Ahogy elkezdödött
 

Íjászatról, nem csak íjászoknak.

 

Fontos!

Szeretném  egy figyelmeztetéssel kezdeni, mert szerintem így korrekt. Vigyázat! Az íjászat olyan mint a drog, aki megkóstolja az nem igazán tud  leszokni róla, csak külső segítséggel. Kérem ezt vegye figyelembe mindenki, aki íjászatra akarja adni a fejét.

 

Hogyan is kezdődött?

Gyerekkor

Már gyerekként csináltam magamnak íjakat, amitől anyámat nem igazán varázsoltam eufólikus állapotba. -  Féltette a kicsi fiát, vagy félt a következményektől, nehogy valami baj érjen, vagy magam is bajt csináljak. A mi gyerkkorunkban bizony nem voltak íjjászboltok, hogy megvehessük, vagy karácsonyra megvetethessük magunknak az áhitott eszközöket, így hát nekünk kellett megcsinálnunk azt.

 Ki kellene választani a fát, milyen fából legyen? Tiszafa nem volt a környéken, de volt helyette koronaakác. Egy pár karmolás árán meg is szereztem a kiszemelt ágat, mert a koronaakác tüskéi, bizony nem rajszeg méretűek. Eléri a tüske hossza az 5-6 cm-t is. Nem baj mire hazavittem úgy néztem ki mint akit a macska összekapart.Nem is érdekelt, mert az alapanyag ott volt a kezemben. Persze jótanácsokat hallottunk is, amit magam alkalmaztam, nagy komolysággal, hogy az ősmagyarok az íj fáját lóganéba tartották, készítés előtt, hogy rugalmasabb legyen a fa. Lógané az nem volt. De volt helyette disznó-é. Három hónapnál már nem bírtam, és kiástam az íjnak valót, amely úgy bűzlött, mint egy... .görény. Szóval alapos lemosás után is rá kellett jönnöm, hogy ha az íjjammal akarok lőni, akkor aznap ha anyám a boltba küldött, akkor csak alapos kézmosás után tehettem meg, nehogy kizavarjanak a boltból a szag miatt. Remek parfümöket lehetett akkoriban kapni, úgy hívták 8x4. Befújtam vele az íjjamat, de bizony- e remek parfüm hamar elpárolgott, megmaradt a másik szag. Kicsit zavart, de kiválló íjjamtól nem szabadultam meg. A kedvemet néha az is szegte, amikor ötletként csillagszórót kötöttem nád vesszőimre, karácsony tájékán, azt meggyújtva lőttem fel őket,magasra. Míg anyám meg nem látta. Férfias pofonokat kaptam-e derék asszonytól, nappal lévén még csillagokat is láttam. Eltiltottak az íjászattól, egy időre. 

Igen rosszul viseltem. csináltam helyette csúzlit, ami nem volt feltűnő, hisz mindem magam korabeli gyereknek volt, csak hogy én nyilvesszőket lőttem ki belőle. Nem vették észre... 

Raktam a vessző végébe szöget is, ha bele állt a fába, elégedett voltam magammal. Tollazást azt nem csináltam mert senki sem tudta megmutatni, ezért nem mindíg oda repültek a vesszőjeim, ahová céloztam. De így is érdekelt a dolog, szóval elvoltam magammal.  

 

Felnőttként

 

A 90-es évek elején vettem egy kocsit, nem ez volt az első autóm, de hogy ez volt a legrosszabb az biztos! Ennek az autónak ami elromolhatott az el is romlott. Már amikor hazahoztam, kettétörött a féltengelye. Nem sokkal később készültünk meglátogatni szüleimet, és nem tettem meg vele ötszáz métert, elszakadt a vezérműszíj. Aki tudja megkora baj ez, annak nem is kell magyaráznom. Összekuszálódott a motor, le kell szednem a hengerfejet, és el kell vinnem szakműhelybe. De hová? Kaptam egy címet, Pestlőrincen a Varjú utcában van egy hengerfejes oda vihetem. El is vittem az öcsémmel. Odaértünk fogadtak is, megcsinálják három nap alatt. Felnéztem a műhelyben a falra és megláttam a "csodát". A falra fel volt téve 3-4 nyílvessző, némelyiken volt vadászhegy is. Öcsémmel összenéztünk.

Ez a mi emberünk!

 Érdeklődtünk a tulajtól, hogy ki tulajdonát képezik a nyilvesszők? Ö készségesen válaszolt, látva, hogy minket nagyon érdekel a dolog. Kiderült, hogy az illető, hivatásos vadász volt, aki íjjal is vadászott, valamint  horgászott is íjjal, vagyis halat is lőtt csónakból, az arra kijelölt helyen. Ittuk a szavait. Közben előkerült a csigás íj is amivel vadászni szokott. A kezembe adta, szinte remegő lábakkal tartottam a kezemben az íjat. Mondta húzzam ki, de ha "üresen elengedem kifeszített állapotban ki kell fizetnem. Kihúztam, és visszakísértem óvatosan. Láttam nagyot nézett. Előkeresett egy imbuszkulcsot, betekerte az íjjat, ezzel maximálisra állítva annak erejét, és ismét a kezembe adta, hogy húzzam ki. Nehezebben de megcsináltam. A karomban az izom a "békám" egy darabban volt. Ismét visszaadtam az íjját, mire ő egy kicsit meglepődött, majd visszavette a kezébe, nem szólt semmit. Később tudtam meg ismerőseimtől akik odajártak rendszeresen hozzá, a külföldről behozott autókkal , hogy nem sikerült másnak még kihúzni az íját. Láttam rajta, hogy szimpatikusnak tart minket, és előhozta a bársonyos dobozba tartott magnum pisztolyát is megmutatni, de engem csak az íj érdekelt, az járt a fejemben.Három nap múlva visszamentem hozzá, egy csomó, munkát elvégzett a hengerfejemen, adott egy vezérmű házat is, és nevetségesen kevés pénzt kért tőlem.

Többre számítottam. Hálából még egyszer visszamentem, és megajándékoztam 6-7 pár zoknival, akkoriban árultam őket. Innen Üzenem neki, hogy Ő volt aki elindított az íjászattal, és már nem hiszem hogy valami is megállít benne.Ez úton is KÖSZÖNÖM!

Eltelt egy-két hónap...

 A nagykörúton ballagtam, mire az egyik vadászbolt kirakatában megláttam egy gyönyörű csigás íjat,(PSE Spirit) potom 25.000 ft-ért. Beleszerettem, gondoltam ez lesz életem első íja. Volt sok munkám, szakíthatok rá egy kis pénzt megvettem. Hazavittem, alig vártam hogy hazaérjek, ki tudjam próbálni, mintha csak még kisgyerek lennék úrja. Remegő kézzel berakom a vesszőt, megcéloztam egy bokrot, úgy száz méterre gondolva arra, hogy úgy sem megy el odáig, irányba elindulva megkeresem majd a vesszőmet. 

Első lövés.

 Míg élek nem felejtem el, a vessző száguld a bokor felé, bele annak a közepébe, ahol közelebbérve keserűen tapasztaltam, hogy kétméteres csalán van. ...Na az a vesszőm még mindíg ott pihen.Közben felfedeztem a Tüzes íjászboltot, az Oktogonnál, és a Robin íjászboltot a Nyugatinál. láttam kinézetre szebb íjakat is mint az enyém, elhatároztam, hogy eladom, veszek másikat. Úgy is lett. Elcseréltem egy szépen kikészített vaddisznóbőrre, és egy gagyi, de szép szamurájkardra, bízva abban hogy jó üzletet csináltam. Hamar rájöttem, hogy nem így volt.Kőkemény forintokért vettem meg a másik íjamat a Tüzes íjjászboltban, egy PSE Lightning Flite-t. Gyakorolgattam vele minden célzó irányzék nélkül, több kevesebb sikerrel, míg rá nem találtam az Elithunter boltjára Rákoskeresztúri elágazásnál. Akkoriban még a Nagy Gábor is ott dolgozott, a Sárga Robi-val, és örültünk neki milyen kincsesbányára akadtunk, lehetett kapni mindent, és még jótanácsokat is, hogy milyen kütyü kell az íjra a pontos célzáshoz, és milyen vesszők, a nehéz aluminium helyett.

 Ha kell, hát megvettük, Közben Gyula barátom is beszállt az íjászatba, mivel megtérítettem, vásárolt Ő is magának egy íjat, így már ketten voltunk. Tudni illik,  íjászkodni sokkal jobb társaságban. Közben megismertük jobban a két eladót, látták rajtunk, hogy nem csak fellángolás nálunk az íjászat, még több jótanáccsal elláttak bennünket, mi meg szorgalmasan gyakoroltunk. Szép az élet. Következő vásárlásunk alkalmával, 2001- tavaszán, felkínálták, hogy miért nem járunk versenyekre? Nos elgondolkodtunk, és megígértük, hogy március 15.-én ottleszünk Pécelen mi is. Reggel elindultunk, bepakolva fegyvereinket, landoltunk Pécelen. Rengeteg az ember, senkit nem ismerünk, csak a két eladót. Nevezzünk be. Gyula nem akar, nem tudjuk mit kell csinálni, félünk, de én győzködöm, hogy nevezzünk, ha már idáig eljöttünk. Én be is nevezek, Gyula nem. Nem is baj hozza a kabátomat, már a nevezésnél amikor beálltam a sorba, kezdtem az ismerkedést az emberekkel, nem voltam szívbajos, de készségesen segítőkészek voltak, nyugtattak, hogy nincs mitől tartanom. Így is lett. Csatlakoztunk egy csapathoz, bizonygattam, hogy ez az első versenyem, és lövéshez kerültem. Egy álló müanyag őz volt. 

Mondták, hogy lapocka környéken van a találati zónája, oda kell lőnöm. Beálltam a karóhoz, és, ..... lőttem olyan tízpontost, hogy mindenki rám nézett, arra aki egy perccel bizonygatta, hogy élete első versenye. Mindenesetre furcsa volt a tekintetük. Elérkezett már a harmadik cél, erre nagyon emlékszem, Gyula barátom aki hűségesen hozta a kabátomat, kijelentette, hogy Ő nem lehet ekkora marha, hogy nem nevezett be, megígérte, hogy fel fog köpni. és alá áll, mert nagyon tetszett neki a verseny. Délutánra kellemesen elfáradtunk, és a mi kategóriánkban az  ötven indulóból   33. lettem. Boldog voltam.

Következett majdnem egy év szünet, mert amerikai barátom meglátogatott,még a tavasz végén, nyár elején, és meghívást kaptam, hogy látogassam meg őket. A vízum csak a második nekifutásra sikerült, az Ő közbenjárása után megkaptam, másodszor. Augusztus 30. irány Amerika, Las Vegas. eltöltöttem náluk két hónapot, és ősszel haza is érkeztem.A következő év, 2002.01. 07. Teremverseny, Cegléd. Gyula barátom unszolására lementünk Ceglédre és nagyon jó kis teremversenyt láttunk, hetedikként végeztem. Innentől kezdve elkapott a versenyzési láz, és folyamatosan járunk versenyekre. Leigazolt versenyző lettem. A két eladóval a kapcsolat mélyebbre szövődött, két nyagyon jó barátot tudhatunk a magunkénak. Évről évre fejlődik a teknika, megjelennek új íjak, új célállatok, tökéletes versenyeket szerveznek az egyesületek. Aki családdal látogat e nemes megmérettetésekre, az egész családnak élményt jelent, főleg ha a feleség, és a gyerekek is versenyeznek. 

 

Vadászversenyek

Az íjászat legfiatalabb ága a 3D vadászíjászat (Európában). Amerika más tészta. Egy 3D-s vadászverseny ami rendkívül élvezetes, szép erdőkben kerül megrendezésre, gondosan megválasztva a helyszínt, jó levegőn, jó társaságban, kellemes környezetben zajlik. A lényege az hogy vadászatot imitál, olyan minha csak vadásznánk. Csak nem élő állatokra kell lőni, ami nem is baj, hanem "müanyagra" speciáis összetételű, nagyon is élethű állatokra, amelyek az erdőben vannak kihelyezve. Kihelyezett állatok előtt karók vannak leszúrva, más-más távolságokra, ahonnan a célt meg "kell" lőni. Ezek a távolságok nincsenek megadva, azt nekünk kell megbecsülni, szinte méterre pontosan, és ezek szerint lőni. Minden állatnak van találati zónája, ahol meg kell lőni, és értékelhető pontot lehet szerezni. Pontozás 10- 8- 5pont. Általában, lapockánál van a tízpontos, tüdő vonalában a nyolcpontos, és ha más helyen, találjuk el az állatot, mondjuk a fenekén, akkor az "csak" 5 pont. Általában egy nevesebb versenyen van 28 cél, azaz maximálisan ez 280pontot jelent. Elsősorban szórakozás. Nem szabad abba a hibába beleesni, hogy veszettül számoljuk a pontjainkat verseny közben, és bosszankodunk egy rosszabb lövésen, mert ez az ember kedvét szegi. Játék az egész, kikapcsolódás. Ha már valaki felfejlődik annyira, hogy Grand Prix versenyekre jár és komolyabb bajnokságokra, ott vigyázhat a pontjaira, de ott sem érdemes számolgatni, mert attól lesz stresszes, és e miatt lő gyengén. Tudom átestem ezen. Egy versenyen való részvétel, mindenképpen nagy élményt jelent! Kettőn meg mégtöbbet. Javaslom mindenkinek aki vonzalmat érez, e nemes és elegáns sport iránt. Sokan kezdik felfedezni ezt a nagyszerű sportágat, hozzák ki a természetbe családtagjaikat, városi embernek, meg nagyszerű kikapcsolódás. Ki milyen íjjal akar versenyezni, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Kinek a csigás íj tetszik, kinek a tradicionális íjak tetszenek. Nem kell feltétlen kezdeni egy drága íjjal, az olcsóbb féle is remekül megteszi, hozza a kívánt élményt. Remek eredményeket lehet velük elérni, aztán később ha valaki komolyan akarja folytatni, és nívósabb versenyre  is akar járni, akkor kell elgondolkozni egy "komolyabb" íjjon, hogy ne az eszközünk szabjon határt eredményeinknek. Belekóstolni, elég egy olcsóbb is.

Záró gondolatok

Most már tudom,  ha nem kezdek el íjászkodni, akkor sohasem születik meg a híres "medveölődal", a vérnyúl, és társai története, valamint nem ismerhetem meg személyesen Csécsei Feribácsit. És örülök ha ezekkel valakinek is az arcára mosolyt csalhattam.

Üdvözlettel: Szente Sándor (íjász Esztéta)