényképeztük. Tom felbontotta az

állatot és nem gyõzött kifejezést adni meglepetésének látván a

rombolást, melyet nyilaink a medve mell és hasüregében végeztek.

Belátta, hogy már két elsõ lövésünk is halálos volt, és ha békén hagytuk

volna a medvét nem lett volna szükség újabb lövéseinkre. Mivel azonban

ez az elsõ medvénk volt, biztosra kellett mennünk az ölésben. Azután

letisztította a tetemet, hogy el tudjuk vinni. A gyomor tele volt

makkliszttel, tisztával és édessel akár egy zacskó rozsliszt.

Murphy otthagyott bennünket, hogy a medvét cipeljük fel a fenyõfákkal

borított platóra, õ meg elment 3-4 mérföldnyire lévõ lovainkért. Fél

óra múlva fenn volt medvénk a meredek parton és végre megpihenhettünk.

Itt fogyasztottuk el zsebünkben lévõ ebédünket is. Amint ott ültünk

nyugodtan ebédelve, egyszer csak megpillantottunk egy jókora medvét

mintegy 40 yardnyira. Az én tegezemben már csak egy nyíl maradt,

Youngnak kettõ vesszõje volt, de azok is töröttek, a többi elveszett.

Így azután óvakodtunk attól, hogy a medvét inzultáljuk, aki meglátva

volt.

Tom megérkezett és az egyik lóra felkötöttük a medvénket. Általában a

ló nagyon fél a medvétõl és igen nehéz ezen segíteni, de Tom lovai már

rég hozzászoktak. Érdekelt minket, hogyan köti hozzá az állatot a

lovagló nyereghez. Elsõ és hátsó lábait összekötötte a ló hasa alatt,

azután a nyakát és farát húzta meg feszesen egy kötéllel. Így a medve

szorosan és biztosan feküdt a nyergen keresztül és hazáig nem kellett

igazítani rajta.

példány, amikor a fán megpillantottuk szörnyûségesnek látszott, mikor

megmértük, csak 200 fontot nyomott. Nekünk azért elég nagy volt és nem

tudtunk volna várni, míg nehezebb lesz. Nem a mi hibánk, hogy csak 3-4

éves volt és úgy éreztük, hogy bármily vén lett volna a legény, mi éppen

úgy legyõzzük. Mindenesetre a világ legrettenthetetlenebb medvevadászai

közé kezdtük magunkat számítani és nagy diadallal tértünk vissza a

ranchra.

Másnap otthagytuk Blocksburgot és meleg búcsúval váltunk el a Murphy

családtól. A medvét vitorlavászonba csavarva vittük magunkkal, hogy

húsát szétosszuk városbeli barátaink között. Szép selymes bundája most

tátott szájjal fekszik a Young család szalonjában, hogy kisgyerekeket

Ezen medvénk óta sokat találkoztunk hasonló tányértalpúakkal. Egyszer

mikor a hegyek között pumára vadásztunk, egy medve által nemrég megölt

angórakecske tetemére akadtunk. A talaj tele volt a nyomaival. A

kutyákat nyomra tettük és azok nagy ugatással azonnal el is indultak.

Íjainkat készen tartva, tegezünket oldalunkhoz szorítva hang után

rohantunk a csaholás irányába, mint a vad indiánok. Alig tíz perces

futás után egy tisztásra értünk, ahol egy nagy fán megláttunk egy jókora

barna medvét amint dühösen szemléli az alatta ugató kutyákat. Akkoriban

már túl voltunk azon, hogy mérlegeljük a medvevadászat esetleges

kimenetelét és így hûvös nyugalommal készültünk fel sorsának

megpecsételésére. Sõt, megbeszéltük megöljük-e? Ugyanis nem medve,

hanem pumavadászaton voltunk. Ez a legény azonban goromba fráter volt,

aki sok birkát és kecskét elhurcolt. Friss csapájával sokszor

letérítette kutyáinkat a puma csapájáról és így jogosnak láttuk, hogy

leszámoljunk vele. Ezért azután a húrra rátettünk egy-egy széles hegyû

nyílvesszõt, megfeszítettük íjainkat és mellbe lõttük. A medve, mintha

földet ért, egyik kutyánk belekapaszkodott a hátsó lábába és így

haladtak el mellettünk. A medve a vicsorgó halálként rajta lógó

kutyával. A többi kutya õrjöngve ment utánuk és mi is beszálltunk az

üldözésbe. Ezúttal legázolt bokrok jelezték a medve útját. Fejvesztve

tört keresztül az erdõn, tekintet nélkül az akadályokra. Az útjában

álló kis fák semmit sem jelentettek neki, keresztülrohant rajtuk, ha

pedig öregek és szárazak voltak, akkor eltörtek. Az erdõ legsûrûbb

részébe vette be magát. Elindulási helyétõl alig 300 yardnyira újra

felgallyazott. Egy majdnem áthatolhatatlan fiatal cédrusosból

hallatszott a kutyák ugatása. Belevetettem magam, íjam és tegezem

vissza-visszatartottak. Young elakadt és így egyedül értem oda

medvénkhez. Egy hatalmas tölgyre mászott fel és karmaival kapaszkodva

tartotta magát a kérgén. Egészen aláfutottam és csak akkor vettem észre

a helyzet veszélyességét. Vissza is hátráltam amennyire csak tudtam,

de még mindig nem volt ott, így hát megfeszítettem íjamat és a medve

szíve közelébe lõttem. Tartása meglazult és hanyatt esett nyaktövére a

fától. Halálos sebek gyengítették, és ha támadni akart volna is, a harc

nem tartott volna soká. De a kutyák azonnal rajta voltak. Megragadták

elsõ és hátsó lábait és egy kisfa körül vonszolták. Minden erõfeszítése

dacára is erõsen fogták, õ meg bõgött, mint egy elveszett borjú. A

medve rettenetes látványt nyújtottak. Úgy látszott, hogy nyilaink

okozta fájdalom semmi, ahhoz képest, ahogy a kutyáinktól félt, és amikor

menthetetlennek látta magát, erkölcsileg teljesen összetört. Hamarosan

vége volt mindennek, alig egy perc telt el lezuhanása óta, mikor a

kutyák is észrevették, hogy már kimúlt. Szegény Young is csak ekkorra

tudta kiszabadítani magát és érkezett oda, mikor a medve már halott

díszítésnek, néhány jóízû falatot vágtunk sonkájából és a maradékot a

kutyáknak adtuk. A munka befejezése után a kutyákat azonnal meg kell

jutalmazni, ettõl még szenvedélyesebb vadászok lesznek, növekszik

hûségük és bátorságuk.

A kutyákban van a legkifinomultabb vadászszellem az összes állat közül.

A farkasok csapatszelleme, amivel közösen dolgoznak, az állatok életében

megnyilvánuló közösségi szellemnek legmegdöbbentõbb jele. A közöttünk

és kutyáink között lévõ bajtársiasság mindkét félnek a legkielégítõbb

viszony. Történelem elõtti idõk óta élvezi a vadász ezt az elõnyt, amit

a kutyák segítsége nyújt, és ami kettõjük kölcsönös érdekein és bizalmán

nyugszik.

Mindent összefoglalva, a medvevadászat egyike az élet legizgalmasabb

legöntudatalattibb érzéseit. A veszély érzete, a nagy testi

erõfeszítés, a sötét, árnyékos erdõk és a csaknem kéztõl karomig vívott

harc visszatérése egy olyan szunnyadó férfiasságot ébreszt fel, ami

Azért mégis remélem, hogy mindig maradnak vadászni való medvék és

erõtõl, ifjúságtól duzzadó kalandkeresõk, akik vadásznak rájuk.

XIII.

Hegyi oroszlánok

A kuguár, párduc, hegyi oroszlán vagy puma nálunk a macskafélék

legnagyobb képviselõje. A keleti államokban az elsõ telepesek minden

erdõbõl jelentik ennek a kiszámíthatatlan bestiának a jelenlétét. A

párduc - ahogy õk nevezték - hangja sokszor átjárja a sötét erdõket, sok

szívet megdobogtatott és hallatára sok kisgyerek bújt szorosabban az

anyjához. Közbe-közbe hírek keringtek arról, hogy itt is, ott is

áldozatul esett valaki a puma lesbõl való támadásának. Akkoriban

merészebb volt, mint mostanában. Ma már kevésbé bátor és sokkal

óvatosabb. Már megtanulta az ember fegyvereinek meg növekedett

hatóerejét. Indiánjaink tudták, hogy ha ütik visszaüt és az elõny az õ

oldalán van. A végeket járó vadászok között már tradicionális ismeret,

hogy a hegyi oroszlán csak nagyon ritkán támadta meg és ölte meg a

medvét. Az embert ma is megtámadja, ha az éhség ráviszi és meg is tudja

ölni, dacára a természettudósok ellenkezõ állításának. John Capen Adams

/The Adventures of James Capen Adams of California by Theodore H.

Hittel/ kalandjaiban leírt egy ilyen epizódot. A puma egy társára

ugrott, megragadta hátul a nyakánál és lerántotta a földre. Vastag

szarvasbõr gallérja mentette meg a haláltól és az, hogy Adams abban a

pillanatban odarohant, ahogy meghallotta a segélykiáltását. Tudok egy

esetrõl, amikor Kaliforniában a puma a fürdõzõ gyerekek közé ugrott és

egy bátor, fiatal tanítónõ hõsiessége hajtotta csak el, bár õ maga

belehalt a pumától kapott sebeibe.

Miközben össze-vissza barangoltuk a nyugati államokat, sok tapasztalatot

vidéken élték le, sohasem látták. De minden hegyi rancher legalábbis

hallotta hajmeresztõ, csaknem emberi üvöltésüket a canyonok mélyérõl.

Hasonló a hangja egy fájdalomtól gyötrõt nõ jajgatásához. Áthatóan és

rezgõen cseng elõ az éjszaka homályából és az emberben ugyanolyan érzést

kelt, mint a kisebb állatokban: a fenyegetõ veszély és a leskelõdõ

halál érzését. A ragadozó állatok vadászati módszeréhez tartozik, hogy

megtámadják. Az állatvilágban minden pszichológiai jelenségnek megvan a

maga haszna. Bújva, reszketve izmaikban ernyedten, a lelki

megrázkódtatás határán könnyen legyõzhetõek vagyunk. A puma fõleg

szarvashúson él, általában egy-két darabot zsákmányol hetente, de

gyakran tapasztaljuk, hogy ez a gyilkos ragadozó 2-3 szarvast is megöl

egy-egy éjszakai vadászatán. Nem szokott lesen feküdni a faágon, de

gyakran szokott ott aludni. Lopakodva közelíti meg áldozatát, néhány

óriási ugrással ráveti magát a szarvasra és ezzel a lendülettel le is

dönti a földre. Mialatt karmaival és fogaival tartja magát, hátsó

lábaival felhasítja az oldalát és azonnal bedugja fejét a hasüregbe,

ahol a fõereket átharapva teleissza magát vérrel. Ezek olyan tények,

amiket puma vadászoktól tanultunk. Az õ megfigyeléseik minden bizonnyal

reálisak és pontosak. A puma 24 lábnál /7,3 m/ is messzebb tud ugrani

és láttak már 18 láb magas szikláról egyetlen ugrással leugró állatot.

Súlyuk 100-200 font között váltakozik, hosszúságuk 6-9 láb közötti. A

bõrt ennél jobban ki lehet nyújtani, de mi az elejtett pumákon az orra

hegyétõl a farka végéig mért értékrõl szólunk. Rövidtávon gyorsabb,

mint az agár, nem egészen 5 másodpercre van szüksége 100 yardra. Némely

megfigyelõ szerint a puma néma és szerintük a hajmeresztõ hangokat a

hiúzok adják. Mindenesetre az elõzõ vélemény sokkal népszerûbb és

gyakoribb, így ellensúlyozza ezt.

Hosszú éveken át vadásztunk pumára és sajnos többször kutattunk nyomai

után, mint találkoztunk volna vele. Nagyon óvatos állat. Csak az tudja

meglátni, aki kutyával vadászik. Ott lehet a bozótban tõled 30

yardnyira is és mégsem veszed észre. Táborainkat kirabolták a pumák,

lovainkat megölték, birkát és marhát hurcoltak el, puma nyomokat

találtunk mindenütt, és mégis, hacsak csapdákkal fogságba ejtve vagy

kutyák által fára kergetve nem, de máskülönben sosem találkoztunk vele.

Mikor Moterey Countryban a Pico Blanco lábánál táboroztunk, egy pumát

láttunk, amint a tavon keresztülugorva egy kisebb szarvas csapatot

üldözött. Ugyan ezen a helyen néhány évvel késõbb a puma egy öreg

kancának a nyakát törte ki úgy, hogy még a corral kerítése is kitörött.

A kancával volt a csikaja is. Három évvel késõbb arra lovagoltam ezen a

puma leugrott, és ahol még mindig látható a kitörött korlát, a csikóm

megugrott és felágaskodott. Még mindig emlékezett az ott lejátszódott

szörnyûségekre. Egy fél mérfölddel arrébb ismét puma nyomokat találtam.

Éjjel a hegygerincen táboroztunk kutyáinkkal, abban a reményben, hogy a

nagymacska megtisztel minket. Túl késõ volt ezen az estén a vadászatra,

tehát pihenõre tértünk. Éjféltájban a kutyák nyüszítése ébresztett fel.

A hold felé nézve két szarvas kecses körvonalát láttam, amint átugrottak

az ezüstös tisztáson, hogy beleolvadjanak az éjszaka sötétjébe. Mivel

ezután semmilyen hangot nem hallottunk, megnyugtattuk az izgatott

kutyákat és aludni tértünk. Reggel a csapán megtaláltuk a puma nyomait.

Több esze volt, hogy sem az emberi szimatot keresztezze és tudta azt is,

hogy van ott még több szarvas is, így hagyta azt a kettõt elmenekülni.

Mivel meleg volt és a kutyáink nem jó pumacsapázók voltak, ezt a pumát

elvesztettük.

A pumázó kutya specialista, akit semminek sem szabad letéríteni a

felvett nyomról. A legjobb kutyák erre a célra a keresztezettek. A

legjobb pumás kutya, amivel én valaha is találkoztam, egy német

juhászkutya és egy airedale terrier keresztezése volt. Megvolt benne az

elõbbi intelligenciája és az utóbbi bátorsága. Maga az airedale nem a

legjobb csapázó, mert túlságosan temperamentumos. Elkezd egy

pumacsapát, rátér egy szarvaséra és a végén kikapar egy földimókust. Ha

egy másik kutya megtalálja a pumát, az airedale jó segítsége lesz neki.

Egyszer egy airedale terriert elindítottunk egy puma nyomon, irtózatos

iramban követtük és végül azt láttuk, hogy egy angórakecskét zavart fel

a fára.

Ahogy én tudom, ez a Pico Blancoi kuguár még mindig barangol az

erdõkben. Egyszer egy canyon túlsó oldaláról láttuk. Szarvas nagyságú,

de egészen alacsony cserszínû testnek látszott, lassan lopódzkodva

tekintgetett jobbra - balra és úgy látszott, mintha a földön keresett

volna valamit. Mintegy száz yardon át láttuk, amint egy nyílt

hegyoldalon keresztül vonult. Ez a látvány vajmi kevéssé elégített ki

bennünket, mert elõzõleg nyomait követve valamennyi kutyánkat

elvesztettük. Fergussonnal voltunk visszatérõben egyik eredménytelenül

végzõdött vadászatunkról.

Két hátaslóval, egy málháslóval és öt kiváló pumás kutyával indultunk

el. A Ventana hegyekhez vezetõ ösvényen nyomokat kereszteztünk, egy

napig követtük õket, majd elvesztettük. De tudtuk, hogy egy nagy hím és

mérföldes sugara volt. Õk nagy utazók!

A puma nyom jellegzetes. Általános körvonala kerek, 3-4 hüvelyk

átmérõvel. A négy lábujj lenyomata félkörben van elhelyezve, köröm

nyomok nélkül. Maga a talp eltéveszthetetlen. Három kiemelkedés van

rajta, amelyek egymással párhuzamosak és elölrõl hátrafelé haladnak.

Úgy néznek ki, mintha ujjaink végét nyomtuk volna egymás mellé a porba.

Ezek a lenyomatok majdnem egyforma hosszúak és pontosan azonosítják a

nagymacskaféléket.

hegylánc gerincén lévõ sûrûben dolgoztak, mikor hirtelen felhangzott az

ugatásuk. Testek csörtetése hallatszott a bozótból és a vadászat örült

amint kutyáink a canyon oldalán rohannak le egy elõttük száguldó sárga

démon nyomában. Közvetlenül a sarkában voltak. Jobbra-balra cikáztak,

amint idõtlen-idõk óta szokás a kutya-macska üldözéseknél. Az

aljnövényzet olyan sûrû volt, hogy nem tudtuk õket követni, így

megállítva lovainkat vártuk, hogy a kutyák fára zavarják a nagymacskát.

Átkeltek a canyon fenekén, túlsó oldalán felhágtak egy szirtre, azután

lejöttek és eltûntek egy patak mederben, ahol csakhamar hangjuk is

elveszett. Körüllovagoltuk a domb egyik kiszögelését, ami a canyonban

és a bozótban végzõdött. Innen néha hallottuk ugatásukat, de legalább

egy mérföldnyire lehettek tõlünk. Nehéz helyzet volt. Legfeljebb egy

mátyásmadár tudott volna lejutni a canyon aljába. Soha ilyen sûrû

dzsungelt még nem láttam. Így tehát arra vártunk, hogy egyszer csak

mégis meghalljuk a kutyák dühödt csaholását, ami a fára zavart pumának

szól, de minden elcsendesedett.

Az este közeledtével megettük vacsoránkat, ezután felmentünk a tetõre és

belefújtunk kürtjeinkbe. A kürtök vibráló hangja az egyik hegycsúcstól

a másikig visszhangzott, majd visszatért hozzánk. Messzi lentrõl, ahol

egy bíborszínû mogyoróbokor sûrûség függött a mély szakadék felett,

az õ urának és barátjának. Azt mondták: "Megvan, megvan, gyertek!".

Újra belefújtunk kürtjeinkbe. A manók országának figyelmeztetése újra

meg újra visszatért és ezzel együtt jött a hûséges kutyák hívása: "Itt

vagyunk, gyertek.

leszálló éjben lemerészkedett volna egy ilyen áthatolhatatlan, tüskés

bozóttal fedett szakadékba. Tehát nagy jelzõtüzet gyújtottunk, és

vártuk a hajnalt. Egész éjjel hallottuk a kutyák hívását és alig

aludtunk valamit. A hajnal elsõ sugarainál sietõsen megreggeliztünk,

megetettük lovainkat és levéve magunkról minden fölösleges holmit,

hozzákészültünk a leereszkedéshez. Íjainkat és tegezeinket sem vittük

Fergusson csak jó öreg colt-pisztolyát hozta magával, én meg

vadászkésemmel keltem útra. Gondosan átvizsgálva a terepet, a

legjárhatóbbnak látszó irányban indultunk el és a szó szoros értelmében

eltûntünk a világ szeme elõl a sûrû bozót alatt. Több mint, két óra

hosszat, mint a kukacok úgy mászkáltunk a mérges tölgy, vad orgona és

mogyoróbokrok tövei és kiálló gyökerei között. Végülis leértünk a

canyon aljába, ahol egy kis vizet találva lemostuk izzadtság marta

arcunkat és leü

ltünk. Kutyáinknak hangját se hallottuk. De amint egy újabb mérföldet

mentünk, már-már kétségbeesve kutyáink miatt, egyszer csak furcsa

látvány tárult a szemeink elé. Kutyáink körülfogtak egy nagy félrehajló

azért figyelmesen ülve nézték a nagy pumát, amint a fa egyik kinyúló

ágán hasalt. Megjelenésünkkor gyengén, rekedten felüvöltöttek

örömükben. A puma amint meglátott bennünket, óriási ugrással ellökte

magát a fáról, a domboldalon földet ért, leszáguldott a canyonba,

átugrott egy szakadékot és eltûnt. A kutyák jelenlétünktõl felbátorodva

azonnal a puma üldözésére rohantak. Mikor elérték a szakadékot a

patakmederben, egy pillanatig nyüszítettek, elõre-hátra futkostak, míg

rájöttek merre tudják megkerülni és így lementek a fenékre. A hirtelen

esés 30 láb volt. A nagymacska gondolkodás nélkül leugrott rajta, de

minket teljesen elzárt tõle. Sõt, ha a lejutást mégis kíséreljük, nem

Mivel kutyáink elvesztették hangjukat, mi nagy hátrányba kerültünk. Így

inkább visszamentünk a fához pihenni és gondolkodni.

A fánál látszottak a hosszú éjszakai virrasztás nyomai. A fa körül kis

"fészkek" voltak kikaparva, ahova a fáradt kutyák belekuporodtak, hogy

fárasztó õrségüket tarthassák. Állandó ugatásuk miatt a puma nem mert

lejönni a fáról, de ez a kutyák hangjának idõleges elvesztését okozta.

Minden csodálatunk és szimpátiánk ezeké a kutyáké volt. Délig nem

a táborba. Ha a leereszkedés nehéz volt, a felkapaszkodást herkulesi

erõpróbának lehetett tekinteni. Négykézláb másztunk, kiálló gyökerekbe

kapaszkodva húztuk fel magunkat, lihegtünk, pihentünk és újra

nekifogtunk a kapaszkodásnak. Három órai megfeszített mászás után

felértünk egy hatalmas gránittömbre, még mindig egy mérfölddel kitûzött

célunk alatt, de már elég közel ahhoz. A bozóttal vívott újabb, de most

már rövidebb küzdelem után elértük táborunkat, ahol azonnal lefeküdtünk,

mert még ahhoz is fáradtak voltunk, hogy együnk.'

Még egy napig maradtunk ezen a helyen, remélve, hogy a kutyák vissza

fognak jönni, de hiába. Végül elhatároztuk, hogy tábort bontunk és 10

mérföldes kerülõvel felkutatjuk a canyont. Több helyen jelentõs

mennyiségû kutyaeleséget hagytunk hátra, mert számítottunk rá, hogy

kutyáink visszatérnek és követni fogják lovaink nyomát. De kerülõnk

hiábavaló volt. Falkánknak minden nyomát elvesztettük és vissza kellett

térnünk táborhelyünkre, ott várni a további eseményeket. Ezen a

visszafelé való utunkon láttuk a Pico Blanco kuguárját és hagytuk

kicsúszni a kezeink közül.

Tíz nappal késõbb két gyenge, a végsõkig elcsigázott kutya jött a

táborba. Egy öreg veterán és egy fiatal, aki úgy követte az öreget,

mintha hozzá lett volna kötve. Követte õt, hogy mentse életét és még

napokig nem lehetett elkülöníteni anélkül, hogy félelmében ne szûkölt

volna. Gondosan etettük õket és így sikerült visszaadni egészségüket.

De ez minden, ami öt kutyánkból megmaradt. Az öreg Belle, amelyik a

legnagyobb harcos volt közülük, elment. Biztosan a puma karmai ölték

meg, mert semmi más nem tartóztathatta volna föl. Ez volt a vége ama

bizonyos pumavadászatunknak.

Kaliforniai utazásainkon puma csapázás közben többször hallottunk

mesélni róla, mint ahányszor a nyomait láttuk. Egyszer az egyik

Gorda-ba tett látogatásunk elõtt, a Monterey parton fényes nappal egy

puma látogatta meg a Mansfield ranchet. Jasperék éppen szarvas után

jártak a hegyek között. Felesége maradt otthon a két kis gyerekkel.

jött-ment a marhák között anélkül, hogy valamiféle zavart idézett volna

elõ. Hacsak túl közel nem ment valamelyik tehénhez, úgy látszott

egyáltalán nem törõdnek vele. Fél óráig vagy még tovább is a ház körül

idõzött. Mrs. Mansfield bezárkózott és várta Jasper hazatérését. Õ

azonban csak este tért haza, amikor már késõ volt belefogni a

nyomozásba.

Nem sokkal ezelõtt, Mansfieldék egyik embere sötétben ment nyugovóra a

fölött, és játékból össze-össze markolt belõle egy-egy csomót. Közben

valami lágy és meleg akadt a kezébe. Hirtelen jól belemarkolt.

Ugyanabban a pillanatban valamilyen állat ugrott el a sötétben. A

találta, hogy a keze pumaszõrrel van tele. Ha azt mondanánk, hogy

meglepõdött, az enyhe kifejezés lenne. Úgy történhetett, hogy az állat

valamire lesve rátelepedett az ösvény melletti rönkök valamelyikére.

Egy másik ranchen a Big Sur River mellett az egyik kisfiú kiabálta az

anyjának, hogy nézze meg milyen furcsa nagy kutya van a legelõn. Az

anyja nem törõdött a dologgal, de a család kedvence, a black and tan

Ugyanakkor a kiskutya ugatása megszûnt. A kisfiú tûnõdve, hogy mi

érhette az õ vitéz kis társát, egyszerre csak annak fájdalmas vonyítását

hallotta. Odafutott a fa tövéhez, ahonnan ez hallatszott és látta, hogy

a puma megragadta hátul a kutyus nyakát és egy magas fenyõre ment fel

vele. A gyerek a mezõn dolgozó apjához futott, aki hozta a puskáját és

lelõtte a pumát. Ahogy a puma leesett, a kutya fennakadt a felsõ ágak

között. Csak lerázni vagy felmászva, lehozni lehetett volna. A farmer,

hogy idõt nyerjen hozta a fejszéjét és kidöntötte a fát. A fa nekidõlt

egy másiknak, a kutya meg szépen lecsúszott az oldalán. Késõbb

szerencsém volt ennek a kis hõsnek a mancsát megrázni és gratulálni a

vitézségéhez.

Sok hiábavaló kísérlet után egyszer végül mégis terítékre került a mi

elsõ Felis concolor-unk. Egy rancher állomásról, Toulanne Country-ból

kaptunk üzenetet, hogy egy puma pusztítja a birkákat és a szarvasokat a

közvetlen közelben. Mivel egy jól trenírozott falkát ígértek, Arthur

Young és én összeszedtük íjászfelszerelésünket és éjnek idején elhagytuk

San Francisco-t. Majdnem reggelig utaztunk, azután az út mellett

aludtunk egy keveset. Szürkületkor felkeltünk és tovább folytattuk

utunkat. Amint a nap feljött az égen, elértük a Sierrákat és elkezdtünk

és esti vadászatra tettünk elõkészületeket. Ez persze, mint az esti

vadászatok általában, eredménytelen volt. A másnap reggeli

kirándulásunkon is csak azt a tény tudtuk megállapítani, hogy a puma

elhagyta a vidéket. 12 mérfölddel távolabbról kaptuk a hírt, hogy

garázdálkodik. Fogtuk íjászfelszerelésünket és kutyáinkat és

elindultunk a jelzett irányba. Munkájáról odaérve véres jelentést

kaptunk. Az elõzõ évben több mint 200 kecskét ölt meg. A rancher azt

állította, hogy nem is egy, hanem több puma garázdálkodik. A pásztor

orra elõl tûntek el a kecskék, és míg õ az egyik oldalra figyelt, addig

a háta mögül ragadták el az állatokat. Lehetetlennek tûnt, hogy a

bizonyultak.

Három órakor felkeltünk, sovány reggelit ettünk és elindultunk felfelé a

hegyi ösvényen. Tudtuk a pumák valószínû tartózkodási helyét. Addig

kellett csapáznunk, míg a harmat fel nem száradt és a kecsék össze nem

kecske ösvényre akadtunk és hamarosan felfedeztük a puma nyomait is.

Kutyáink azonnal szagot kaptak és gyors tempóban megindultunk mi is a

csapán. Ha az autók, liftek és az általános lustaság nem rontották el

helyváltoztató képességedet, akkor is nehezen tudod követni a kutyákat.

De ha a civilizáció elõbb felsorolt hatásai már megrontották

állóképességedet, jobb, ha otthon maradsz. Elõször csak megyünk, azután

ügetünk és mikor egy ugrásnál felhangzik a kutyák kórusa, rohanunk. Nem

törõdve az 5000 láb magassággal, a szúrós bokrokkal, sziklákkal és

szakadékokkal, követjük a nyaktörõ iramú hajszát. Magam sem tudom, hogy

honnan kapjuk a levegõt ehhez a próbatételhez. Nekünk rohannunk kell,

ha a lábunk felmondta a szolgálatot, akkor akár a kezünkön is folytatva.

Zakatoló szívvel és elfúló lélegzettel kiáltunk elõre: "Tartsd a

kutyákat hallótávolságban!" "Már nem tarthat soká!" De ezúttal egy kis

hátra keresnek és a leglázasabb sietséggel keresik az elvesztett szagot.

A nap már felkelt és a hegyoldalon egy kecskenyáj jön felfelé, amit egy

juhászkutya vezet. Kiabálunk a kutyának, hogy menjen félre a

kecskékkel, de ránk se hallgat és hamarosan ezer kis köröm és egy

hatalmas porfelhõ törli el a csapát. A nap teljesen feljön és a mi

vadászati napunknak már vége is. Ezúttal nincs puma. Így bejárjuk a

környéket információért, amit késõbb esetleg felhasználhatunk, azután

visszamegyünk a táborunkba és evésbe fojtjuk bánatunkat.

Elõször ekkor hallottam arról, hogy a falkányi birkát vagy kecskét rá

lehet bízni egy kutyára. Úgy látszik, hogy ezek a kis juhászkutyák, nem

collie-k /a skót collie egy igen szép és okos juhászkutyafajta/ hanem

inkább kis plebejusok, teljesen ellátják feladatukat a nyáj körül.

Kivezetik õket a levegõre, õrzik és együtt tartják õket a nap folyamán

és este hazaterelik a nyájat. Sõt ha megfelelõen ki vannak képezve, egy

kecskenyájjal akár egy hétig is kint maradnak és biztonságban haza

terelik. Legalább is így tettek, míg a puma meg nem jelent a vidéken.

Ezen az estén megkértük a ranchert, hogy másnap délig ne engedje ki a

kecskéket. Reggel idõben felkeltünk, hogy zavartalan fényében lássuk

csillogni a hajnalcsillagot. Mentünk felfelé az ösvényen, a kutyák

mohón várták a vadászatot. Egy vén bagoly valamelyik odvas fából ránk

kiáltott, de különben minden csendes volt az erdõben. Erõnkkel

takarékoskodva, nyugodt ütemben mentünk a legfelsõ gerincvonulatig és

füstjének gyenge, leheletszerû áramát. A reggeli szellõ éppen elkezdett

lengedezni a fák között. A madarak bizalmas suttogásokkal, kicsiny

szárnycsapkodással és csipogással ébredtek. Halvány levendula

árnyalattal olvasztotta a hajnal a csillagokat a keleti égboltba.

Árnyékok kúsztak a fák alá és mi tudtuk, hogy itt van az indulás ideje.

Amint a világosság elég volt arra, hogy pontosan kivehessük az ösvény

körvonalait, egy puma csapát fedeztünk fel. Különös, hogy a kutyák nem

fogtak róla szagot, de amint megmutattuk nekik a talpnyomokat a porban,

bár nem friss nyom volt, azonnal felvették a csapát. Bámulatra méltó,

hogy egy kutya mennyire meg tudja mutatni, merre vezet a csapa. Ha

kételyei vannak, elõre-hátra fut gyorsan a szimaton és így tapogatja ki,

hogy merre ment a vad. Közepes képességû kutya nem tudja ezt megtenni,

de a mi kutyáinknak már kollégiumi végzettsége volt. Nyugodtan és

mérsékelt ütemben haladva egy nyílt dombhoz érkeztünk. Itt a páfrányok

között a falka elkezdett körözni körülöttünk, mintha a puma valamiféle

cirkuszi mutatványt végzett volna mielõtt odaértünk. A kutyák, úgy

látszik egészen megzavarodtak. Késõbb azt találták, hogy puma barátunk

egy sündisznóval kísérletezett és így alkalma volt újabb leckét venni

természetrajzból. A vezérkutya hirtelen erõs szimatot fogott egy kidõlt

fánál, azután hangos csaholással elindultés a többiek teljes kórust

alkotva követték. Meleg nyomon voltunk. Ó, bár csak szárnyaink

volnának! Annak dacára amennyire formában voltunk, még minket is

jelentõs erõpróba elé állított ez a hajsza. Fel a dombra a sûrû

páfrányok között, fel a gerincre, keresztültéptük magunkat a manzanita

bokrokon, át a fiatal cédrus és szarvastövis bozótokon, lávasziklákon,

majd megint óriási tölgyek, cédrusok és fenyõk között rohantunk. Közben

egyik kezünkben felajzott íjunkat, a másikban tegezünket tartottuk. Ne

gondolja az olvasó, hogy az illatos bokrokat, vagy fenyõtûket

Rohantunk, kizárólag a kutyák hangját követve, amit messzirõl, a hegy

lábától hallottunk. Tovább rohantunk bokrokon keresztül, nagy

oldalugrásokkal haladva lefelé a lejtõn, mígnem odaértünk ahhoz a nagy

és az erõlködéstõl szédülten feltekintettünk, láttuk a csodás halvány

barnás testet, amint az egyik ágon lapult, mindenvonalában kecsesség és

ide-oda. Nyugodtan, hideg számítással világító szemek meredtek ránk.

Figyelt és várta legközelebbi mozdulatunkat, megfeszült izmokkal, minden

pillanatban ugrásra készen.

Kissé hátraléptünk, részben, hogy messzebb legyünk tõle, részben pedig,

magasabb ágra szökkent és itt már részben eltakarták az ágak.

Helyünkrõl, csak a torka és melle volt látható egy 30 centiméteres

Young és én miután visszanyertük nyugodt lélegzetünket, elõhúztunk

egy-egy nyílvesszõt. Feltettük a húrra és lövésre kész helyzetet

vettünk fel. Egyszerre feszítettük meg íjainkat és egyszerre lõttünk.

Az én nyilam a puma lapockájába fúródott, Youngé pedig az orrába.

Felágaskodott és az orrában lévõ nyílvesszõt mindkét mancsával megfogva,

elõre-hátra megpróbálta kihúzni. Míg õ ezzel veszõdött a fa tetején, mi

újra lõttünk. Mindketten hibáztunk. Éppen a harmadik vesszõt tettük

lábait egy másik ágra tette és ugrani készült. Ekkor újra felfehérlett

elõttünk a torka és a melle, és mint két villám, két hegyes nyílvesszõ

vágódott bele a szívtájékára. Amint a vesszõk becsapódtak és eltûntek,

a puma leugrott. Mint egy repülõ mókus szállott el a fejünk felett.

Teljes 75 láb távolságot ugrott át egy óriási lefelé irányuló ívvel és

egy bokorban ért földet.

A kutyák azonnal rávetették magukat. Óriási hangzavar, rövid, de

kegyetlen küzdelem, és mindennek vége volt. Megfogtuk és farkánál fogva

kihúztuk a bokorból. A falkavezetõ kutya még mindig harci izgalommal,

az összes többi kutyánkat elzavarta a puma mellõl. Más, mint a gazdája

nem érinthette azt.

Pumánk fiatal hím volt. Hossza 6 láb 8 hüvelyk /2,02 m/ volt az orra

hegyétõl a farka végéig és kevéssel nehezebb volt 120 fontnál. Késõbb,

nyúzás közben észrevettük, hogy mancsai tele voltak sündisznó tüskével,

tanúbizonyságul a nemrég lezajlott tapasztalatszerzésére. Gyomra üres

múlt ki, mint egy szarvas. Hazavittük a táborba és fényképét besoroltuk

a gyûjteménybe. Nem öltek meg ezek után több kecskét a Sierra

rancheban.

Young egy másik vadászkiránduláson egymaga kettõt lõtt.

E. H. Styles kapitány, aki új íjász volt mikor Humbolt Countryban járt

tiszafa anyagért, felzavart egy pumát és belelõve a mellébe, elejtette.

Fogunk még hallani a kapitányról!

De amíg meg tudjuk feszíteni az íjat és lábaink bírják a hegymászást és

jó pumás kutyánk lesz, addig bízunk benne, hogy nem ez lesz az utolsó

kuguárunk.

XIV.

Grizzly medve

A legtöbb ember, mikor arról hall, hogy valaki íjjal és nyíllal akar

fegyverként a legnagyobb és legfélelmetesebb nyugati bestiával szemben.

Õszintén megvallom, hogy mivel ez olyan lehetetlennek látszott, annál

jobban ösztönzött minket a kipróbálásra.

Mióta megkezdtük a nyíllal való vadászatot, sok szó esett köztünk a

grizzlykrõl. Alaszkai kirándulásra gondoltunk és különféle

nyílvesszõkön törtük a fejünket, amelyek rugós szerkezettel ellátva még

keresztüllövik ennek a szörnyetegnek a bundáját. Ez volt vadászálmaink

netovábbja.

Elolvastuk John Capen Adamsnak bibliográfiáját és kalandjait a

kaliforniai medvékkel és Roosevelt csodálatos leírásait ezekrõl a

ejtettünk el, csak az alkalomra vártunk, hogy kívánságunk beteljesedjen.

Ez az alkalom teljesen váratlanul érkezett, mint ahogy a legtöbb

lehetõség szokott jönni, mikor a kívánság és az elõkészületek megérlelik

a helyzetet.

A Californiai Tudományos Akadémia múzeumában San Franciscoban, a Golden

Gate Parkban nagyon szép állatgyûjtemény van, állatcsoportonként

felállítva. Vannak köztük szarvasok, hegyi juhok, antilopok, kuguárok,

és barna medvék. Mr Paul Fair, a preparátor mikor egy vapiti csoportot

állított ki, azt mondta, hogy a legközelebbi csoport grizzly medvékbõl

lesz. Meglepve kérdeztem tõle hogyan, mikor úgy tudom a kaliforniai

grizzly kiveszett. Azt válaszolta, hogy ez igaz, de az ezüstös

egy grizzly fajta és elterjedési köre nyugatra a Sierra Nevada hegyekig

terjed, és így mint egy Csendes-óceán partvidéki változatot lehet

osztályozni. Merriam professzor monográfiáját idézte, hogy állítását

bizonyítsa. Azonkívül arról is felvilágosított, hogyan lehetne

engedélyt kapni Washingtonból a Yellowstone Parkban való vadászatra.

Azonnal alkalmat kerestem, hogy Dr. Barton Evermant a múzeum gondnokát

felajánlanánk saját költségünkön való szolgálatainkat. Mindjárt

megjegyeztem azt is, hogy íjjal és nyíllal akarjuk elejteni a medvéket

és ezzel az antropológia egy vitás kérdésére is választ kapnánk. Az

ajánlat tetszett neki és írt Washingtonba a múzeumi példányok

elejtésének engedélyezéséért és egyben ismertette velük, hogy a medvéket

nyíllal akarjuk elejteni. Ehhez én ragaszkodtam, nehogy a jövõben viták

vagy félreértések merülhessenek fel a vadászat módját illetõen. Az

Akadémia hamarosan megkapta az engedélyt és mi megkezdtük

elõkészületeinket az expedícióra. Ez 1919-ben késõ õsszel volt.

Úgy terveztük, hogy Mr. Compton, Mr Young és én leszünk a vadászok és

olyan segítséget fogadunk el amilyen éppen szükséges. Átvettük elõzõ

alapelveit. Fegyvereinket a fekete medvéken szerzett tapasztalatainkból

kifolyólag megfelelõnek tartottuk. Íjaink éppen megfeleltek a mi

erõnknek és elég erõsek voltak ahhoz, hogy egy jó nyílvesszõt

Azonban azt elhatároztuk, hogy nyílhegyeinket meghosszabbítjuk és

keményített acélból fogjuk készíteni. Különös gondot fordítottunk rá,

elkezdtük a medvék bonctanát, életszerveik fekvését és nagyságát

tanulmányozni. William Wrightnek a grizzlykrõl írt munkájában értékes

adatokat találtunk ezeknek az állatoknak a természetére és szokásaikra

vonatkozólag. Minden hír dacára, ami ezeknek a medvéknek szívósságáról

és kegyetlenségérõl szólt, azt tartottuk, hogy mégis csak húsból és

vérbõl vannak és így nyilaink képesek lesznek végezni velük.

Magunkat is elkezdtük felkészíteni az erõpróbára. Ámbár jó formában

voltunk, a nagy esemény miatt külön tréningbe fogtunk. Futottunk,

ujjainkat erõsítettük és egyéb tornagyakorlatokat végeztünk, hogy

izmaink erõsödjenek és kitartásunkat növeljük. Mezei lõgyakorlatainkat

a gyors egymás utáni lövés és a gyors távbecslés szempontjából, mind

emelkedõ, mind vízszintes, mind lejtõs terepen tartottuk meg. A

számításba jöhetõ összes tényezõt figyelembe vettük. Bátyám, C. D.

Pope, Detroitból puskás nagyvad vadász volt. Õt is meghívtuk és

beleegyezett, hogy velünk jön és megosztja a költségeket. Ugyanakkor

Ned Frostot ajánlotta Codyból, Wyoming államból, mint Amerika

legtapasztaltabb grizzly vadászát. Ugyanebben az idõben egyik kollégám

Washingtonban járt a Smithsonian Institute-ban ahol a törzs egyik

tagjával találkozott. Azt kérdezte, hogy ismeri-e Dr. Popet San

Franciscoból, aki nyíllal akar grizzlyre vadászni. Elmondta azt is,

hogy ez kivihetetlen, ostoba és veszélyes dolog, amit lehetetlenség

megcsinálni. Mi teljesen átéreztük a veszélyt és éppen ebben rejlett a

vállalkozás csábító ereje. De tudtuk azt is, hogy bármennyire sikeresen

oldjuk is meg vállalkozásunkat, áldozatul esünk a kedvelt népies hitnek.

Eszerint a Yellowstone Parkban élõ medvék mind szállodai kedvencek, akik

moslékon élnek és kegyetlenség ezeket a kedves mackókat nyíllal kínozni.

Frosttal váltott elsõ levelemben biztosítottam õt, hogy mi nem akarunk

szelíd mackókra lõni, és ha kell, inkább lemondunk a kirándulásról. Õ

megnyugtatott, hogy ettõl nem kell félni és emlékeztetett arra, hogy a

Yellowstone Park 50 mérföld széles és 60 mérföld hosszú és hogy a Rocky

Mountains néhány igen magas csúcsa is beletartozik. Ezeken a részeken

osztották fel: az egyik fõleg fekete, barna és néhány hitványabb

grizzly medvébõl áll. Ezek látogatják a táborokat és a szállodákat. A

medvék másik csoportja sohasem megy a civilizáció közelébe, hanem kint

él az érintetlen és vad hegyek között és épp oly veszélyesek és

kiszámíthatatlanok, mint Alaszka vagy bármely vad vidék medvéi. Ezek

ki-be vándorolnak a parkban és a szomszédos államokban vadászat tárgyát

képezik. Megígérte, hogy össze fog hozni bennünket olyan romlatlan és

félelmet nem ismerõ grizzlykkel, mint amilyeneket Lewis és Clarke láttak

elsõ felfedezéseik idején.

Miután kirándulásunk célját és az íj és nyílvesszõk használatát

megmagyaráztuk, Ned Frost azt mondta, hogy ez reális dolog és

közül, amiket vadászatra használtunk. Válaszát az alábbiakban közlöm:

"Kedves Doktor!

Tegnap, vagy tegnapelõtt kaptam meg a levelét és a "JÓ ORVOSSÁG" a

ezt a kis grizzly csiklandozót jól átvizsgáltam, még sokkal nagyobb

érdeklõdéssel nézek az elkövetkezendõ vadászat elé. Nagyszerû lesz és

jól fogjuk érezni magunkat. Ne aggódjon a medve ütései felõl. Hosszú

tapasztalataimból tudom, hogy sohasem avval a medvével van baj,

melyikrõl gondoljuk, hanem mindig az támad, amelyikrõl a legkevésbé sem

tételezzük fel. Sokszor csapáztam sebesült grizzlyket és egyik sem

fordult szembe velem. De azért mégis van három olyan tapasztalatom,

amire ha rágondolok, még ma is égnek áll a hajam. A legborzalmasabb

kalandom éppen akkor történt, amikor 16 olyan medvés kutyám volt velem,

amilyeneket még soha senki nem szedett össze. Egy vén anyamedve volt és

én azt hittem, hogy a kutyák le fogják kötni a figyelmét.

Most is vannak kutyáim, de ne higgye, hogy úgy lehet velük vadászni

grizzlyre, mint fekete medvére. Mint biztosításra, semmi esetre sem

lehet rájuk számítani, ha grizzlyrõl van szó. Egy jó kis juhászkutya

többet ér, mint egy tucat medvés kutya, de egy ilyen jó kis juhászkutya

csak egyszer akad egy életben.

Ha tud lóhátról lõni, azt hiszem az biztos dolog és praktikus is. De

nem gondolom, hogy annyi veszély lenne a játékban. Csak egyszer fordul

elõ, hogy egy medve nekimegy az embernek és az is csak akkor mikor nem

számítunk rá. Ne törõdjön vele. Én csak azt tudom mondani, hogy minél

ez lesz expedíciónknak az igazi hitele.

Sok grizzly van a parkban és nem mind vad. De ha néhány mérföldre

elhagyja a hotelokat, nem fog olyan grizzlyket találni, amelyek 30

yardról mutogatják az oldalukat. Minden esetre nem tudom milyen

távolságból tudja használni a íját és kilyukasztani a bundáját. Úgy

gondolom, hogy lesz néhány lehetõségünk, mert sok medvét láttam a

parkban, de természetesen még sohasem vadásztam rájuk és nem tudom,

olyan is, amelyik hajlamos a táborok éjjeli kifosztására, és ha kell

harcol is érte, de a legtöbb közülük azonnal kereket old amint valaki

üldözõbe veszi.

Ha önök is úgy kívánják, tudok néhány kutyát, mégpedig jó kutyát vinni

õket, ha a többi vadászati mód nem válna be.

Tudom, hogy vélekednek Önök a felõl, hogy csak nyíllal ejtsék el a